A tanács az ülésen 8,5 százalékra emelte az alapkamatot. A közlemény kitér arra: a magyar eszközöktől elvárt kockázati prémium szempontjából a nemzetközi piaci környezet március közepe óta kedvezően alakult. A befektetési bankok által összegyűjtött friss tőke és a központi bankok lépéseinek hatására a befektetők szinte teljesen kiárazták az amerikai/európai bankválság bekövetkezésének valószínűségét.
Inflációs hatások
A jegyzőkönyv szerint elhangzott: az olaj árának töretlen emelkedése tartósan magas inflációt okozhat, így elképzelhető, hogy noha az amerikai kormány által nyújtott adó-visszatérítés a második félévben serkenteni fogja a gazdasági növekedést, hatása 2009-re kifullad. Harmadrészt az IMF a pénzügyi szektornak a másodrendű jelzáloghitelekhez köthető veszteségét 1.000 milliárd dollárra becsülte, amit az eddig elismert veszteségek összege meg sem közelít.
A forint márciusi mélypontja óta május végéig közel 9 százalékot erősödött, előtte legutóbb az amerikai jelzálogpiaci válság kitörése előtt tartózkodott az árfolyam a 245 forint körüli szinteken. Az állampapír-piaci hozamok ugyanakkor nem mérséklődtek a februári turbulencia előtti szintek közelébe.
A tanács egységes volt abban a tekintetben, hogy a kamatdöntés kapcsán a kiindulópont a májusi inflációs prognózis, amely szerint változatlan monetáris kondíciók mellett 2010-ig a célérték fölött lehet az infláció.
Kedvezőtlen és romló kilátások
A tagok megítélése szerint a növekedési kilátások továbbra is kedvezőtlenek. Többen azt hangsúlyozták, hogy a keresletszűkítés hozzájárulhat a költségsokkok másodkörös hatásainak mérsékléséhez, a kiskereskedelmi forgalom csökken, miközben a lakosság fogyasztási hitelfelvétele az utóbbi hónapokban megtorpant.
Néhányan arra hívták fel a figyelmet, hogy a belső kereslet visszaesése ellenére a bérinfláció és a piaci szolgáltatások inflációja ismét emelkedett.
A tanácstagok egyetértettek abban, hogy az inflációs kilátások markánsan romlottak a februári inflációs jelentés publikációja óta. Többen kiemelték, hogy ebben elsősorban a nemzetközi nyersanyagárak emelkedése és a globális inflációs nyomás játszik szerepet, ami azonban a májusi inflációs jelentésben feltételezettnél is tartósabb lehet. Egyes tanácstagok úgy értékelték, hogy az olajárak emelkedésének fundamentális okai vannak, ezért a nagymértékű áremelkedés nem tekinthető átmenetinek.
Elhangzott olyan vélemény is, hogy a kockázati prémium csökkenése mögött az elmúlt időszak monetáris politikai lépései is szerepet játszhattak. Egyes tagok ugyanakkor a pénzpiacokra jellemző bizonytalanság miatt arra figyelmeztettek, hogy a kockázati felárak egyelőre csak átmenetileg csökkentek, és hosszabb időszakra van szükség a folyamatok értékeléséhez.
Mások azt hangsúlyozták, hogy a kedvező pénzpiaci tendenciákban az elmúlt időszakban inkább a technikai tényezők játszhattak szerepet, mint a fundamentális helyzet javulása.
A tanácstagok megítélése szerint a jegybanki inflációs cél horgonyszerepét erősíteni kell.
Úgy vélték, az alapkamat elmúlt két hónapban végrehajtott emelése a monetáris kondíciók szigorodását jelenti, de a lépések dezinflációs hatásának kibontakozásához hosszabb időszakra van szükség. Az elmúlt időszak lépései az árfolyam erősödésében is megmutatkoztak.
Volt olyan vélemény, hogy az inflációs cél elérése érdekében szükséges monetáris szigorítást az alapkamat szinten tartása is kellőképpen biztosíthatja. Elhangzott, hogy az előrejelzés szerint az infláció 2010-re a célérték közelébe süllyedhet, ami akár a monetáris kondíciók enyhítésére is lehetőséget teremt.
Reálgazdasági áldozatok
Többen kifejtették, hogy rövid távon a jegybanki szigorításnak lehetnek reálgazdasági áldozatai. Mások viszont amellett érveltek, hogy a dezinfláció rövid távú reálgazdasági áldozatait egyértelműen ellensúlyozzák az alacsony inflációs szinthez köthető pozitív jóléti hatások. A tanács továbbra is szükségesnek látja a szigorú monetáris kondíciók fenntartását, és kész megtenni a szükséges lépéseket, amennyiben az inflációs cél elérése veszélybe kerül.
Az elnök a vitát követően szavazásra bocsátotta a felmerült javaslatokat. Az alapkamat 8,0 százalékra csökkentése mellett Bánfi Tamás, az alapkamat 8,25 százalékos szinten tartása mellett Csáki Csaba, Kádár Béla, Neményi Judit szavazott, az alapkamat 8,5 százalékra emelése mellett nyolcan, Bihari Péter, Bihari Vilmos, Hardy Ilona, Király Júlia, Oblath Gábor, Karvalits Ferenc, Kopits György, Simor András voksolt.