Vizsgálataik célja, hogy immár a bankókon azonosítható narkómaradványok keletkezéseinek törvényszerűségeit felfedve bővítsék a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem eszköztárát.
Nagy-Britanniában korábban gyakran előfordult, hogy a bírák nem vették figyelembe bizonyítékként a gyanúsítottaktól lefoglalt bankjegyeken található kábítószer-nyomokat, mondván: a bankók másoktól is szennyeződhettek. Alapvetésnek számít például, hogy a papírpénz-állomány magasabb hányadán mutatható ki drog – és abból az átlagnál nagyobb mennyiség – a rosszabb bűnözési mutatókkal rendelkező nagyvárosi negyedekben, vagyis pontosan ott, ahonnan a legtöbb díler származik. Így ma könnyen lehet hivatkozni arra, hogy az elkobzott pénz kiugró szennyezettsége nem a gyanúsított tevékenységére vezethető vissza, hanem a környék lakóinak intenzív kábítószer-használatára – ergó van kibúvó a kábítószerrel való visszaélés vádja alól.
A University of Bristol vegyészei azonban most a teljes Nagy-Britanniát – földrajzi és szociológiai értelemben egyaránt – lefedő, kiterjedt bankóvizsgálatot végeztek el, és a ma uralkodó elképzeléseknek ellentmondó eredményekre jutottak. Érzékeny analitikai módszerekkel a kokain, a heroin, a marihuána és az ecstasy nyomait kutatták, és úgy találták, hogy a papírpénz, származási helyétől függetlenül, nagyjából állandó mértékben szennyezett e drogoktól. Ez egyrészt arra utal – és ez nem újdonság -, hogy a kábítószerek használata ma már minden társadalmi rétegben nagyjából egyenlően és számottevően elterjedt, másrészt véget vet annak a mítosznak, miszerint a bankókon az esetenként megfigyelhető többlet nem hozható összefüggésbe az aktív kereskedelemmel.