Csaknem kétéves mélypontra esett decemberben az eurózónában az Európai Bizottság által publikált gazdasági bizalmi index, miután a megrendelések csökkentek, ám az élelmiszer- és energiaárak felhajtották az inflációt. Az euró a dollárral szemben az elmúlt 12 hónapban 13 százalékkal erősödött, meglehetősen lerontva ezzel az eurózóna exportjának jövedelmezőségét. A költségek oldalán az olajárak 74 százalékkal szöktek fel egy év alatt. Nem csoda, hogy egyre pesszimistábbak az európai menedzserek. Az inflációs veszély erősödését jól jelzi, hogy a termelői árak csaknem egyéves csúcsra jutottak novemberben. Az egyre zordabbá váló üzleti klímában mind a szolgáltatások, mind pedig a feldolgozóipar növekedési üteme visszaesett.
Az Európai Központi Bank (ECB) gondban van tehát; egyrészről a magas infláció, másrészről a gazdasági lassulás fenyeget. A Bloomberg hírügynökség által készített elemzői felmérés szerint a frankfurti székhelyű intézmény illetékes testületének január 10-i ülésén változatlanul – a június óta érvényes 4 százalékon – hagyja ugyan a kamatokat, ám a bank kommunikációjában egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az inflációs veszélyek, s így egyre erősebben vetődik fel a kamatemelés kérdése is.
Az eurózónában a fogyasztói árak 2007 novemberében és decemberében 3,1 százalékkal voltak magasabbak az egy évvel korábbinál; ezt azt jelenti, hogy az infláció több mint hat éve nem látott magasságban tanyázik. Az ECB attól tart, hogy a felpörgő árak a bérek növekedési ütemét is felgyorsítják, márpedig ez erősítené az inflációs várakozásokat.
A másik oldalon az ECB-nek fokozottan figyelnie kell, hogy az amerikai ingatlanpiacról kiindult likviditási válság miként érinti az európai gazdaságot. Ez arra kényszeríti a központi bankot, hogy némileg paradox módon, inflációs fenyegetettségben pumpáljon többletforrásokat a pénzpiacokra, így próbálva megőrizni a pénzügyi stabilitást. Lukasz Papademosz, az ECB alelnöke a hosszú távú árstabilitásban látja a paradoxon feloldását. Szerinte a piaci likviditás fenntartása segít a hosszú távú inflációs várakozások stabilizálásában. Kérdés, a központi bank rövid távon vajon meddig tolerálja az esetleg tovább emelkedő inflációt.
E közben a dollár enyhén erősödött lapzártánk idején az euróhoz képest, miután a befektetők egyre inkább úgy gondolják, az amerikai inflációs veszélyek nem engedik meg a Fednek, hogy kamatcsökkentéseivel élénkítse a gazdaságot. Ha az amerikai jegybank szerepét betöltő intézmény mérsékelné kamatait, akkor nőne a kamatkülönbözet az euró és a dollár között, s így tovább gyengülne a zöldhasú az euróval szemben. Lapzártánk idején a bankközi piacokon egy euróért 1,4704 dollárt adtak, ez némiképp elmarad a napokban elért, 1,4824-es öthetes csúcstól.