Szóra érdemesek

Mikor adták ki azt az értelmező szótárt, amelynek alapján a polgár szó jelentését citálja? – kérdezte Orbán Viktor az 1998-as országgyűlési választások előtti tévévitában Horn Gyula akkori miniszterelnököt, aki szerint a fogalom, amelyre a Fidesz építeni kíván, egy meghaladott értékrendet takar. Orbán szerint viszont egy új életminőséget jelent, és olyan embert jelöl, aki megköveteli a neki járó tiszteletet és méltányosságot, és ezt másoknak is megadja. Mint utóbb kiderült, Horn Gyula egy frissen kiadott szótárból nézte ki a szó jelentését, csak azt nem vette észre, hogy azt a hetvenes évek vége óta változatlan formában nyomták. Talán ez a nagy nyilvánosságot kapó eset adta meg a lökést az Akadémiai Kiadónak, hogy a Magyar Értelmező Szótárt felfrissítse.

Rajz: Tettamanti Béla

A Tinta Kiadó ennél is továbbment; attól a meggyőződéstől hajtva, hogy a rendszerváltás új fejezet kezdete lesz a jövő nyelvészeti szakkönyveiben, összegyűjtötte az elmúlt másfél évtizedben elterjedt szavakat. A nyáron megjelent kötet 1250 új szót tálal értelmezéssel, példamondatokkal. Mire utcára került, már ez sem volt zsír új, merthogy például a szleng szókincsét csak nemrég bővítő „zsír” kifejezés még nem volt szótárérett a kézirat lezárásakor. Ahogy a vizitdíj, a fíling, a kamatadó vagy az apás szülés kifejezések helye is csak utóbb vált elismertté a szókincsünkben.

HATÁRKÉRDÉSEK. „Nincs egyértelmű szabály arra, mikortól számít új szónak egy kifejezés a nyelvben, de azért vannak kapaszkodók” – mondja Minya Károly nyelvész, a Nyíregyházi Főiskola tanára, aki tízéves gyűjtőmunka eredményét tette most le az asztalra. Ő azokat a szavakat vette fel a listájára, amelyek – elsősorban a sajtóban – meghonosodni látszanak, előfordulásuk nem alkalmi, a mondatszerkesztésben, ragozásban magyar szóként bánnak velük használói, gyakran pedig már magyaros átírásban jelennek meg. A válogatás, minthogy egyszemélyes munka, természetesen nem mellőzi a szubjektivitást, de a valódi szövegkörnyezetben bemutatott példamondatok igazolják a szerzőt, aki szerint évente néhány száz új szóval bővül a készletünk. Ezt elsősorban új jelenségek, tárgyak, intézmények megjelenése indokolja (mint például: egérpad, közalapítvány, hangposta, bróker). Ezeket a kifejezéseket vagy más nyelvekből vesszük át, vagy mi képezzük, esetleg egy már meglévő hangalak kap új jelentést.

A más nyelvből átvett szavaknál egyértelműen az angol vezet, a latin, a francia és a görög előtt, de például az olaszoknak köszönhetjük a kapucsínót, amelyet akár a spanyoloktól elcsent plazában is elfogyaszthatunk. Ha nekünk kell szót alkotni, először az összetételekhez fordulunk, a magyar nyelv erre különösen alkalmas. Kiss Gábor, a Tinta Kiadó nyelvész végzettségű vezetője szerint jól tükrözi a társadalmi változásokat, hogy például a drog szó jelenleg mintegy 70 szóösszetételben található meg, a szintén népszerű „kártya” pedig 28 összetétel szervezője. De jönnek létre szavak rövidüléssel (narkó, szocpol), szóvegyüléssel (eurokrata), elvonással (fénymásol, közgyógyellátott) vagy egy betűszó megszilárdulásával (GMO, CD). Sőt, megváltozhat, bővülhet is egy-egy szó jelentése (fejvadász).

Tematika alapján elkülönítve a legnagyobb ütemben a gazdaság, a politika, az informatika és a szórakozás szavai sokasodnak. A kiadó tervei szerint két-három évente felfrissítik majd mostani kiadványukat, ezzel hamarabb tudnak reagálni a nyelvi változásokra (a szókincs ugyanis a nyelv legkevésbé állandó része), szemben a nagyobb lélegzetű szótárakkal, amelyek bővítésére jó, ha egy évtizeden belül sor kerül. Kiss Gábor figyelmeztet: nem csak keletkeznek, de el is halnak szavaink. Kevesen tudnák ma már felsorolni például a szekér részeit, így arra is alig tippelnének, hogy a rakoncátlankodik kifejezésünk a rakoncából ered, mely eszköz régen arra szolgált, hogy a szekérre halmozott ágak ne hulljanak szerteszét.

ANGOL BEHATÁS. A más nyelvből átvett szavak egyértelműen az angol nyelv térhódítását tükrözik a magyarban, ez a kép ugyanakkor csalóka. Nádasdy Ádám nyelvész szerint ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy pusztán egy, angolszász nyelvterületen kifejlesztett új termék, vagy ott felfedezett jelenség megnevezéséről, vagy olyan átvételről van szó, amelyről már nem is tudjuk, hogy honnan jött. Jó példa erre a lúzer, amiről már nem mindenki tudja, hogy eredetileg angol szó, s már nem is ilyenként bánunk vele. „Ez ugyanakkor még semmi ahhoz képest, amit a latin, a német vagy a jiddis változtatott a nyelvünkön évszázadokon át” – vallja a nyelvész, aki a német nímand, illetve a jiddis meló vagy haver szavakat hozza fel példának.

Régi vita, hogy a nyelvünket – amely egyébként Európában használóinak számát tekintve a kilencedik legnagyobb – védeni kell-e a külföldi behatások ellen. „Úgy vagyok ezzel, mint a vegetáriánus étkezéssel: csodálom azokat, akik űzik, de én képtelen lennék rá” – utal Nádasdy arra, hogy tiszteli azokat, akik a külföldi kifejezések helyett rendre magyar megfelelőiket használják, ő mégis úgy tartja, a nyelv megvédi magát. Példának az -ing képző megjelenését hozza fel: a magyar ember lízingel, holott az angol eredetit tiszteletben tartva („to lease” annyit tesz, mint bérbe venni) lízésnek kellene hívnunk; mindez mutatja a nyelv ellenálló képességét az angollal szemben.

Vannak nyelvészek, akik szerint nem lehet ennyire magukra hagyni a folyamatokat. Pusztai Ferenc nyelvész, lexikográfus szerint például el kell kerülni, hogy a szakmai köröktől indulva az „internetangol” váljon széles körű munkanyelvvé, ezzel ugyanis egy idő után a csak anyanyelvét beszélő többség kizáródna a tudományos, technikai fejlődésből. „Ezért a tudatos használat mellett az idegen kifejezéseket be is kell illeszteni a nyelvünkbe, és nyelvi ötletekkel kell kiegészíteni az átvételeket” – mondja.

Az új technológiák – mint az internet vagy a mobiltelefon – megjelenésével nyelvhasználatunk is átalakulni látszik. Bódi Zoltán nyelvész hangsúlyozza, ez a jelenség sem új, a honfoglalás idején a földhasználattal és a kereszténységgel kapcsolatos kifejezések öntötték el nyelvünket. Ma ilyen szerepet tölt be a világháló. A legnyilvánvalóbb itt is az új, nagy mennyiségben idegen eredetű szókincs bővülése, de komoly változások mutatkoznak a használatban is. „Az internet, az e-mail, a chat világában egyre gyorsabban, egyszerűbben, sűrűbb jelentéstartalommal kell közölnünk a mondandónkat, ezért sok jelet, rövidítést használunk” – vázolja Bódi, akit kollégái ez irányú kutatásai miatt csak netnyelvésznek hívnak. Az sms-nyelvkultúra rokon terület. Annyiban más, hogy ott még rövidebben, még összefogottabban kell fogalmaznunk, ami tovább döntögeti a nyelvi konvenciókat. Ez akár egy otthoni, hűtőajtón lefolytatott „beszélgetésig” is kihathat, amikor a családtagok egymásnak köszönés helyett már csak egy smiley-t rajzolnak.

Mindeközben a gyorsaság a helyesírás rovására megy, ami ma már nem egyértelmű tükre a nyelvhasználó kultúrájának. Egyfajta új írásbeliség kezd kialakulni, amelyben csökken a különbség a beszélt és az írott nyelv között. „Ez viszont korántsem tekinthető az írás elsorvadásának, sőt: az új csatornák többsége az írott kommunikációt erősíti” – mondja Pusztai Ferenc. Az új kommunikációs színterek a tegeződés terjedését is táplálják. „Ezeken a csatornákon sokkal könnyebben térünk át formálisról informális közlésmódra, amivel sokszor a tegezés is együtt jár” – mondja a netnyelvész, aki szerint ez egy általános kultúrabeli változás, amelynek a világháló csak katalizátora.

TE, MAGA, ÖN. A magázódás térvesztése azonban nem csak az új kommunikációs színtereknek köszönhető. A tegeződés változásának nyolcvanas évekbeli kutatása kimutatta: annak gyökere valójában a hatvanas években keresendő, Nyugat-Európában pedig – többek között – a diáklázadásokkal függ össze. Magyarországon a társadalmi rétegek – sokszor felül-
ről irányított – keveredése-keverése indította el a lazább nyelvhasználatot. Aztán később a fiatalok társadalmi szerepének, súlyának látványos megváltozása, és a fiatalság értékként való kezelése az, ami miatt azóta is terjed” – mondja Sárosi Zsófia, nyelvész, egyetemi docens. Az e témakört is kutató Reményi Andrea nyelvész szerint is egyértelmű a tegeződés hódítása. Egy néhány évvel ezelőtti szociolingvisztikai kutatás szerint a 18 és 35 év közöttiek 84 százaléka tegező formát használt a vele egykorúak, vagy fiatalabbak megszólítására. A legtöbb nyelvben van hasonló jelenség, a svédben például a II. világháború után szorult vissza a magázás, s ma már archaizmusnak számít, szinte csak az idős emberek és a királyi család körében használatos. Az angol eredetileg a megszólításban tett különbséget (thou=te, you=ön, maga), története során azonban ez is eltűnt, évszázadok óta egyöntetűen a you-t használják minden szituációban. Sárosi Zsófia szerint mindennek ellenére a magázódás még hosszan nyelvünk része marad, mert azt gyakran a távolságtartás, illetve a hatalmi viszonyok kifejezésére használjuk, amiről sokáig nem fog lemondani a magyar nyelvhasználó.