Rövid távon akár 160 milliárd forintjába kerülhet az országnak a „sikeres és eredményes” népszavazás – nyilatkozta a FigyelőNetnek Mihályi Péter szakközgazdász, az egészségügyi reform kidolgozásának meghatározó alakja.
Nagyjából stimmel, hogy éves szinten közvetlenül a háziorvosok, rendelőintézetek, kórházak 20-22 milliárd forint bevételtől esnek el a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlésének következtében, de további 40 milliárd forint költségmegtakarítás is odaveszhet azzal, hogy újra megugorhat az orvos-beteg találkozások száma, aminek következtében több diagnosztikát, beavatkozást végeznek majd, több gyógyszer fog fogyni, s növekszik majd a táppénzkifizetés is.
Ezt, az összességében 60 milliárd forintos negatív szaldójú hatást azonban tovább növelheti, ha a tőkepiacok bizalomvesztése miatt – értsd tőkekivonás – a jegybank kamatemelésre kényszerül, ami azt jelenti, hogy 1 százalékos alapkamatemelés esetén nagyjából 100 milliárd forinttal nőhet az állami adósságszolgálat éves szinten.
Már nem sokat szedhetnek be a vizitdíj-automaták (Fotó: MTI)
Ha tehát eddig úgy tűnt, hogy az egészségügyi büdzsé éves 1100 milliárd forintos kasszájához képest az emlegetett 60 milliárd (5,5 százalék) talán nem is annyira lényeges érvágás (összeg), akkor a 160 milliárd (14,5 százalék) már jelentősebbnek tűnhet. Kérdés – tette hozzá a közgazdász, hogy ez most egészében az egészségügyre terhelhető, vagy más kasszák, akár a nyugdíj vagy oktatás sínylődjön miatta.
A szemléletváltásnak annyi
Súlyos közvetlen következménye a referendum eredményének, hogy megakadt, illetve elodázódott a megkerülhetetlen szemléletváltozás, ami szolgáltatásként kezeli az egészségügyet, amiért az igénybevételekor közvetlenül is fizetni kell.
Tény, hogy a vizitdíj bevezetésével a háziorvosok betegforgalma akár 25 százalékkal is csökkent, míg a többi intézményben nagyjából 10 százalékos volt a visszaesés. Felvetésünkre – ismételve az ellenzék érvelését – hogy a vizitdíj miatt ténylegesen beteg emberek indokolt esetben sem fordultak orvoshoz – Mihályi Péter azzal felelt, hogy ez nem igaz. Érvelése szerint az orvoshoz fordulás megyénkénti statisztikái azt mutatják, hogy az orvos-beteg találkozók egyáltalán nem estek vissza nagyobb mértékben a „szegény” megyékben a gazdagabbakkal összevetve. Az ellenzék ezzel kapcsolatos hivatkozásai kizárólag közvélemény-kutatásokra alapulnak, hogy az emberek, illetve az orvosok mit gondolnak arról, hogy kizárólag a 300 forint miatt nem fordul valaki orvoshoz. Természetesen – mondta Mihályi, senki nem állítja, hogy ilyen esetek nem fordulhattak elő, de hogy ez szignifikáns tényező lenne – az biztos tagadható.
A működőképesség a tét
A kereslet visszafogásának alapvető funkciója volt/van az intézmények működőképességének fenntartása szempontjából is – fejtegette tovább.
A magyar egészségügy az elmúlt években hozzászokott ahhoz, hogy évről évre nominálisan 10-15 százalékkal növekedtek a forrásai, amit persze az eltérő inflációs környezetben különböző módon éltek meg.
A konvergenciaprogramban foglaltak szerint 2007. volt az első esztendő, amikor nominálisan nem emelkedtek a források, ezért volt szükség a betegforgalom csökkentésére.
A kereslet-visszafogás híján nem maradtak volna működésképesek a rendelők, a kórházak. Ha a díjak eltörlése következtében visszazúdul a forgalom, akkor iszonyú pénzügyi feszültségek keletkeznek az egészségügyben.
25 százalék blokkolhat?
Sokkal súlyosabb következmény az egész országra nézve az a tény, hogy egy törvényesen megválasztott kormány bármely intézkedését vissza lehet vonatni, ha azt a szavazatképesek 25 százaléka úgy gondolja – hangsúlyozta Mihályi Péter, aki szerint kapitális hiba volt az 1997-es novemberi NATO népszavazást megelőzően módosítani a népszavazásról szóló törvényt, amely eltörölte az 50 százalékos részvételi küszöböt (ami egyébként a március 9-i népszavazás szempontjából közömbös, mert éppen megvolt – a szerk.).
A közgazdász egyébként úgy véli, nemcsak a népszavazási törvényt kellene módosítani, hanem a kétharmados törvényeket is meg kellene szüntetni, amelyek inkább kerékkötői, mint segítői a magyar társadalmi-gazdasági fejlődésnek.