Az orosz lap sorra veszi az erre vonatkozó terveket. Az első: Líbia felajánlotta a Gazpromnak, vegyen részt egy újabb, Líbiát Európával összekötő gázvezeték megépítésében. Másodszor az orosz monopólium érdeklődik a tervezett transz-szaharai gázvezeték iránt, amely a nigériai földgázlelőhelyeket kötné össze Európával Algérián és Nigeren keresztül.
Harmadszor pedig felújította az algériai Sonatrach társasággal az európai tevékenységük összehangolására vonatkozó, tavaly lejárt szerződéseket.
A NG kommentátora mindezek alapján megállapítja, hogy az energetikai függetlenségre és földgázbeszerzési forrásainak diverzifikálására törekvő Európa rendkívül kellemetlen helyzetbe került. „Felmerül annak a veszélye, hogy az európai piacon eddig vetélytársként fellépő orosz, illetve algériai társaság (amelyek eddig 25, illetve 10 százalék körül részesedtek a piacból) egymás üzleti partnerévé válhatnak, kartellmegállapodásra léphetnek, s akár politikai célokra is felhasználhatják a gázcsapokat.”
Ha sikerrel járnak a tárgyalások az Algériával közös földgázprojektekbe való bekapcsolódásról, „a Gazpromnak és eddigi afrikai konkurenseinek európai befolyása jelentősen megerősödhet” – teszi hozzá a lap, a 2K Audit üzleti tanácsadócég moszkvai részlegvezetőjének, Alekszandr Stoknak a véleményére hivatkozva.
Európa eközben nem tud mivel válaszolni a Gazprom terjeszkedési terveire – állapítja meg végül a NG -, mivel az Európai Uniónak máig nincs egységes energetikai politikája, s a Gazpromtól független gázbeszerzésre kigondolt Nabucco-vezeték egykori kezdeményezői sorra írják alá a megállapodásokat az orosz Déli Áramlat vezetékhez való csatlakozásukról.