Ebben a helyzetben a befektetők elsősorban biztonságra vágynak, s a kockázatkerülő megtakarítók számára jó hír, hogy a hazai bankok komoly hajszát indítottak a pénzekért, igen magas kamatokat kínálva. Ezzel együtt az is igaz, hogy még rossz hangulat esetén is tartogathat ígéretes lehetőségeket a részvénypiac – összeállításunkban jó néhány defenzív, illetve sztoripapírra is felhívjuk a figyelmet.
Itt van Amerika; s ez most nem a jó hírek közé tartozik. Bármennyire derűlátóan nyilatkoztak ugyanis még ősszel a hazai elemzők a másodlagos jelzálogpiacon kirobbant hitelválság kapcsán, mára nyilvánvalóvá vált: a korábbi évek túlzott kockázatvállalása nemcsak a tengerentúlon üt vissza, hanem az egész világot, s benne Európát és a magyar bankokat, befektetőket is sújtja. „A közvetett hatások még most is beláthatatlanok – véli Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke, aki szerint leghamarabb 2008 februárjára látjuk majd tisztán, hogy hol van a hitelválság vége, s mekkorák a károk. Ebben a helyzetben pedig mi mást akarhatna az egyszeri befektető? Csakis biztonságot.
Rajzok: RedDotCorbis
Tavaly ilyenkor sokkal optimistábbak voltak a szakértők a küszöbönálló év kilátásaival kapcsolatosan, mint most. Szárnyaló piacokra a sorozatos csúcsdöntések nyomán ugyan már nem sokan számítottak, de arra igen, hogy 2007 összességében pluszos év lesz a tőzsdéken. Két héttel az év vége előtt viszont még ebben sem lehetünk biztosak: néhány rossz nap a budapesti piacon is elviheti az egész év nyereségét. De ha nem így lesz, annyi már bátran kijelenthető: 2007-ben nem érte meg egy átlagos magyar részvénybefektetés, hiszen kötvényekkel többet lehetett keresni, mezei banki lekötéssel pedig még többet. Lehet, hogy jövőre sem lesz ebben változás?
Ma legfeljebb a teljes pénzügyi világot átható bizonytalanság a biztos. A rossz adósok és az értéktelenné vált értékpapírok miatt nemcsak az ügyfelekkel, de egymással is bizalmatlanok a bankok, ami egyebek mellett oda vezetett, hogy már az elmúlt hónapokban 20-50 bázisponttal megemelkedtek a bankközi kamatok. Egyszerűen fogalmazva, drágult a pénz, amit a bankok az ügyfeleknek kihelyezhetnek, ez pedig előbb-utóbb a hazai adósok kamatterheit is megnövelheti. A folyamat másik következményeként fellépő likviditáshiány (vagyis, hogy drágán sem nyújtanak szívesen sok hitelt egymásnak a bankok) a lakossági betéti kamatokat is megemelte – előbb Amerikában, aztán Nagy-Britanniában, most pedig már a kontinentális Európában is.
Nyilvánvalónak tűnik, hogy ha az amerikai gazdaság elkerüli a recessziót és újra növekedni kezd, szép emelkedés jöhet a részvénypiacokon, ha viszont beköszönt a hanyatlás időszaka, csak a kötvények, illetve a bankbetétek szolgálhatnak menedékként. Persze, éppen azért érdekes a mai helyzet, mert mindenki sötétben tapogatózik – hasonlóra se volt még példa, nem lehet történelmi példákból kiindulni a prognózisgyártás során.
Egyelőre az elemzők azt remélik, hogy a következő negyedévben már jöhet a megvilágosodás. Erre az időszakra esik az a kritikus időszak, amikor a „veszélyeztetett” hitelek tömegeinél esedékessé válik a kamat-, illetve tőketörlesztés. Kiemelt fontosságú, hogy a pórul járt amerikaiak milyen arányban törlesztenek, illetve mennyire csökken a GDP közel kétharmadára rúgó lakossági fogyasztás. A nagy kérdés tehát ugyanaz, amit a Figyelő már augusztusban, a jelzálogválság kitörésekor feltett (Figyelő, 2007/32. szám), s amelyre azóta sincs válasz: vajon bekerül-e az amerikai gazdaság a lefelé tartó spirálba? A ConCorde Értékpapír Zrt. elemzői szerint például nagyon sok jel erre mutat – a cégnél az átlagnál pesszimistábbnak tartják magukat, s elhúzódó problémákat vetítenek előre.
De fordítsuk le mindezt a hazai befektető nyelvére. Azt senki sem kétli, hogy noha közvetlen kapcsolat nem mutatható ki az amerikai hitelválság és magyar gazdaság helyzete között, közvetett hatások egyértelműen érvényesülnek. Azok a kockázatfaló „carry traderek”, akik 2003 és 2006 között hiteleiket a gyakorlatilag kamatmentes jenpiacon vették fel, majd a pénzt egyebek mellett Magyarországon fektették be, a válság láttán kezdenek kijózanodni. Egyrészt egyre kockázatkerülőbbé válnak, másrészt alaposabban szemügyre veszik Magyarország gazdasági helyzetét – az pedig, összehasonlítva más feltörekvő piacokéval, finoman szólva sem a legrózsásabb.
Ebben a helyzetben érthető, ha a befektető nem a legkockázatosabb lehetőségeket kutatja. Persze, aki az idén jól keresett például ázsiai részvényekkel, valószínűleg úgy véli, e tekintetben jövőre sem lesz változás. Az amerikai szakértők közül is sokan vallják: elég a gazdasági ciklusoktól függő és a pénzügyi szektorba tartozó részvényeket kerülni, a feltörekvő piacok nagy részén 2008-ban is nagyot lehet majd szakítani. Ettől függetlenül szokásos év végi befektetési összeállításunkban kimondottan a biztonságra koncentrálunk, s elsősorban azokat a lehetőségeket járjuk körül, amelyek birtokában akkor is nyugodtan alhat az ember, ha éppen 3 százalékot esik a Dow Jones, 5 százalékot a BUX, vagy 10 százalékot a kínai tőzsdeindex.
• Banki betétek: a kiszámíthatóság nyugalma
VÁLSÁGTÓL HAJTVA. Az a magyar megtakarító, aki egész életében kizárólag bankbetétben tartotta a pénzét, akár még örülhet is az amerikai hitelválságnak. Egyértelmű ugyanis, hogy a hazai pénzintézetek sem tudják kivonni magukat abból a hallatlan mértékű forrásszerzési versenyből, amely a lakossági szegmensben indult el, és ami – Erdei Tamás szerint – még eltarthat néhány hónapig. Az, hogy gyakorlatilag lasszóval fogják a lakossági ügyfeleket a bankok, jó hír mindazoknak, akiknek van némi leköthető pénzük, különösen, ha a jelenlegi bizonytalan környezetben pontosan tudni akarják előre, mekkora megtérülésre számíthatnak. Nem sokat kell tehát gondolkozniuk azon, hová tegyék a decemberi bónuszt; kamatverseny ez a javából.
AKCIÓSOROZAT. Pillanatnyilag az összes nagy hazai bank akciózik, s hozzájuk néhány kisebb pénzintézet is csatlakozott: szinte mindenhol a jegybanki alapkamatot, de még az idei 8 százalékos inflációt is bőven meghaladó kamatot kínálnak. Márpedig ilyenre az utóbbi időkben nemigen volt példa. Az év első felében igazán vonzó ajánlatokkal legfeljebb a befektetési alapokkal, biztosításokkal vagy lakástakarék-pénztári szerződéssel kombinált (hibrid) betétekre jöttek ki a bankok; mára ez megváltozott. Most már csak néhány könnyebb feltételt kell egy magas kamattal kecsegtető, tehát lényegében mezeinek nevezhető lekötéshez bevállalni. A legtöbb bank megelégszik azzal, ha bizonyos összegű „friss” pénzt hoz az ügyfél (vagyis nem elég visszaforgatni egy korábbi lekötést), néhol pedig további 1-2 százalékpontos kamatprémiummal honorálják a számlájukat aktívan használó betéteseket. Aktív számlahasználat alatt tipikusan néhány csoportos beszedési megbízást értenek, illetve azt, hogy például minimum 50 ezer forintot költsön az ügyfél a kártyájáról a lekötési időszakban. A sima bankbetét általában nem a spekuláns befektető terméke, de amennyiben a külső körülmények még jó néhány hónapig nem változnak és a jelenlegi kamatkondíciók sem módosulnak, akkor ha spekulációra nem is, de hozamvadászatra – a maximális biztonság mellett – itt is nyílik mód. Ehhez csak az akciók kezdetét és lejáratát kell észben tartanunk, majd lekötésünk végeztével gond nélkül átugorhatunk egy másik bank akciójába, onnan pedig vissza, vagy tovább egy harmadik intézménybe, hogy minden esetben „friss” pénzt vihessünk az éppen akciózó pénzintézethez.
Tipp: Az alapkamatnál magasabbat kínáló betétlekötési akciókat érdemes átböngészni (lásd a táblázatot); e pillanatban a K&H ajánlata tűnik a legvonzóbbnak.
• Garantált alapok: biztonságigényre építve
RIZIKÓMENTESSÉG. Az elmúlt évek egyik nagy sikertörténetének a garantált befektetési alapok bizonyultak, ezek jegyzéséből most újra dömping van. A piaci helyzet nekik dolgozik: bizonytalanság ide, vagy oda, ezek a konstrukciók elméletileg arra is jók, hogy ha esik, ha fúj, a befektető úgy érhet el tisztes hozamot, hogy magát a befektetett tőkét egy percre sem kell kockáztatnia. Az alapkezelők nem véletlenül gyártják futószalagon az újabbnál újabb ajánlatokat. Nagyon jól eladhatók ugyanis: még az egyébként felkészült ügyfelek is hajlamosak elhinni, ha elégszer sulykolják beléjük, hogy az alacsony kockázathoz rendkívüli hozam párosulhat.
VÁLTOZATOS PORTFÓLIÓK. A biztonság mellett az a fő előnye ezen konstrukcióknak, hogy aktív portfóliómenedzselés nélkül igen diverzifikált eszközcsomaghoz juthatunk. Olyan tőke- vagy árupiaci termékekhez, amelyeket egyénileg igen nehezen és még drágábban lehetne csak megvásárolni.
Tipp: Az éppen most jegyezhető 7 hazai alap (lásd a táblázatot a 105. oldalon) színes palettát kínál. Befektetői az ázsiai részvényektől kezdve a klímaváltozáson és az autóiparon keresztül a különböző nyersanyagokig bármibe invesztálhatnak attól függően, hogy milyen futamidőben és hozamokban gondolkoznak.
HOZAMGARANCIA. A befektetett tőke visszafizetését természetesen minden esetben garantálják az alapkezelők, de némelyikük egy minimális megtérülést, hozamgaranciát is ígér. Ezzel könnyebb a terméket eladni, de nem biztos, hogy az ügyfél jól jár vele. Egy három évre ígért 10 százalékos hozamgarancia nem kellene, hogy feldobja a befektetőt, hiszen évi 10 százalékot kaphat a bankban. Egy ilyen ígéret ugyanakkor erősen korlátozza az alapkezelő mozgásterét. Minél magasabb a hozamgarancia, az alap induló tőkéjének annál nagyobb hányadát (bizonyos esetekben 90-95 százalékát is) kénytelen teljesen kockázatmentes eszközökbe (állampapírba vagy bankbetétbe) fektetni, így gyakorlatilag alig marad számára szabad pénz, amin különböző opciókat vásárolva hasznot húzhat a részvények, vagy nyersanyagok árváltozásaiból.
Tipp: Aki a garantált alapok biztonságára vágyik, de mégis a maximumot igyekszik kihozni a befektetéséből, jobban teszi, ha beéri a tőkevédettséggel. Legrosszabb esetben lemond évi pár százalék fix hozamról, viszont értékelhető hozamra tehet szert, ha a piacok jó irányba mennek.
HOZAMPLAFON. Kikerülésére egyre ritkábban adnak lehetőséget az alapkezelők – igaz, a befektetők nagy része valószínűleg örömmel venné, ha az elméleti maximumként feltüntetett hozamokat valóban jóváírnák a számláján. Ebből a szempontból érdekesen működik az MKB legújabb tőkevédett alapja, amely egy bizonyos hozamszint elérésekor be is fejezi a pályafutását. Akár egy év múlva is (2009 januárjában), amennyiben a befektetés hozama legalább 20 százalékos – ekkor legfeljebb 20 százalékot kapnak a jegytulajdonosok. Ha ennél szerényebb a megtérülés, akkor kap még esélyt az alap, és a második évfordulón ismét „vizsgáztatják”. Ha két évre legalább 30 százalékot hozott, akkor ennyivel fizetik ki a befektetőket, egyébként viszont hagyják, hogy az eredetileg eltervezett hároméves futamidő érvényesülhessen – ez esetben már hozamplafon nélkül.
Tipp: A jelenleg futó ajánlatok közül a Budapest Klíma esetében nem korlátozzák az elérhető hozam nagyságát, a K&H konstrukcióinál pedig igen magas, 70 százalékos a plafon.
KÖLTSÉGSZINT. Sokszor éri kritika magas költséghányaduk miatt a garantált alapokat, és való igaz, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének szokásos évi rangsora ezt rendre alá is támasztja.
Tipp: Egyénenként érdemes mérlegelni, mekkora árat hajlandó valaki a biztonságért fizetni, mert az alapra vetített évi 1,5 százalékos költséghányadnál magasabb ráfordítás a hazai piacon már drágának tekinthető.
• Állampapír-alapok: óvatos duhajoknak
PÉNZPIACI ALAPOK. Különösen rövid távra ajánlhatók ezek a konstrukciók, amelyek maximális rugalmasság és folyamatos likviditás mellett általában hozzák a lekötött bankbetétek által elérhető hozamot. A kivétel azonban úgy tűnik, éppen mostanság erősíti a szabályt: 2007-ben lemaradtak ezek az instrumentumok. Még a legjobbak által elért 6-7 százaléknál is könnyedén hoztak többet például a folyamatosan újra befektetett két-három hónapos banki lekötések. Elképzelhető, hogy néhány hónapig, amíg kétszámjegyű hozamokat kínálnak a bankok, ebben nem is lesz változás. De ha a banki likviditásszűkének vége, s még a hazai kötvénypiac is erősödik kicsit, visszaállhat a rend, és a rövid futamidejű állampapírokat vásároló alapok lehetnek majd újra a jobbak.
HOSSZABB FUTAMIDEJŰ MEGOLDÁSOK. Aki kicsit hosszabb távra is tud némi pénzt nélkülözni, azok számára a 3-5 éves állampapírokban, vagy egy hosszú kötvényalapban lehet fantázia. A jegybanki alapkamat csökkentésének folyamata ugyan éppen megtorpant, és az elemzők szerint a jövő év tavaszánál előbb aligha nyílik mód a monetáris enyhítésre, középtávon mégiscsak elkerülhetetlennek látszik a kamatcsökkentések sorozata és az ennek nyomán bekövetkező kötvénypiaci hozamkonvergencia. Ha csak a 2008-as évet vesszük, akkor is legalább 100 bázispontos lazítást jelez előre a Reuters legutóbbi elemzői konszenzusa, ami az állampapírok hozamának csökkenését (árfolyamának emelkedését) hozhatja el a hazai megtakarítóknak.
Tipp: A pénzpiaci és a kötvényalapok, illetve a teljesen kockázatmentes diszkontkincstárjegyek és hosszabb állampapírok a kifejezetten óvatos befektetőknek is remek betéti alternatívát nyújthatnak.
• Részvények remegő kezűeknek
DEFENZÍV RÉSZVÉNYEK. A befektetők gyakran jó előre rákészülnek a rosszabb időkre, s ez önmagában felértékeli a defenzív részvényeket. Azok a társaságok, amelyeknek profitját nem, vagy csak alig befolyásolja az, hogy éppen fellendülés van, vagy recesszió. Miközben például az autóeladások nagymértékben függnek attól, hogy épp mennyi elkölthető pénzük van az embereknek, gyógyszerre és elektromos áramra akkor is költenek, ha mondjuk utazásra már nem telik.
Tipp1: A Richter nemrégiben történetének legnagyobb cégvásárlását hajtotta végre (Figyelő, 2007/47. szám). Háda Bálint, a Quaestor Értékpapír elemzője szerint akvizícióival a cég a jelek szerint sikeresen tudja majd ellensúlyozni a magyarországi piacvesztést. A papírt más elemzők is egyre jobban kedvelik és az utóbbi hetekben a befektetők is újra felfedezték.
Tipp2: A bizonytalan piaci helyzetben az amerikai elemzők is elkezdték az olcsó defenzív papírok felkutatását. Sokan ajánlják az Unilever, illetve az Avon papírjait, de a Pfizer és a Merck gyógyszergyártók is kapnak szavazatokat.
Tipp3: A dollár gyengülése által segített nagy amerikai exportőröket érdemes keresni, azokat, amelyek ki tudják használni azt, hogy globálisan nem lesz drámai a világgazdaság lassulása. A Colgate-Palmolive, a Coca-Cola és a Johnson & Johnson is ebbe a kategóriába tartozik, de a McDonald’s neve is gyakran elhangzik – hiszen enni, inni, pelenkázni mindig kell.
Tipp4: Érdekes defenzívnek tekinthető javaslat a Fortune magazintól még a Berkshire Hathaway is. A lap szerint Warren Buffet, a világ ma élő legsikeresebb befektetője most is tudja majd, mibe kell tenni a pénzt, ezért nem lehet rossz az ő cégébe invesztálni.
OSZTALÉKPAPÍROK. A defenzív részvényekre gyakran az is jellemző, hogy profitjuk nagy részét kifizetik osztalékként részvényeseik számára. Az ilyen cégek egy része már csak osztalékhozamuk miatt is védettek a nagyobb áresés ellen, s emiatt már eleve jó befektetési lehetőségként jönnek számba.
Tipp: A Zwack és az áramszolgáltatók is jó célpont lehetnek.
• Részvények profiknak
SZTORIPAPÍROK. Rossz időszakokban is meg lehet találni azokat a részvényeket, amelyek az árral szemben emelkednek. Ez viszont már az abszolút profik terepe. Sokan keresik a jövő nyerteseit, de kevesen hibáznak rájuk. Olyan papírok ezek, amelyek az aktuális trendtől függetlenül nagy profitnövekedéssel kecsegtetnek, de a piac ezt valamiért eddig nem díjazta.
Tipp1: Az egyik nagy magyar sztoripapír az OTP. A cégnél egyedül a lakáshitelezési tendenciákat tekintve mutatkoznak repedések, a többi üzletágban egyelőre sikeresen tudja visszaverni a piaci részesedését ért támadásokat. Ráadásul előbb-utóbb az OTP-t is elérheti egy, a Moléhoz hasonló felvásárlási szándék.
Tipp2: A Fortune szakértői a sztoripapírok között említik a videójátékokra specializálódott Electronic Arts részvényeit. Mert miközben a cégek kénytelenek meghúzni a nadrágszíjat, az emberek játékkedve valószínűleg nem fog csökkenni.
TURNAROUND STORYK. Külön kategóriának számítanak; ezen cégeknél a befektetők hosszabb ideig hanyagolnak egy céget rossz eredménye miatt, amikor viszont az újra növekedni kezd, hirtelen elkezdik imádni, s gyakran a többszörösére nyomják fel az árfolyamát.
Tipp1: Háda Bálint, a Quaestor elemzője szerint noha a Rába az elmúlt két év turnaround storyja volt, a papírban továbbra is van ilyen tartalék. A cég legfőbb erénye a jó menedzsment, illetve az, hogy az alaptevékenység mögött ott rejlik egy ingatlansztori is.
KÉTES APRÓSÁGOK. A kisebb cégek teljesítményéről megoszlik a szakértők véleménye. December 17-én már szinte teljesen biztos volt, hogy a még éppen pluszban levő nagyokkal szemben a kis cégeket tömörítő Russell 2000 index mínuszban zárja az évet, e hét hétfőn ugyanis már 6 százalékos bukónál tartott. Ez is azt bizonyítja, hogy Amerikában megkezdődött a kockázatcsökkentés, a pénzáramlás a stabil nagy nevekbe. Tipikus reakció bizonytalan helyzetek idején.
Tipp: Csak nagyon egyértelmű céges sztori esetén érdemes a trenddel szembemenve kockázatos kis cégek papírjait választani.