Erika egy hónappal ezelőtt boldogan viharzott be az egyik OTP-fiókba: annyi pénzt örökölt, hogy vissza tudta volna fizetni 2003-ban felvett lakáshitelét. Az ügyintéző azonban gyorsan lehűtötte lelkesedését: a bank időközben 3,6 százalékra emelte a díjat, amit a túlzott sietségért számláz. Ez Erika esetében 251 ezer forint lett volna, így maradt minden a régiben, folytatja a hitel havonkénti törlesztését. De lehet, hogy már nem sokáig. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) múlt hét végén nyilvánosságra hozott, a személyi kölcsönök végtörlesztéséről szóló döntését ősszel újabb követheti: már folyamatban van a lakáshitelek végtörlesztési díjával kapcsolatos vizsgálat. Információink szerint a lakossági piacon nyomuló több nagy bank is rohammunkában vizsgáltatja felül jogászaival végtörlesztéses ügyeit, komoly figyelmeztetésnek véve, hogy az OTP kötelezettségvállalásával zárult le a versenyhivatali vizsgálat.
Rajz: Dániel András
HÉTSZERES DÍJEMELÉS. Az OTP ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés gyanúja miatt indított vizsgálatot a versenyhivatal, s a bank végül megúszta a bírságot. Ennek azonban az volt az ára, hogy hajlandó több tízezer ügyfelének a becslések szerint több százmillió forintot fizetni. A GVH azért kezdett vizsgálódni, mivel a bank a már megkötött személyikölcsön-szerződések végtörlesztési díját – amit akkor kell fizetnie a kuncsaftnak, ha kötelezettsége hátralévő részét egy összegben hamarabb fizeti vissza a szerződésben foglalt időpontnál – 2005 augusztusában egyoldalúan 5 ezer forintról 35 ezer forintra emelte. Az eljárás során jogászai azzal érveltek, hogy az 5 ezer forintos díjat csupán „átalányként” állapították meg, nem pedig a valós költségek alapján. Mivel azonban a vártnál sokkal többen határoztak úgy, hogy a futamidő lejárta előtt visszafizetik a kölcsönt, a bank kiszámolta, mennyibe is kerül ez neki valójában. A végeredmény pedig az adminisztráció és a kihelyezések tervezhetőségével kapcsolatos költségek miatt a szerződében foglalt összeg hétszerese, 35 ezer forint – állították az OTP illetékesei.
A GVH nem fogadta el az érvelést, de nem is bírságolt, a vizsgálat sajátságos „vádalkuval” zárult. A bank vállalta, hogy azoknak, akik már kifizették a 35 ezer forintos előtörlesztési díjat, 15 ezer forintot visszatérít, akik pedig ezután kívánnak élni az idő előtti visszafizetés lehetőségével, már eleve „csak” 20 ezret számít fel. „Precedens értékű végzés született, úgy gondoltuk, többet használunk a piaci versenynek, mintha bírságolnánk. A bank ténylegesen visszafizet valamit abból az összegből, amit kivett az ügyfelek zsebéből, míg ha bírságot vetettünk volna ki, abból a fogyasztók semmit se látnának. S lényegesnek tartom, hogy a bank a díjemelés versenykorlátozó hatását orvosló vállalást is tett” – indokolja a döntést Tóth Tihamér, a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsának elnöke.
SÚLYOS VÉTSÉG. Ezzel együtt az OTP is kimondottan jól járt az alkuval. Fejes Gábor, a Rein és Társai Freshfields Bruckhaus Deringer ügyvédi iroda szakembere szerint a bírság megközelítette volna az egymilliárd forintot, mivel az erőfölénnyel való visszaélés az igen súlyos vétségek között szerepel. A GVH szűkszavú közleménye szerint ugyanakkor a visszafizetés több 10 ezer ügyfelet érint. Könnyű kiszámolni, hogy ha 20 ezer ügyféllel számolunk, akkor 300 millió forintot kell kicsengetnie a banknak, de ennél bizonyára magasabb összegről van szó. Az OTP a Figyelő kérdésére szűkszavúan annyit közölt, hogy a bank 2006-ban 100 millió forintos nagyságrendben képzett tartalékot erre az ügyre.
A spórolás mellett azonban más is a megegyezés felé tolta a bankot. Mint Fejes Gábor rámutat, ha nem születik meg az egyezség a GVH és az OTP között, és a versenyhivatal megállapítja az erőfölénnyel való visszaélést, a még többe került volna a banknak. Az ilyen vétségért elmeszelt cég ugyanis nem adhat hűségkedvezményt, nem indíthat hűségindikáló akciókat, nem tagadhatja meg a szerződéskötést és az árazására is szigorúbb szabályok vonatkoznak.
Az egyezség azonban nem jelenti azt, hogy a bank megússza a kártérítési pereket. A GVH döntése bizonyítékként használható fel egy olyan fogyasztói perben, amelyben az ügyfél továbbra is vitatja az – immár csökkentett – végtörlesztési díjat. Egy lapunknak név nélkül nyilatkozó ügyvéd állítja, hogy a kereskedelmi bankok páni félelemmel figyelték az ügy kimenetelét, s számukra a GVH és OTP alkuja korántsem kedvező. Jobb lett volna – mondják –, ha az OTP a végsőkig kitart igaza mellett, kiperkálja a magas bírságot, aztán megtámadja a határozatot, s hosszú évek telnek el, amíg a bíróságon megszületik a jogerős döntés. Addig pedig maradhatott volna a jelenlegi, ügyfélkárosító gyakorlat. Most viszont a többi, hasonlóan eljáró lakossági bank nem alaptalanul tarthat attól, hogy a GVH rájuk is lecsap, vagy a megtévesztett ügyfeleik vérszemet kapnak, s perek sorozatát zúdítják a nyakukba. Az már most biztos, hogy a döntés után azonnal ellepték a további ügyfélpanaszok a GVH-t.
Az eset egy olyan problémát is felvet, amely körül egyelőre a jogászok között sincs egyetértés. A végtörlesztés kondícióinak módosításakor a bank egyoldalúan változtat meg egy kétoldalú, a bank és ügyfele közötti megállapodást, amit a polgári törvénykönyv szerint csak a másik beleegyezésével tehet meg. A szerződési feltételekben ugyanakkor előzetesen megkéri az ügyfelek beleegyezését. Forrásunk szerint az ágazati szabályozás – a hitelintézeti törvény – túlzott mértékben szabad kezet ad a bankoknak. A jogszabályban körül kellene írni, mikor módosíthatnak a bankok egyoldalúan a feltételeken, megelőzendő a fenti, jóhiszeműnek egyáltalán nem mondható többszörös díjemelést.
Magyar találmány?
Nem a véletlen műve, hogy az OTP Bank ügyfeleinél kivitte a biztosítékot az 5 ezer forintról meglepetésszerűen 35 ezer forintra felemelt végtörlesztési díj. Noha ennyit kóstál egy hasonló tranzakció például a Raiffeisen Banknál is, ám ez legalább félreérthetetlen megfogalmazásban olvasható a pénzintézet kondíciós listáján. Ha pedig az OTP kliense a bankválasztás (felmérések szerinti) második legfontosabb tényezője, azaz a szomszédasszony véleménye alapján próbálta kideríteni, hogy vajon sok-e, vagy kevés az a bizonyos utólag megállapított 35 ezer forint, igen paprikás hangulatba kerülhetett. Ha például a szomszéd az Erste Bank ügyfele, tőle megtudhatta, hogy ott már a 35 ezer forint felénél kisebb összegből megúszható az előrehozott törlesztés számlája. Az osztrák tulajdonú pénzintézet ugyanis a végtörlesztés költségeit az úgynevezett szerződésmódosítási díjba csomagolja, amely 15 ezer forintra rúg (deviza alapú szerződések esetében 15 ezer forintnyi devizára). A CIB Bank a személyi kölcsönöknél 20 ezer forintot számol fel, a K&H pedig szelektál: fedezetlen személyi kölcsönnél 18 ezer forintot, az ingatlanfedezetes verziónál viszont 1,5 százalékot, de minimum 50 ezer forintot kér a végtörlesztésért. A Banki Hitelkárosultak Egyesületének (BHE) felvilágosítása szerint ugyanis a többi bankot sem kímélik az ügyfelek. Például azért, mert számos nyugat-európai banknál nem is ismerik az előtörlesztési díj fogalmát. De nem a díj összegével van a fő probléma. „Inkább az a gond, hogy az ügyfelet meglepetésként éri a díj felszámítása, mert nem ismeri az általa kötött szerződés tartalmát, vagy egyszerűen nem érti az aláírt megállapodás szövegét. A jogászi bravúrnak tekinthető, végtelenségig elbonyolított szövegek helyett közérthető nyelven megfogalmazott szerződéseket kellene az ügyfelek orra alá tolni” – állapítja meg Lénárd Mariann, a BHE főtitkára.