Vihar egy pohár vízben, vagy végveszélyben a független magyar tőkepiac? E két véglet között mozog a megítélése a BÉT körüli legújabb huzavonának. Noha mindössze annyi biztos, hogy a börze tisztújító közgyűlésre készül, valamint, hogy levelet váltott egymással a Mol-OTP páros és a bécsi tőzsde, egyértelmű, hogy a színfalak mögött egy sokszereplős játszmában igazi nehézfiúk feszülnek egymásnak. A tét pedig sokkal nagyobb annál, minthogy német, avagy magyar anyanyelvű lesz-e a pesti parkett új elnöke.
Az alaphelyzet – némi leegyszerűsítéssel – az, hogy a BÉT 68
százaléka egy osztrák konzorcium kezében van, de az intézményt többségében magyarok alkotta igazgatóság és magyar elnök irányítja, a hazai tőkepiaci érdekeit figyelembe véve. Szalay-Berzeviczy Attila négy évvel ezelőtt úgy szervezte meg a konzorciumot, hogy annak vezető ereje saját bankja volt.
Több, név nélkül nyilatkozó szakember is állítja, hogy az elmúlt években egyre komolyabbá vált a feszültség a két szomszédvár között. Szalay-Berzeviczy tevékenységét látva ez nem meglepő. Ahhoz képest, hogy megválasztásakor még a hazai piaci szereplők hitték azt, hogy a HVB igazgatója az osztrák érdekek képviselője lesz, gyorsan kiderült, hogy inkább Bécsben tartják őt árulónak. Miközben számos tőzsde- és tőkepiac-élénkítő kezdeményezését keresztül tudta vinni, ellenállt több olyan kísérletnek is, amelyek célja az volt, hogy szorosabbra fűzzék a kapcsolatot Béccsel. Ebben a helyzetben tehát a legkevésbé sem lehet meglepő, hogy mivel lejár a BÉT vezető testületeinek mandátuma, a tisztújítás kapcsán újra felmerül a kérdés: mi lesz a budapesti tőzsdeelnök sorsa.
Mérlegen a tőzsdeelnök négy éve Szalay-Berzeviczy Attila meglehetősen mozgalmas időszakot tudhat maga mögött:
SIKEREK
■ Nyugdíj-előtakarékossági számla bevezetése
■ A nyugdíjpénztáraknak növelniük kell részvényarányukat
■ Tőzsdei cégek kedvezményes osztalékadózása (25 százalék helyett 10 százalékos kulcs)
■ Különféle kedvezmények tőzsdére lépő cégeknek
■ A két budapesti tőzsde integrációja
■ Az ETF-ek (exchange-traded fund) megjelenése a tőzsdén
■ Újraindulhat a tőzsdei privatizáció
■ Van esély a Hosszú Távú Befektetési Számla bevezetésére
KUDARCOK
■ Lényegében nincs sikeres új bevezetés a tőzsdén
■ Bukott új termékek: közraktárjegy, arany
■ A parlament megtorpedózta a Keler megszerzését, ezzel lényegében a BÉT tőzsdei bevezetését
■ Nem sikerült növelni a magyar lakosság részvényvételi hajlandóságát
■ A tervezettnél kisebb, de mégis bevezetett árfolyamnyereség-adó
■ Egyre kevesebb az elérhető részvény, egyre unalmasabb a tőzsde
Gyengülő hátország
A helyzet első látásra egyszerűnek tűnik: addig a pillanatig, amíg a HVB-t időközben megvásárló UniCredit támogatja Szalay-Berzeviczyt, az elnök helyét semmi sem veszélyezteti. A lapunknak nyilatkozó piaci szereplők nagyobbik része úgy is véli, hogy a banknak nincs oka kihátrálni saját embere mögül. Más forrásaink szerint azonban a játszma egyáltalán nem lefutott, mivel az elmúlt években az UniCreditnél csökkent a letétkezelési divízió szerepe, s Szalay-Berzeviczy is kritikák kereszttüzébe került bankon belül amiatt, hogy a tőzsdeelnökség, valamint a budapesti olimpia rendezéséért folytatott harca minden idejét felemészti, így keveset foglalkozik a rábízott letétkezelés vezetésével. Ezt a tőzsdeelnök határozottan visszautasítja.
Hétfőn tisztújítás
Jövő hétfőn tehát tisztújítás a tőzsdén, de felmerülhet a kérdés, miért annyira fontos a börze első emberének személye. Egyesek úgy vélik, semmi sem változna egy osztrák elnökkel. Ám a hazai piaci szereplők szerint a változás az egész nemzetgazdaságot kedvezőtlenül érintené. Szalay-Berzeviczy évek óta kommunikálja, hogy jól működő hazai tőkepiac nélkül nincs erős gazdaság. A legsikeresebb vállalatokat világszerte tőzsdén jegyzik, méghozzá alapesetben az „otthonin”.
Mol-OTP összefogás
Az immár jó ideje zajló tőzsdeháború az elmúlt hónapokban magasabb szintre lépett. A változásra akkor figyelhettek fel a hozzáértők, amikor a Mol és az OTP tavaly decemberben szerény részesedést vásárolt a Budapesti Értéktőzsdében. Mivel ez a lépés a két cég számára üzletileg indokolatlan, a Mol esetében ráadásul teljesen rendszeridegen, valószínűsíteni lehetett, hogy nem egyszerű befektetésként kezelik a pakettjüket. A bomba akkor robbant, amikor kiderült: a két társaság levelet küldött az osztrák konzorcium tagjainak, beleszólást kérve a tőzsde irányításába.
Tény, hogy a Mol és az OTP adja a tőzsde forgalmának több mint négyötödét, vagyis az intézmény nyeresége is döntően e két cég kereskedésének a következménye. Márpedig a tavalyi profit meghaladta a 2 milliárd forintot, s az osztrák konzorcium az egészet ki kívánja fizetni osztalékként. A Mol és az OTP március elején írta meg levelét, azonban két hét alatt nem méltatták őket válaszra. Abban a pillanatban viszont, amikor a Világgazdaság című napilapnak kiszivárogtatták a levelet, megérkezett a reakció: a konzorcium, úgymond, az ünnepek, illetve a tagok közt szükséges egyeztetések időigénye miatt nem látott lehetőséget arra, hogy még a tőzsde közgyűlése előtt leüljön tárgyalni a BÉT két legnagyobb kibocsátójával.
Az OMV-től védik magukat?
Nehezen vitatható, hogy a konzorcium lényegében semmit sem tett hozzá a budapesti piac fejlődéséhez. Ami előrelépés az utóbbi években történt, azt a helyiek vívták ki, a tőzsdeelnök vezetésével. Emiatt tehát teljesen jogosnak tűnik a két nagy kibocsátó kérése. A tőzsde történetének ismeretében ugyanakkor nem érdektelen az a kérdés sem, hogy mitől is lett olyan fontos a BÉT éppen most a Mol és az OTP számára. Amikor ugyanis 2004-ben három magyar befektető, Albrecht Ottó, Korányi G. Tamás és Leisztinger Tamás felvásárolta a tőzsderészvények többségét, s vevőket kerestek papírjaikra, több forrásból megerősített információink szerint szinte minden szóba jöhető hazai vevőt megkerestek, köztük az OTP-t is.
Akkor azonban Csányi Sándor elnök-vezérigazgató – aki egyben a Mol alelnöke is – a legkisebb érdeklődést sem mutatta a tőzsde mint befektetés iránt. Mi változott meg az elmúlt években? Egy dolog biztosan: dúl a felvásárlási háború a Mol és az OMV között; az osztrák cég megpróbálja megszerezni magyar riválisát, a Mol pedig minden eszközzel védekezik.
Azt pedig több szakértő is állítja, hogy a magyar olajtársaság igen sokat veszíthet ebben az új helyzetben akkor, ha elkerül a kereskedése Budapestről. A Molra mint kibocsátóra ugyanis ez olyan hatással lehet, hogy Bécsben mindenki látja a kereskedési könyvet: az összes ajánlatot, kötést, amiből könnyű következtetni arra, hogy ki és milyen célból vásárol, illetve ad el. Egy effajta fordulatnak az OMV egyértelmű nyertese lenne, hiszen az osztrák olajtársaság a bécsi tőzsde egyik részvényese, s így valószínűleg nem tiltakozna egy ilyen forgatókönyv ellen.
(További részletek, és latolgatások a Figyelő legfrissebb számában olvashatók)