A centerjátékos

Csak úgy röpködnek a nyolcvanas-kilencvenes évek irányvonalait meghatározó nemzetközi designerek nevei az őszi nyitásra készülődő IDC Nemzetközi Design Centerben. Abban a Király utcai üzletben, ahol a föld- és pinceszinten eddig a világ legnevesebb tervezőinek ikonikus tárgyai és a VAM Design Múzeum gyűjteménye volt látható. A 12 ezer négyzetméterre duzzadt területen, ami immár az egész épületet jelenti, további kiállítások, rendezvények, alkotó- és konferenciatermek kapnak helyet. A design-birodalomban felsorakozó tárgyaknak történetük van, sőt Vincze Miklós tulajdonos meghatározó élményekkel kötődik a kiállított dolgokhoz, olykor azok alkotóihoz is. Főleg az olasz Memphis Design tervezői stúdiót alapító Ettore Sottsass és Ernesto Gismondi párossal való beszélgetésre emlékszik szívesen. Bár azt mondja, velük pont a tervezés gyorsaságáról diskurált Milánó egyik kávézójában, a gyakorlatba nem mindig sikerül átültetnie az ott hallottakat. Az interjúnk helyszínéül szolgáló Design Center esetén ez például nem jött össze, bár ez csöppet sem zavarja. Míg az ilyen „nagy” elképzelések megvalósításához két évtizedre volt szükség, addig a VAM Design Kft. villámgyors életre hívásához 1989-ben csupán egy angol barát meggyőző érvelése kellett.

Pedig Vincze Miklósnak nem állt szándékában saját céget alapítani. Fiatal építészként, 1982-ben kielégítette, hogy olyan munkákban vehetett részt, mint a Budapesti Bőrgyár áttervezése. Szerencséje volt. A kor viszonyaihoz képest szinte kiváltságosnak nevezhető tervezésekben kapott feladatot Szörényi Béla építész mellett a KERTI Kereskedelmi és Tervező Iroda berkein belül.

ÉPÍTÉSZBŐL VÁLLALKOZÓ. Innen Demján Sándor művészeti főmunkatársává lépett elő, hogy a Skála Áruházak teljes arculatát, a Ciao Ragazzo franchise divat hálózat tömbjeit rajzolja egységbe. Érthető tehát, hogy a divatáruházak megálmodásához szokott tervező némileg hezitált, amikor a Transelektro vállalat székházának komplett belsőépítészeti újragondolását akarták rábízni. Pláne annak fényében, hogy a szerződés kikötötte, az alvállalkozónak saját céggel kell rendelkeznie. Amikor azonban jobban beleásta magát a megbízásba, meglátta benne a kihívást. Az eredetileg 95 főnek alkalmas irodák területén 150 alkalmazott dolgozott, ami katasztrofális állapotokat teremtett. Ezt a térigényt kellett olyan módon áttervezni, hogy mindenki kényelmes és modern környezetben végezhesse munkáját. Amikor Vincze elmesélte az éppen nála tartózkodó angol barátjának, mivel akarják megbízni, az illető szeme felcsillant, majd kinyitotta a lakás bejárati ajtaját, ahol egy névtáblán a család egymás mellé írott neveinek kezdőbetűit látva papírra vetette a VAM Design nevet, ezzel adva lökést a vállalkozói léthez. Vincze Miklós nem hezitált tovább; céget alapított, majd akkor fantasztikusnak számító díjazással megoldotta a Transelektro helyigényét. Háromhavi munkával közel 6 millió forint nyereséget ért el.

Az összeget egy Kertész utcai bútor bemutatóterem, illetve egy Damjanich utcai iroda megnyitására fordította. Vincze időközben elvégezte az akkori nevén Iparművészeti Főiskolát belsőépítész, majd formatervezői mesterfokon. Azt, hogy ebben a szakmájában sem bizonyult eredménytelennek, mutatja: saját tervezésű termékeivel díjakat és három mintaoltalmat gyűjtött be. Az egyik ilyen fejlesztése például a „Perfo” 52, kiállítások és üzletek berendezéséhez használatos elemes installációs rendszer. Ennek piacra dobásával évente 7-8 millió forintot kasszírozott. A mintaoltalommal, majd a bemutatóterem forgalmával és a bértervezéssel cége rohamos fejlődésnek indult.

A Király utcai üzlet 1991-es megnyitása még nagyobb ismertséget hozott a cégnek. Ez volt akkor Budapest első olyan bemutatóterme, ahol a nemzetközi designcégek Európa-szerte ismert lakberendezési tárgyait lehetett megvenni. Katalógusuk ma 1500 cég termékeit tartalmazza, így kizárólagos hazai forgalmazói például a Memphis vagy a Driade csúcstermékeinek. Vincze emellett büszke arra is, hogy a hazai tervezőknek 150 kiállítást rendezett.

Mindez persze nem volt elég; a bútorértékesítés és a belsőépítészeti tervezés mellett idővel Vincze nagy állami- és magán ingatlanfejlesztésekkel bővítette szolgáltatásait. A vállalkozás, amely az új tevékenységek és megbízások révén cégcsoporttá duzzadt, bevételét minden évben a duplájára növelte, tavaly pedig közel 2 milliárd forintot ért el. E sikerhez azonban az ezredfordulón át kellett élni egy magánéleti válságot. Vincze válása visszavett a cég lendületéből. Erről ugyan nem szívesen beszél, annyit mégis elárul, hogy – anyagi és érzelmi veszteséget elkönyvelve – újrapozícionálta cége működését. Mindjárt azzal, hogy három fő tevékenységének sorrendjét felcserélte. Az ingatlanprojektek kerültek előtérbe, mögöttük a „designkereskedelem”, harmadikként pedig a megbízói bértervezés következik.

SPECIÁLIS TŐKE. „Az ingatlanfejlesztéseknél speciális szellemi tőkénk eredményez értéknövekedést. Ez a használati igény feltárásával kezdődik, s tart a megfelelő helyszín kiválasztásán, a gazdaságos megvalósítás és az optimális értékesítés előkészítésén át egészen a marketingig” – teszi elénk aduászait Vincze. Majd példaként említi a budai Európa Hotel átépítését-fejlesztését. E nagyszabású munkájuk több hasonlót hozott. A cég legutóbbi nagyprojektje többek között az RTL-székház és a Porsche Autószalon kivitelezése volt.

Hegedűs József, a Soproni Egyetem címzetes tanára nem csak az ingatlan projektekben látja a VAM Design eredményességét. Szerinte Vincze azt is jól csinálja, hogy profit alapon segíti a hazai design szakmát. A tervezők munkáinak népszerűsítése valósul meg most részben a Király utcában, valamint a közeljövőben Budakeszin felépülő Magyar Design Center épületében, ahol a designtermékek egytől-egyig megvásárolhatóak lesznek.