Bár személy szerint nem ért egyet Török Zoltán a jegybank hétfői 0,25 százalékpontos alapkamat-emelésével, azt viszont sokkalta rosszabbnak tartja, hogy a politika megpróbál beleszólni a monetáris politikába. A Raiffeisen elemzője annak kapcsán beszélt erről lapunknak, hogy némileg váratlanul az MSZP és a Fidesz részéről is bírálták – igaz eltérő hangsúllyal -, hogy az MNB Monetáris Tanácsa 8,50 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot.
Török Zoltán szerint teljesen természetes – hiszen ez az alapvető feladata az MNB-nek -, hogy a jegybank mindent megtesz a kitűzött inflációs cél elérése érdekében. Az más kérdés, hogy ezek a célok (2010-re például 3 százalékos infláció) teljesíthetők-e? Az elemző ugyanis úgy véli, hogy a további tartós forinterősödésnek nincsenek meg a fundamentumai.
A kamatemelés nem feltétlenül növeli az adósságszolgálatot
Az inflációs cél tartása érdekében – fogalmazott Török Zoltán – majdnem „tökmindegy”, hogy 8,25 vagy 8,50 százalék az alapkamat, s az sem igaz, hogy a mostani emelés érezhetően növelné az államadósság terheit, a kamattörlesztést.
Ez utóbbi állítást erősítette meg a FigyelőNetnek Barcza György, a K&H vezető elemzője is, aki azt hangsúlyozta, hogy az állampapírok árazása az Államadósság Kezelő Központ aukcióin dől el, nincs automatikus hatása a jegybanki alapkamat alakulásának. Így fordulhat elő például, hogy 8 százalékot meghaladó alapkamatnál alacsonyabb kamatszintnél értékesítettek papírokat, mint amikor 7,50 százalék volt az alapkamat.
Komolyabban kellene venni az inflációt
Barcza György amúgy inkább azt hiányolja, hogy nincs igazában kultúrája Magyarországon az infláció kezelésének a politikában. Túl könnyedén lépnek túl ezen a politikusok, miközben egy évi egymillió forintos jövedelemmel rendelkező keresőnél minden 1 százalékos plusz infláció 10 ezer forintot vesz ki az illető zsebéből. Ahol komolyan veszik a feladatukat, ott a jegybankok nem véletlenül védelmezik „kivont karddal” az infláció alacsonyan tartását az aktuális kormánnyal szemben.