Váratlan módon zárta le a Földhitel- és Jelzálogbank (FHB) privatizációját az állam. Lassan egy éve folyamatosan köttettek fogadások a piacon arra, vajon melyik szakmai befektető szerzi meg az FHB-t, ehhez képest bombaként robbant a hír, hogy egyik sem – egy nap alatt pénzügyi befektetőké lett, vagyis független maradt. A kényszer szülte megoldások a legritkább esetben sülnek el jól – ha a privatizációs bevétel oldaláról nézzük a dolgot, most is ez a helyzet. Viszont oly sok tőzsdét elkerülő tranzakció után végre örülhetnek a hazai befektetők is: ha már nem jönnek értékelhető forgalmú új cégek a parkettre, legalább egy potenciális távozó mindenképpen marad még egy darabig.
A pénzügyi befektetőknek történő eladásra elismerten azért került sor, mert nem sikerült megoldani az „Allianz-problémakört”. A biztosítótársaság ugyanis értékes privilégiumokkal rendelkezett a jelzálogbankként induló, ám ma már kereskedelmi banki babérokra is törő FHB-ban, így más potenciális szakmai befektető akkor sem rúghatott volna mellette labdába, ha történetesen többségi részesedést szerez. Az Allianz még 2006 júliusában vásárolta fel a bank különleges jogokat biztosító szavazatelsőbbségi („B”) részvényeinek 66,08 százalékát – a fennmaradó 33,92 százaléknyi pakett az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. portfóliójában maradt -, így olyan kérdésekben kapott vétójogot, mint például az alapszabály módosítása, az alaptőke felemelése és leszállítása, a társaság egyesülése, átalakulása, az igazgatóság tagok, valamint a könyvvizsgáló megválasztása. Ráadásul az alapszabály egyes kitételei is a biztosítótársaságnak kedveztek: az állami tulajdon 50 százalék alá csökkenése esetén ugyanis 10 százalékos szavazati korlát tartotta volna rövid pórázon az ennél nagyobb részvényeseket is.
PROFILVÁLTÁS. Az előjogokat nyújtó (még a bank privatizációjának 2003-as első köre előtt létrehozott) részvényosztály létrehozásának célja annak idején éppen az volt, hogy több bank és biztosító kezében szétporlasztva biztosítsa a jelzálogbank függetlenségét. Ez akkoriban még az egész pénzügyi szektor érdeke volt, hiszen az FHB-n keresztül férhettek hozzá a bankok és biztosítók az államilag támogatott olcsó forintforráshoz. A devizahitelezés előretörésével, illetve az állami támogatás csökkenésével az FHB jelentősége csökkent. Ennek nem csak az lett a következménye, hogy a jelzálogbank részben profilt váltott (a klasszikus refinanszírozásról a hangsúly átkerült a saját hitelezésre), de a „B” sorozatú papírok három tulajdonosa, az Inter-Európa Bank, az Aegon Magyarország és a CIB Bank is kiszállt, helyzetbe hozva ezzel az Allianzot.
A tulajdonosi átrendeződés eredményeként tehát az Allianz megkerülhetetlen tényezővé vált, és kérdésessé tette, hogy bármely potenciális szakmai befektető komoly vételi szándékkal jelenjen meg a maradék állami pakett piacra dobásakor. Mivel a kabinet szándékai szerint az FHB-nak szakmai kérőt igyekeztek találni, a legvalószínűbb végkifejletnek az tűnt, hogy odaadják a bankot az Allianznak. Ez év augusztus 2-án azonban módosult az eladási terv, mégpedig oly módon, hogy szakmai helyett a pénzügyi befektetőket preferálják. Ezt a döntést titokban tartották, előzménye viszont publikus volt: július 11-én az Allianz vállalta, hogy az FHB alapszabályában szereplő 10 százalékos szavazati korlátot eltöröljék a privatizáció lebonyolítása után. A „B”-részvények előjogait ez a megállapodás nem kurtította meg (vagyis a biztosító gyakorlatilag minden fontos döntést továbbra is megvétózhat), ám így is szebb lett az újra eladósorba került leányzó fekvése.
TITKOS AKCIÓ. A titkolózásnak persze megvolt az értelme: ha bejelentik, hogy pénzügyi befektetőké lehet az FHB, a tőzsde azonnal kiárazta volna a szakmai invesztor vásárlásától várt prémiumot. Emellett az eladási ár minimalizálása érdekében ilyen esetben általában megpróbálják a piaci szereplők kicsit lefelé terelni a tőzsdei árat. Ezt sikerült megúszni a titkos eladással. Gyorsított könyvépítési módszerrel (az aznap reggel megkeresett befektetők által beadott ajánlatokat az ár szerint rangsorolva), 2025 forintos árfolyamon adták el Londonban az 50 százalék plusz egy darabos pakettet – ez az elemzők szerint jó ár.
Az új tulajdonosok pontos kilétét lapzártánkig nem hozták nyilvánosságra, de azt igen, hogy több mint két tucat intézményhez kerültek a papírok, köztük hazai alapkezelőkhöz és nyugdíjpénztárakhoz is. Az állam bevétele 66,8 milliárd forint lett, a tőzsde nyeresége pedig egy olyan cég, amelynek forgalma várhatóan megnő majd a nagyobb közkézhányad következtében.