Szeretett forintunk árfolyama meglehetősen változékonnyá – volatilissá, ahogy a tőzsdézők szokták mondani – vált az utóbbi időben, s történelmi magasságokba emelkedett. A jegybank ezúttal nem siet a beavatkozással, hiszen az inflációs cél immár erőtlenebb forintot is lehetővé tesz. Így hát tartósan is gyengébb lehet az árfolyam annál, mint azt korábban megszoktuk. Mivel jár mindez?
Tartós fogyasztási cikkek
Ez persze majd drágítja az importot, így drágítania kellene az importárukat. Borítékolható, hogy ezen összefüggés hamarosan megjelenik kereskedői érvként is: „Most kell venni, később drágább lesz.”
Fogadjuk ezt az intést fönntartásokkal. Bár az importőrök költségei drágulnak, a kereskedő nem költség alapon képez árat (erre széles körben csak a tervgazdaságban volt mód), hanem kénytelen a piaci árakhoz alkalmazkodni.
Márpedig ez utóbbiakra nagyban hat a kereslet, amelyből a világban egyre kevesebb van, akad ahol már féláron árulják az új gépkocsikat, ám így is alig találnak vevőt.
Nem érdemes tehát hanyatt-homlok rohanni bevásárolni, inkább takarítsunk meg, képezzünk vésztartalékot, hiszen még csak a válság elején vagyunk.
Üzemanyagok
Amit a legfontosabb tudnunk: az üzemanyagárak változásainak nincs semmi közük a Mol költségeinek a változásaihoz. A Mol nem a tényleges beszerzési forrásainak áraihoz igazodik, hanem a genovai árutőzsde áraihoz. Az adók nélküli nagykerereskedelmi árak tehát nagyban attól függenek, hogyan is néznek ki forintban ezek a dollárban számolt jegyzésárak.
A forint euróárfolyama tehát közvetlenül nem befolyásolja az üzemanyagok árát, a dollár forintban számolt értéke a meghatározó. Persze nyilván a forint euróhoz mért gyengülése hat a forint/dollár keresztárfolyamra is.
Az utóbbi idők drasztikus áresése az olajár csökkenésének, illetve új finomítói kapacitások beindulásának tudhatók be, ezek a hatások jelentek meg a benzin, illetve a gázolaj jegyzésáraiban. Ezen hatások elemi erejéhez képest eltörpültek a dollár/forint árfolyamának változásai.
Mindenesetre az üzemanyagárakra az igazán nagy veszélyt nem a gyengébb forint jelenti, hanem a jövedéki adó megemelésének ötlete.
Devizahitelesek
A devizahitelesek joggal számíthattak arra eddig, hogyha a forint árfolyama „elszállna”, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatemeléssel megmenti őket. Ebben ugyan reménykedhetnek a továbbiakban is, csak éppen az MNB már nem tekinti a 280 forint körüli euróárfolyamot „elszálltnak”. Sőt, elemzők szerint a 300 forintos árfolyam sem veszélyeztetné az MNB inflációs célját.
Kérdés, hogy az MNB milyen árfolyamnál avatkozik majd be. Simor András jegybankelnök megnyilatkozásaiból mindenesetre az tűnik ki, a jegybank ügyel a pénzügyi stabilitásra, azaz a bankrendszer stabilitására is, s ilyen szempontból „figyel az árfolyamra”, bár nincs árfolyamcélja.
Ebből az következhet, hogy az MNB a maga eszközeivel igyekszik megelőzni a forintárfolyam végletes elszállását, ami talán azt is jelentheti, hogy nem engedi a 300 forintos, vagy akár afölötti árfolyamszint tartós kialakulását, még ha az inflációs cél meg is engedné. Mindez a svájci frank, s főleg a jenhiteleseket csak alig vigasztalhatja, hiszen ezek a valuták nem feltétlenül mozognak együtt az euróval.
Bár a forint változékonysága a devizaalapú-hitel legegészségesebb felvevőjét is neurotikussá teheti, bár a forint és az euró között óriási kamatkülönbség miatt még mindig nem tűnik racionálisnak forinthitelt (állami támogatás nélkül) fölvenni mondjuk euróhitel helyett.
Exportőrök, külföldi befektetők
A gyengébb forint elvben kedvez az exportőröknek, s javítja a versenyképességet. Valójában nem sokat segít az elégtelen kereslet problémáján. Ugyanakkor kétségkívül az exportőrök a megkötött szerződéseik alapján több forintbevételt kasszírozhatnak, s ez javítja jövedelmezőségüket.
A gyengébb forint, ugyancsak elvben, a külföldi befektetéseket is segíti. Korábban az Állami Számvevőszék egyik tanulmányában arra figyelmeztetett, a túl erős forint visszafogja a külföldiek befektetéseit, mert túlzottan megdrágítja azokat. Az erős forint a hazai béreket is drágábbnak láttatja az euróban vagy dollárban számoló külföldi befektetők szemében.
Immár ezek a gondok elillantak, ám örülni mégsem lehet: a jelenlegi világgazdasági klímában nem sokat ér az ilyen típusú versenyképesség-javulás.