Kijev belvárosában sétálgatva ma lehetetlen nem észrevenni a mind erőteljesebb gazdasági fejlődés jeleit. Az ukrán főváros templomainak aranyozott hagymakupolái között lépten-nyomon toronydaruk, illetve a földből frissen kibújt pazar lakóépületek törnek az ég felé. Elegáns és méregdrága éttermek sora szolgálja ki a fizetőképes vendégek egyre növekvő seregét a Függetlenség terén, ott, ahol alig három évvel ezelőtt ukránok százezrei vívták meg a maguk úgynevezett Narancsos Forradalmát, és röpítették a hatalomba Viktor Juscsenko jelenlegi államfőt. Ha valaki csupán a kijevi hétköznapok világát látja, meg sem fordulna a fejében, hogy Juscsenko és legfőbb politikai ellenfele, Viktor Janukovics miniszterelnök azóta is ádáz hatalmi harcot vív egymással, amelynek előreláthatólag a szeptember 30-án esedékes előrehozott parlamenti választások sem vetnek majd véget.
Pláza a Függetlenség terén. Kijev mozgó-lépcsõje felfelé halad.
KI BESZÉL ITT VÁLSÁGRÓL? Mi ebből a tanulság? A politikai instabilitás és a gazdasági válság korántsem minden esetben járnak kéz a kézben a szovjet utódállamokban. Az ukrán politikai erők közötti patthelyzet ellenére a gazdaság rohamosan erősödik, a külföldi befektetők pedig tódulnak az országba. Kijev a tavalyi 5,8 milliárd dollárnyi tőkebeáramlás után az idén legalább 6 milliárdra számít. A GDP 2007 első felében tekintélyt parancsoló ütemben, 8 százalékkal nőtt, és a közgazdászok szerint fenn is marad ez a lendület, hála az ukrán gazdaság meglepően nagymértékű diverzitásának. Az export 40 százalékát a fémek – azon belül is elsősorban az acél – teszik ki, a növekedés java azonban az ipari termelés és a szolgáltatások felfutásából ered. A nehézgépgyártás például 2006-ban 22 százalékkal nőtt. Ami pedig az ukrán szoftverfejlesztő cégeket illeti, az ágazat szereplőinek exportja tavaly mintegy 50 százalékkal ugrott meg, s elérte a 250 millió dollárt.
A kijevi tőzsde összértéke az év eleje óta több mint megkétszereződött, kapitalizációja ma meghaladja a 76 milliárd dollárt. A 2004 végi Narancsos Forradalom óta ez hatszoros növekedés. Mindezt a fellendülést látványos ingatlanboom is kíséri, amely az elmúlt 12 hónapban 60 százalékkal srófolta följebb az ingatlanárakat. A boom motorja nem utolsósorban az ukrán fogyasztók 46 milliós tábora: a fogyasztás 2003 óta évről évre kétszámjegyű ütemben bővül.
Ukrajna új keletű gazdagsága már-már hivalkodóan mutatja meg magát a 2005-ben megnyitott hatemeletes Arena City bevásárló- és szórakoztatóközpontban. A komplexum 60 üzletében drága francia, olasz ruhák és ékszerek kaphatók, sőt, egy-egy Porsche-, Bentley- és Mercedes-szalon is itt kelleti magát. „Az emberek ma több pénzt keresnek, és ennek nyomán nő a kereslet az exkluzív autók és ingatlanok iránt. Ez látszik mindenütt” – ecseteli a mai állapotokat Szergej Koroljov, a Porsche kijevi bemutatótermének értékesítési vezetője. Nem a levegőbe beszél: a szalon az idén 350 autó eladását tűzte ki célul – az átlagár 140 ezer dollár -, míg 2005-ben még mindössze 100 darabon adtak túl. Ráadásul korántsem csupán a prémium márkák fogynak, azaz nem csak egy kiváltságos réteg fogyasztási kedve nőtt. Tavaly 40 százalékkal ugrottak meg az újautó-eladások – ez volt a legmagasabb növekedési ráta szerte Európában -, aminek köszönhetően 370 ezer négykerekű talált gazdára. Az ukránok minden jel szerint elkezdték drágább nyugati modellekre cserélni olcsó orosz verdáikat. Az előrejelzések szerint az idei növekedés is eléri majd legalább a 25 százalékot.
A vásárlási láz mögött nem utolsósorban a fogyasztási hitelek robbanásszerű terjedése áll. Az áruvásárlási kölcsönök összvolumene 2006-ban 137 százalékkal nőtt, s elérte a 15,5 milliárd dollárt. A korábban gyakorlatilag észrevehetetlen ukrán bankszektor ma a leggyorsabban növekszik egész Európában, s e fejleményre már a kontinens nyugati felén is felfigyeltek. Az elmúlt két évben külföldi pénzintézetek vásároltak föl négyet az ország öt legnagyobb bankja közül. Időrendben a legutóbbi tranzakciót az idén júliusban az olasz UniCredit jelentette be, amely az ország második legnagyobb pénzintézetére, az Ukrszocbankra vetett szemet, s kész 2,2 milliárd dollárt fizetni érte.
Természetesen egyáltalán nem mindenki részesedik a gazdasági fellendülésből. „Abban bíztunk, hogy a dolgok jobbra fordulnak, de mára elvesztettük a hitünket” – panaszkodik Natalija Kolesznikova, 32 éves festőművész. Fotográfus férjével a Narancsos Forradalom idején lelkesen csatlakoztak a tüntetőkhöz, ma viszont azzal szembesülnek, hogy korrupt oligarchák és hivatalnokok szabadon garázdálkodnak, miközben a hétköznapi emberek közül sokan még ma is egyik hónapról a másikra élnek, és arra kényszerülnek, hogy kenőpénzt adjanak a rendőrnek, az orvosnak, sőt, a gyermekeik iskolai tanárainak is.
VAN MIT LEDOLGOZNI. Ukrajnának még bőven van teendője, ha utol akarja érni a régió fejlettebb tagjait. Az ország továbbra is az egyik legszegényebb Európában, átlagosan évi alig 3 ezer dollárnyi egy főre jutó jövedelemmel – ami fele az oroszországi, és mindössze 8 százaléka a nagy-britanniai szintnek. Arról nem beszélve, hogy hiába nő a gazdaság immár 2000 óta évi átlagban 7 százalékos ütemben, az ipari termelés máig nem tért magához a kilencvenes évek kaotikus gazdasági átalakításából, és továbbra is elmarad a szovjet időszakban elért szinttől.
Mindeközben fennáll a veszély, hogy a kijevi politikai szembenállás előbb-utóbb a gazdasági növekedésre is visszaüt, amennyiben hátráltatja a kulcsfontosságú törvények elfogadását. „A politikai krízis miatt vakvágányon vesztegel egy sor strukturális átalakítás: a nyugdíjreform, az adóreform, az igazságügyi reform – pedig a posztszovjet örökségét máig cipelő Ukrajnának mindezekre égető szüksége lenne” – fakad ki Mikola Azarov pénzügyminiszter. Ezzel együtt el kell ismerni, hogy a kormány egyes területeken igenis ér el haladást. Július elején a parlament elfogadta azt a törvénycsomagot, amely csökkentette a fémek exportvámját, és szigorította a szerzői jogok védelmét. Ezek az intézkedések, karöltve az elmúlt bő egy év hasonló döntéseivel, mindenképpen segíteni fogják Ukrajna – e pillanatban 2008-ra várt – belépését a Kereskedelmi Világszervezetbe. Mindent összevetve elmondható, hogy ha az üzleti környezet javításáról van szó, Ukrajna egymással körömszakadtáig csatázó vezető politikusai a cél érdekében képesek közösen cselekedni. Ebben persze nincs semmi meglepő, hiszen jó néhányan közülük komoly üzleti érdekeltségekkel rendelkeznek.