Részvényfüggőség

Különböző internetes fórumokon a szokottnál is élénkebben diskurálnak egymással a hazai kisbefektetők. Azt latolgatják, hogy korrekció vagy trendforduló köszöntött-e be a globális részvénypiacokon, s ennek fényében venni vagy adni kell-e most a tőzsdén. Van, aki egy megtermett barna medvéről készített fotóval igyekszik nyomatékosítani pesszimista véleményét, és persze akad, aki – az amerikai hitelválság tovagyűrűzésének veszélyeire fittyet hányva – újult erővel taglalja a nemzetközi, főleg az ázsiai piacok hozamelőnyét. Nem véletlenül esik sok szó Ázsiáról: ma már a hazai befektetők tekintélyes hányadának hozama függ attól, hogy miként alakulnak az árak például Indiában vagy Kínában.

FOKOZÓDÓ LÁZ. Persze nem a tőzsdén közvetlenül befektetőkről van szó. Ma Magyarországon az az érdekes helyzet állt elő, hogy az egyénileg részvénybe fektetők aránya igen alacsony (lényegében az orosz válság óta megállás nélkül csökken a kisbefektetők részesedése a hazai tőzsdén), a részvényalapok sem népszerűek, s a nyugdíjpénztári portfóliókban is csak mostanság kezdték meg a nemzetközileg igen alacsonynak számító részvényarány emelését. Eközben viszont már mintegy 900 ezer befektetéshez kötött életbiztosítást adtak el az országban, ezekben pedig igen magas a részvényarány. Az év első negyedének végén már kiderült, hogy az úgynevezett unit-linked portfóliókban több mint 50 százalékban részvények vannak, ráadásul háromnegyed részben nem is magyar, hanem külföldi cégek papírjain próbál megtollasodni a magyar kisbefektető.

Azóta újabb hónapok teltek el, újabb tőzsdei eladási hullámokon vagyunk túl, de bármilyen friss összesítést böngészünk, a részvényhányad további emelkedése látszik. A Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) második negyedéves statisztikái például már 53 százalékos részvénykitettséget jeleztek, és nem csökkent a külföldi eszközök aránya sem. Ez különösen azért meglepő, mert a „mezei” (nem az életbiztosításokhoz kapcsolt) befektetési alapoknál mindeközben csökkent a kockázatosabb eszközök aránya, és körülbelül negyedannyi részvény van az összportfólióban, mint a unit-linked piacon. Információink szerint ráadásul – bár ezt az adatot mindegyik általunk megkérdezett társaság igen diszkréten kezeli – van olyan biztosító, amelynek ügyfelei a piaci átlagként megjelölt 53 százaléknál is sokkal magasabb, 80-90 százalékos arányban választottak részvényalapot unit-linked szerződésükhöz.

Persze önmagában nem baj az, ha a befektetési biztosítások részvényaránya magas. Sőt, noha alapvetően drága konstrukcióról van szó (Figyelő, 2004/27. szám), aki saját kockázatvállalási hajlamát felmérve, hosszú távú megtakarítási formaként használja ezt, feltehetően nem jár majd rosszul. Hiszen valószínű, hogy 5-10 éves időtávon a magas részvényarány meghozza gyümölcsét a jó hozam formájában. Azt viszont senki sem tudja pontosan, hogy az ügyfelek valóban tisztában vannak-e a termék kockázataival, költségeivel, előnyeivel, hátrányaival, vagy csak az üzletkötők szép szavainak dőltek be a szerződés megkötésekor.

„Nincs abban semmi meghökkentő, ha ez a biztosítotti kör a részvényalapokat részesíti előnyben” – mondja a Figyelő kérdésére Farkas András, az Aviva vezérigazgató-helyettese. Szerinte ugyanis az vesz ilyen szerződést, aki tehetősebb, van némi pénzügyi ismerete, és nem az utolsó forintjaival játszik. „Ügyfeleink egy része olyan ember, aki annyit helyez részvényalapba, amennyit akár el is kockázhatna” – mondja némi túlzással Farkas.

A biztosítottak többsége persze a busás haszon reményében választja a unit-linked biztosítást, s ezt segítendő az utóbbi időben gombamód szaporodtak el az egzotikus részvényalapok. Sanghaj Expressz, Aranysárkány, Maharadzsa – csak három a legalább tucatnyi kínai és indiai eszközalap közül, amely a hazai biztosítók étlapján csábítják az ügyfeleket. Az ázsiai piacok múltbeli teljesítménye kétségtelenül vonzó. A kínai tőzsdei vállalatok részvényei 2006 júniusától számított egy év alatt például több mint 60 százalékos hozamot biztosítottak, de egy szélesebb merítésű ázsiai alap is 50 százalék körüli hozammal honorálta a befektetők bizalmát. Ugyanebben az időben a magyar részvényekkel is el lehetett érni legalább 40 százalékot, és – ha a 2006-os évet vizsgáljuk -, egy európai ingatlanportfólió is büszkélkedhet ekkora megtérüléssel. Ez azonban semmilyen garanciát nem nyújt a jövőre nézve, épp’ ellenkezőleg, veszélyes döntésekre sarkallhat bárkit.

A JÖVŐ A FONTOS. Ahogyan érdekeik függvényében egy gazdasági vagy társadalmi jelenséget is egymásnak homlokegyenest ellentmondó statisztikai adatokkal tudnak leírni rutinos politikusaink, ugyanolyan könnyen ránt elő bármely biztosítási ügynök egy grafikont, amely az adott piac száguldását vagy éppen zuhanását példázza látványosan. Azt persze jóval nehezebb megítélni, hogy mit hoz a jövő, ám leendő ügyfélként mégis inkább erről érdemes faggatni az üzletkötőket. Inkognitóban ezt most mi is megtettük, és viszonylag egybehangzó iránymutatást kaptunk. E szerint Ázsia még mindig nagyon jó, azon belül is a kínai papírok, forogjanak bár Hongkongban, Sanghajban vagy a sencseni tőzsdén, ne habozzunk hát, ha választani szeretnénk a biztosítók eszközalapjai között. Kína mellett az egyik legmeggyőzőbb, most szinte minden üzletkötő által felhozott érv a 2008-as pekingi olimpia, amely az elkövetkező néhány évben még biztosan magasan tartja a gazdasági növekedést, és a befektetői érdeklődést az ország iránt. S hogy az elmúlt időszak valóban lenyűgöző menetelése után kell-e tartanunk korrekciótól? Netán az amerikai hitelválság nyomán beütő globális krachtól? A magukat befektetési tanácsadóknak is tituláló biztosítási üzletkötők szerint nem. A válság nem fog begyűrűzni, ám ha mégis, akkor majd ismét felfelé korrigálnak a piacok, és kompenzálják azt a kis lejtmenetet, amit átmenetileg elszenvedünk…

Az utóbbi hetekre visszatekintve bizony igazuk volt e tanácsadóknak: az amerikai jelzálogválság közepette a kínai tőzsde alig esett, a múlt héten is csúcsokat döntött. Ha pedig az elmúlt évekre nézünk vissza, az látszik, hogy az ügynökök és a felívelő tőzsdei trend szépen lassan átalakították a magyar életbiztosítási piacot is. Az egyik szakember egyetlen szóban foglalta össze a változás eredőjét: Brokernet. A néhány év alatt a semmiből sokmilliárdos bevételű pénzügyi szolgáltató holdinggá váló cég (Figyelő, 2006/25. szám) tanácsadó ügynökei tavaly már az összes új szerződés 55 százalékát kötötték meg, pedig a unit-linked piac legnagyobb szereplőjével, az ING-vel a Brokernet nincs is leszerződve. A biztosítók is elismerik, hogy a termékfejlesztést egyre inkább a Brokernet végzi, s a piac nagyjából úgy működik, hogy aki – leszámítva az ING-t – nem állít elő olyan terméket, amelyet a sok ezer brokernetes üzletkötő értékesíteni tud, az nem nagyon rúg labdába.

A Brokernet megítélése igencsak vegyes szakmai berkekben, ami nem meglepő hirtelen és hatalmas sikere miatt. A Brókernettel szerződésben nem álló cégek körében hallani olyan pletykát, hogy az ázsiai csodát felhasználva tukmálják az üzletkötők rá a terméket a kockázatot felmérni nem tudó ügyfelekre. Emellett az is tartja magát, hogy a szerződések felmondásának aránya igen magas a Brokernetnél. Kutvölgyi Pál, a Brokernet csoport egyik alapító-tulajdonosa azonban csak mosolyog ezeken az információkon, hiszen forgalmuk nyolc éve folyamatosan emelkedik és a versenytársak tényekkel alá nem támasztható frusztrációjával magyarázza azok térnyerését. Elmondása szerint az AXA biztosító készített egy felmérést a felmondási arányokról, és e szerint a brókernet által kötött szerződések megmaradási aránya háromszor jobb a piaci átlagnál (az idő előtti kiszállás komoly veszteséget okoz az ügyfélnek).

Brokernet ide, vagy oda, többen is úgy vélik, hogy összességében inkább árt az életbiztosítási piacnak a unit-linked konstrukciók egyeduralkodóvá válása. „Szakmai tévedésnek tartom, hogy egy még viszonylag fejletlen biztosítási piacon a piacvezető cég, az ING megjelent a unit-linked termékekkel” – mondja Horváth Béla, az Aviva korábbi vezetője. Szerinte a terméktípus sikere már kódolva volt, egy befektetési terméket ugyanis jóval könnyebb eladni, mint egy biztosítást. (Nem beszélve arról, hogy az ügynök jutaléka is jóval magasabb a befektetéshez kötött konstrukcióknál, mint egy kockázati életbiztosításnál.) Emiatt persze nem is meglepő, hogy a cégek saját hálózatai és az alkuszok is erre a termékre kezdtek fókuszálni. Ugyanakkor ezek a termékek csak nevükben biztosítások. Lényegében nem tartalmaznak kockázati elemet, így a biztosítási igények kielégítetlenek maradnak. A terméktípus megjelenése az egész piacot átszabta, mivel a kis cégeknek, ha talpon akartak maradni és piacot szerezni, egy lehetőségük maradt: beállni a sorba. Így a piaci kényszer hatására előbb-utóbb mindegyik előjött a maga unit-linked termékével. Horváth Béla szerint a végeredmény az lett, hogy egy klasszikus vegyes életbiztosítás (aminek nem csak a befektetési része erős de haláleset bekövetkezésekor is tisztességesen fizet) ma már szinte eladhatatlan.

TÚLSÁGOSAN RÁÁLLTAK. Véleményét Filvig István, a Signal Biztosító vezérigazgatója is osztja. Szerinte is az a mai magyar életbiztosítási piac legnagyobb problémája, hogy az egész szakma ráállt a unit-linked konstrukciók értékesítésére. A Brokernet a Signal termékeiből 12 ezer darabot adott el, mára azonban – bár a szerződést nem bontották fel – a kapcsolatot lényegében felfüggesztették. „Stratégiai döntés volt, ilyen áron nem akarunk növekedni” – indokol Filvig. A biztosító ma 6,5 ezer „élő” unit-linked szerződést kezel, s a 2005 végén takarékra állított Brókernet-kapcsolat gyümölcse ma már csak havi egy-két új szerződés, a többit más partnerrel oldják meg. S az ok, ami miatt felhagytak a piacszerzéssel, az az értékesítés előfinanszírozási kényszere. „Inkább vagyunk kicsik, de nyereségesek” – fogalmaz a Signal-vezér. A piacon nyílt titok, hogy egy-egy szerződés megkötéséért az éves díj 100-150 százalékát is oda kell adniuk az üzletet hozó közvetítőnek, az ügynökpiacot utcahosszal vezető Brokernet legnagyobb örömére. A Signal tavaly kevesebb mint 5 százalékkal tudta növelni klasszikus életbiztosítási eladásait, míg a unit-linked eladások 25-30 százalékkal is bővültek. „Sajnos” – kommentálja röviden a trendet Filvig.

Ezek után nem meglepő, hogy a unit-linked bizniszben nagy fantáziát látó biztosítók és az életbiztosítási piac átalakulását rossz szájízzel szemlélők másképp vélekednek alapkérdésünkről, vagyis, hogy mennyire tudatosak az ügyfelek. Többen említik, hogy a befektetők nincsenek tisztában vele, mekkora kockázatot vállalnak, de még ha tudják is, nem foglalkoznak befektetésükkel. A Signal vezetőjének tapasztalatai szerint a unit-linked szerződések tulajdonosainak 70-80 százaléka egyáltalán nem nyúl hozzá a portfóliójához. Mások szerint viszont ez nem nagy baj, hosszú távon éppen a „benne ülés”, a hirtelen rossz döntések elkerülése a jó stratégia.

Gecser Ottó, az AXA biztosító első embere szerint minél tudatosabb vásárlók vagyunk, annál kevésbé érezhetjük becsapva magunkat. Amióta a biztosítók bevezették a pénzügyi tervezést, szolgáltatásuk alig valamit különbözik a bankok privátbanki tevékenységétől. A pénzügyi tervezéssel az ügyfelek szembesülnek saját jelenlegi és jövőbeli helyzetükkel, kockázattűrő képességükkel és ennek ismeretében dönthetnek a „kis kockázat, kis haszon – nagy kockázat, nagy haszon” elve alapján. Az üzletkötők feladata meggyőzni a szerződőket a kockázatmegosztás fontosságáról, és ezt – az AXA-vezér tapasztalatai szerint – meg is teszik. A Brokernettel kapcsolatban az is gyakran elhangzik piaci körökben, hogy a tanácsadók trade-eltetik az ügyfeleket.

Vagyis sűrűn javasolják a váltást a kockázatosabb és a kevésbé kockázatos eszközalapok között – ezt a minimális költség miatt könnyen meg is tehetik. Kutvölgyi Pál szerint ez sem igaz, a közép és hosszú futamidő miatt igen kicsi a trade-elők aránya, az ügyfelek nagy része évente egyszer-kétszer módosítja kockázati szintjét a piaci helyzet függvényében. A Bokernet-vezér egyébként attól sem tart, hogy ha tartósabban rosszra fordul a helyzet, az ügyfelek zuhanás közben pánikszerűen jönnek majd ki a kockázatos alapokból. Hiszen az általuk közvetített szerződések amellett, hogy közép- és hosszú futamidejűek, folyamatos díjfizetéssel rendelkeznek. Kutvölgyi szerint emellett tanácsadóik tudása is garantálja a szerződések hosszú távú fennmaradását.

Benczédi Balázs, a unit-linked termékek piacán legnagyobbnak számító ING Befektetési Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója ugyanakkor azt mondja, ők már tavasz óta arra instruálják a saját értékesítési hálózatuk tagjait, hogy lassanként igyekezzenek csökkenteni ügyfeleik részvénykitettségét, és mozdítsák el a befektetőket az alacsonyabb kockázatú portfóliók felé. „Ahhoz, hogy jól menjen a unit-linked szekér, nagyon kell a piacok jó teljesítménye, de egy korrekció esetén sincs senki veszélyben” – nyugtatja ugyanakkor a kedélyeket Benczédi.

NEM IDEGESKEDNEK. Tény, hogy az adatok szerint egyelőre jól megy a szekér. Mivel lényegében egyedül a unit-linked termékeket, illetve az ezekkel kombinált konstrukciókat lehet „kamatadómentes befektetés” címkével eladni, a tavalyi nagy ugrás után is nőhet a biztosítók, illetve ügynökeik bevétele. A biztosítók tapasztalatai szerint a meglévő ügyfelek sem idegeskednek a piaci helyzet miatt, bár a kérdések sűrűsödtek az elmúlt hetekben. Havi vagy heti rendszerességgel egyébként az ebben az üzletágban érdekelt biztosítók szinte mindegyike segíti az ügyfelet a honlapjára feltett taktikai tájékoztatókban vagy rendszeres hírlevelek útján, de a szóbeli megnyugtatás végett az ügynököket is folyamatosan kiképzik. Farkas András szerint ezek a lépcsők olyan szűrőként viselkednek, amelyek tompítják a tőzsdén közvetlenül befektetőket érő pszichikai sokkokat, vagyis a unit-linked ügyfelek már csak emiatt is ritkábban esnek pánikba egy-egy részvénypiaci zuhanás láttán.

Persze a puding próbája az evés, így senki sem tudhatja, hogyan reagál a piac az első nagy tőzsdei zakóra. Az eddigi korrekciók ugyanis néha ijesztőek voltak, de mindig megnyugodtak a kedélyek – többéves besszt a unit-linked termékek térnyerése óta, vagyis az utóbbi 4-5 évben nem láttunk sem a fejlett piacokon, sem Kínában és Indiában. Figyelmeztetésnek így maradnak azok a külföldi példák, amelyek szerint a legfejlettebb országokban is