Ijesztőbben talán nem is fejezhette volna ki segítő szándékát az Európai Központi Bank (ECB) annál, mint amit a múlt csütörtökön tett. Az eurózóna jegybankja a globális pénzpiacokon elharapózó hitelválság (Figyelő, 2007/32. szám) kellős közepén úgy döntött, hogy 94,8 milliárd eurónyi friss pénzt – nagyjából a teljes 2006. évi magyarországi GDP-nek megfelelő összeget – pumpál a nemzetközi hitelpiacokba. A történteket persze úgy is lehet szemlélni, hogy miután aznapra virradóra az euróövezetben az egynapos kamatok szintje meghaladta az ECB 4 százalékos irányadó rátáját, a frankfurti székhelyű pénzintézet csupán azt tette, ami a feladata: egy szabadon hozzáférhető óriási pénzkerettel injekciózott nagy adag likviditást a kiszáradó hitelpiacokba. Az akció sikeres is volt, hiszen Európa-szerte 49 pénzintézet élt azonnal a felkínált lehetőséggel. Csakhogy az ECB – amely a múlt hetihez fogható válságintézkedésre az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-i terrortámadás óta a nem szánta el magát – még inkább ráijesztett a tőkepiacok már amúgy is pánikhangulatban lévő szereplőire. Az azonnali hatállyal szabaddá tett hitelkeret nagysága pontosan azt üzente mindenkinek, amit senki nem akart hallani: olyan nagy a baj, hogy már csak ilyen eszközökkel lehet elejét venni a piaci összeomlásnak.
Az ECB ráadásul nem elégedett meg ennyivel. Másnap újabb 61 milliárd eurót juttatott, úgymond a hétvégére, a hitelintézeteknek. Igaz, a kondíciók ezúttal már mások voltak: a végül „nyertes” 62 bank nem szabadon felhasználható módon, hanem egy licit keretében, és az irányadó szintnél valamivel magasabb, 4,08 százalékos kamattal jutott ECB-hitelhez. Majd „a biztonság kedvéért” az európai jegybank hétfőn még egy újabb 47,7 milliárd eurós lökettel támogatta meg a pénzpiacokat. Rajta kívül egyébiránt az amerikai Fed, a Bank of England, a Bank of Japan, sőt, az Australia Central Bank is kivette a részét a mentőakcióból, az összeg azonban mindenütt jócskán elmaradt az európai szinttől. Tokió például két lépésben „mindössze” 1600 milliárd jent (10 milliárd euró) folyatott a piacra, de ezt az összeget keddre már ki is vonta onnan, miután a 0,01 százalékos egynapos szigetországi kamatszint addigra messze alatta maradt a Bank of Japan jelenlegi 0,5 százalékos irányadó rátájának.
Nos, a baj tényleg nagy, és bár a jegybankok összehangolt intervenciója nyomán a pénzpiacok valamelyest föllélegezhettek, a döntően az amerikai jelzálogpiacról kiinduló hitelválságnak még messze nincs vége. Az elmúlt években az alacsony kamatlábaktól felbátorodva a jelzálogcégek olyan ügyfelek millióinak is számolatlanul adtak tetemes összegű ingatlanhitelt – ráadásul nem ritkán a megvásárolni kívánt lakás vagy ház értéke fölötti összegben -, akiknek gyakran sem állásuk, sem jövedelmük nem volt. Ez a másodlagos (subprime) jelzáloghitel-piac roppant most meg, s a baj az elmúlt napokban – az Atlanti-óceán innenső partján hangoztatott kezdeti optimista vélekedésekre rácáfolva – immár az európai pénzintézeteket is utolérte. Az ECB intervenciósorozatának is az volt a közvetlen előzménye, hogy a francia BNP Paribas múlt csütörtök reggel bejelentette: felfüggeszti három, összesen 2 milliárd euró értékű befektetési alapját, miután azok legalább 700 millió euró összegig érintettek az egyesült államokbeli suprime ingatlanhitel-piacon. Már napokkal korábban hasonló lépésre kényszerült a német Sal Oppenheim magánbank, illetve a szintén német, de állami tulajdonú WestLB is.