A közvélemény által felfedezettnél korábban, 2006 áprilisa és 2007 áprilisa között tört meg az élelmiszerár-csökkenés egy évszázados trendje. Abban az évben már világszerte átlagosan 28 százalékkal drágultak az élelmiszerek, ugyanannyival, mint az azt követőbe esztendőben. A trendforduló történelmi jelentőségű, és nem visszafordítható – mondta a FigyelőNetnek Kapronczai István, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgató-helyettese.
Minden a drágaság mellett szól
Az élelem iránti kereslet folyamatosan és gyorsan nő: évente 70 millió új ember „jelenik meg” a piacon, ráadásul mintegy négymilliárd egyre több és egyre jobb minőségű élelmiszert fogyaszt. Mindez 1990 és 2005 között évente átlagosan 21 millió tonnás többlet-gabonafogyasztást jelentett – írja elemzésében a Guardian.
A növekvő kereslethez csökkenő kínálat társul: egyre nagyobb gondot okoz a vízhiány, egyre kevesebb új földet lehet bevonni a termelésbe, ráadásul a városok és az ipar terjeszkedése csökkenti a megművelhető földterület nagyságát.
Az amerikai hitelválság is felelős az élelmiszerárak elszabadulásáért – említette a válság egy kevésbé fundamentális okát az FN-nek Kapronczai István, miután az elbizonytalanodó befektetők pénzük egy részén tárolható élelmiszereket vásároltak, felhajtva azok árát.
A főigazgató-helyettes ugyanakkor eloszlatott több tévhitet is: a tavalyi rossz termés és a klímaváltozás egyelőre alig-alig felelős a drágaságért. Világviszonylatban ugyanis a megtermelt élelmiszerek összmennyisége a közelmúltban nem változott.
A teljes tévút: bioetanol
Az elmúlt esztendőkben az Egyesült Államok 330 millió tonna kukoricát termelt évente, amelynek a negyedét exportálta, – s ezzel ő volt a világ legnagyobb kukoricaexportőre. Tavaly 80 millió, idén várhatóan már 100 millió tonnából készítenek bioetanolt, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államok gabonakivitele megszűnt, hatalmas űrt és drágaságot hagyva maga mögött a világpiacon – magyarázta a folyamatokat Kapronczai István.
A bioetanol-előállítás súlyos etikai kérdés, ugyanis egy-másfél tanknyi üzemanyag állítható elő egy ember éves gabonaszükségletéből – figyelmeztet a kutató.
Biztos érdemes bioetanolt tankolni? (Fotó: MTI)
Jóval keményebben fogalmaz a Guardian: a lap elemzője szerint az Egyesült Államok, miközben azon igyekezett, hogy saját olajfüggőségét mérsékelje, globális élelmiszerválságot okozott. A lap szerint, ha az amerikai föld minden termékéből üzemanyagot készítenének, az is csak a teljes éves szükséglet 18 százalékát fedezné; most a kőolajszármazékok mindössze 5 százalékát váltják ki ily módon.
Mi is a bioetanol?
A bioetanol olyan, nagyrészt etil-alkoholból álló üzemanyagot jelent, amelyet biológiailag megújuló energiaforrások felhasználásával nyernek, és amely képes a benzin helyettesítésére. A bioetanol gyártásának alapanyaga általában vagy magas cukortartalmú növény (cukorrépa, cukornád) vagy olyan anyagot tartalmazó növény, melyet kémiai-biológiai reakciók sorozatával cukorrá lehet alakítani (kukorica, búza, burgonya, fa, fűfélék, gabonaszárak, szalma).
(Forrás: Wikipédia)
Amerika igyekezete ráadásul azzal járt, hogy az árupiacokon összekötötték a kőolaj és az élelmiszerek árát: amennyiben a gabona olcsóbb, mint az olaj, a növénytermesztők a nagyobb profitért bioetanol készítésére állítják át termelésüket. Az olajnál – és a bioetanolnál – pedig nehéz volt nagyobb üzletet találni az elmúlt évben.
Ezt sem tudjuk kihasználni
Az agrártermékek stratégiai cikké válnak, s mivel Magyarország adottságai továbbra is kitűnőek, az ország mezőgazdasági potenciáljának kihasználása gazdasági, nemzetbiztonsági és morális kötelezettségünk – értékeli lehetőségeinket és felelősségünket Kapronczai István.
Csakhogy ez a vonat már elment – nyilatkozta az FN-nek Gazdag László. A Pécsi Tudományegyetem docense szerint a politikai elit a rendszerváltás óta képtelen volt növekedési pályára állítani a mezőgazdaságot, s az agrárpolitikát mindig aktuális ideológiák, nem pedig a józan megfontolások vezették.
Az agrárközgazdász szerint a nagyüzemek – a szövetkezetek és az integrációs láncok, azaz a termeléstől az értékesítésig vezető szervezeti egységek – szétverése küldte padlóra az agráriumot, amely így képtelen profitálni az egyébként számára kedvező nemzetközi trendből.
A mezőgazdaság mostani, sodródó állapota a legrosszabb – véli ezzel összhangban Kapronczai István, aki szerint hosszú távú, stabil és konszenzusos birtokpolitika kellene ahhoz, hogy meglovagolhassuk a konjunktúrát.
Szövetkezni kell – fogalmaz radikálisabban Gazdag László, aki a kiutat a termelésre és az értékesítésre szóló együttműködések újrateremtésében látja. Az agrárközgazdász szerint ráadásul a környezetvédelem ügyét is szolgálná mindez, hiszen csak a nagy üzemméretű (Amerikában gyakran 200 hektáros) farmok képesek nemcsak gazdaságosan, hanem ökológiailag is hatékonyan termelni. Az egyetemi docens szerint a piac nem tereli az együttműködés felé a szereplőket, új integrációkat csak összehangolt állami politikák teremthetnek.
Vesztenivalónk bőven van: a mezőgazdaságban mintegy 30–40 százalékos kihasználatlan kapacitás „alszik” – állítja Kapronczai István.