Az elmúlt évek lassuló áremelkedési üteme után a költségvetési kiigazító csomag adó- és járulékemelései az idén ismét meglódították az inflációt, s félő, hogy a gazdasági szereplők áremelési készsége és a lakosság elfogadási hajlama még egyaránt a régi reflexek szerint működik. Az inflációs várakozások természete csak nagyon lassan módosul.
Szerencsétlen tényező, hogy minderre a politika szeret rájátszani. A Fidesz egy szakpolitikusa például „kikerülhetetlennek” nevezte a „nagyon magas” élelmiszer-áremelkedést, s erre reagálva ezt az agrártárca nem is cáfolta. „Nem akarok ijesztgetni, de a 15-20 százalékos átlagos élelmiszer-áremelés reálisnak tűnik” – közölte Gráf József miniszter egy múlt heti tájékoztatóján. A kormány és az ellenzék álláspontjában a különbség csupán annyi, hogy az agrárágazat szereplőinek veszteségét milyen módon lehetne minél kisebbre csökkenteni. A tárcavezető szerint, ha 20 százaléknál nagyobb lenne a drágulás, akkor a kormány rendkívüli intézkedéseket léptetne életbe. A minisztérium erre vonatkozó javaslataiban egyebek között szerepel egyes élelmiszerek áfájának csökkentése, sőt az alapélelmiszerek árának ideiglenes állami szabályozása is.
ROSSZUL JÖNNE. Az viszont nem szempont, hogy az ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatok éppen az inflációs várakozásokat erősítik meg a közvéleményben. Áremelés lesz – ez az üzenet. Márpedig inflációs szempontból különösen rosszul jönne, ha elszabadulnának az élelmiszerárak. Az idén áprilisban a kormány már egyszer megemelte a várható inflációra vonatkozó előrejelzését, ez jelenleg 7 százalék. Amennyiben az agrárminiszter szcenáriója valósul meg, az annyit jelent, hogy még az év végén is 6 százalék fölött marad a ráta, s így éves átlagban 7,5 százalék fölötti lehet az áremelkedés. Veres János pénzügyminiszter a hírek nyomán meg is jegyezte, hogy az újabb felülvizsgálattal megvárják az augusztusi adatokat.
Korántsem törvényszerű persze, hogy az agrárágazat áremelési törekvései egy az egyben megvalósulnak. A lapunk által megkérdezett makrogazdasági elemzők részben az importban, részben pedig a Magyarországon tárolt uniós intervenciós készletek árcsökkentő hatásában bíznak. Az importtal azonban probléma lehet, hogy a régió nagy részében – Lengyelország kivételével – a magyarhoz hasonlóan gyenge volt a kukoricatermés. Az EU-készleteket pedig nemzetközi tendereken keresztül értékesítik, s egyelőre nem látszik túl sok esély arra, hogy Brüsszel hazánk kedvéért szakítana ezzel a gyakorlattal.
HATÁRÁTLÉPÉS. Ha a szektor az átlagosan 20 százalék körüli áremelési törekvéseit mégis érvényesítené, akkor ez az év végi inflációt 0,4-0,5 százalékponttal tolná feljebb. „Ennyi szinte bizonyosan nem valósul meg, nagyjából a fele talán reális lehet” – mondta a Figyelőnek Németh Dávid, az ING szenior elemzője. A közgazdász szerint így szeptemberig 8 százalék fölött maradhat az index, majd az ősz során – függően az élelmiszerárak alakulásától – 6 százalék körüli szintre süllyedhet a mutató.
Kérdés persze, miként értékeli a helyzetet a jegybank. „Az MNB, legalábbis rövid távon, valószínűleg nem reagál majd az élelmiszerek drágulásából adódó többlet inflációra” – mondta a Figyelőnek Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető közgazdásza. Az elemző szerint azonban így könnyen előfordulhat, hogy az éves átlagos infláció jövőre 4 százalék fölé emelkedik, vagyis nemcsak a 3 százalékos célt haladja meg, hanem annak 1 százalékpontos tűréshatárát is.
Ezt megelőzően azonban, vagyis még az idén, a jegybank valószínűleg komoly kamatcsökkentési sorozatba kezd. A Reuters elemzői felmérése szerint az irányadó kamat a jelenlegi 7,75 százalékról 7,00 százalékra mérséklődhet az év végéig. Addigra pedig kiderül az is, mi valósult meg az agrárágazat áremelési szándékaiból.