Beindult a harc a Molért, ami kiegészülve az olajcég pánikszerű védekezési reakciójaként értelmezhető sajátrészvény-vásárlásával, mintegy 25 százalékkal hajtotta fel a részvény tőzsdei árfolyamát egy hét alatt. Lapzártánkkor a kurzus átlépte a 30 ezer forintot, amit az elemzők jó esetben is csak évek múlva tartottak reálisnak. Egy efféle harc során azonban elvétve van csak szerepük a fundamentumoknak: lehet ugyan számolgatni, hogy mekkora felvásárlási prémium indokolt az árfolyamban, de a lényeg az: ameddig kellenek a papírok az érintetteknek, addig magas marad a kurzus.
RÉGIÓS VETÉLKEDÉS. Miközben az elmúlt években folyamatosan arról lehetett hallani, hogy orosz cégek céltáblájává vált a Mol, a friss történések arra utalnak: a magyar és az osztrák olajcég játszmájáról van szó. A Mol oldaláról nézve egyértelműnek tűnik a helyzet: a cég védekezik, s ahogy már eddig is, továbbra is minden eszközt meg kíván ragadni függetlensége megőrzésére, stratégiája folytatására. Az OMV stratégiája már nem ilyen egyértelmű. A társaság vezérigazgatója ugyan hétfőn körbenyilatkozta a magyar médiát, de a lényegi kérdésekre nem felelt. Annyit lehet tudni, hogy stratégiai partnerséget ajánl a magyar cégnek, ami a virágnyelvet lefordítva általában azt jelenti: fel akarja vásárolni. (Hasonló szóhasználattal élt anno a Mol is a Slovnaft irányában, majd meg is szerezte a szlovák vállalatot.) Ebben van is ráció: Mol és az OMV régóta versenyez egymással a régióban, s amikor kettejük párharcában a Mol előnyt szerzett a Slovnaft-akvizícióval, az OMV a jóval nagyobb Petrom megszerzésével vágott vissza. A Molé lett ugyan a horvát INA kisebbségi pakettje, de ezzel együtt az OMV jóval nagyobb társaság: piaci értéke még a múlt héten is másfélszerese volt a Molénak. Ráadásul az osztrák cég tulajdonosi struktúrájának köszönhetően szinte teljesen védett egy ellenséges felvásárlástól, miközben a Mol szinte vonzza a felvásárlókat. (Utólag bizonyára többen is felteszik majd a kérdést, hogy helyes volt-e a magyar államnak teljes egészében kiszállnia a Molból, hiszen az OMV védettségét nagyrészt a 31,5 százalékos állami tulajdon biztosítja – de ez egy másik történet.)
A legfontosabb kérdések
1. Az eddigi 10 százalék mellé az OMV miért vett a Mol-részvényekből újabb 8,6 százalékot, ha nem szavazhat velük?
2. Mi lesz az OMV következő lépése; elmegy-e az osztrák cég a 33 százalékos tulajdonig?
3. Mi lesz Megdet Rahimkulov következő lépése; tovább vásárol-e, s ha igen, hová adja tovább a Mol-papírjait?
A Mol már régóta törekszik arra, hogy kialakítsa felvásárlás elleni védelmét. A részvények közel negyede „baráti kezekben” van, s egy tulajdonos sem szavazhat 10 százaléknál nagyobb pakettel, bármekkora részesedésre tett is szert. Nem véletlen, hogy az OMV eddig csak 10 százalékig emelte részesedését. Most viszont a korlátozás ellenére megtette, amivel – egy külföldi elemző szóhasználatával élve – átlépte a Rubicont. S innentől jönnek a kérdőjelek. A legfontosabb kérdés, hogy miért vett újabb 8,6 százalékot, ha nem szavazhat vele? A hivatalos kommunikáció szerint azért, mert jó lesz az a pakett egyszer, majd ha beindul a konszolidációs hullám. Elemzők szerint azonban ez igen sovány indoklás, ilyen céllal nem szokás 1 milliárd eurót elkölteni.
Valószínű, hogy az OMV-nél készen áll a terv a továbbiakra. Erre utal az is, hogy a Mol sem ül kényelmesen meglévő védelmi vonalai mögött, hanem éjt nappallá téve építi az újabb bástyákat. Egy tőzsdenappal az OMV bejelentését megelőzően a magyar társaság már közhírré tette, hogy kölcsönadja az OTP Banknak saját részvényeit, hogy újabbakat vásárolhasson. Erre azért volt szükség, mert a törvények 10 százalékban korlátozzák a sajátrészvény-tulajdonlást. A Mol eddig is ügyesen megtalálta azokat a megoldásokat, hogy e szabály ellenére miként tudja egyre több részvényét kontrollálni, így e megoldás sem okozott meglepetést. Még úgy sem, hogy a felvásárlás elleni védekezést a cég nem ismerte el: részvényeinek begyűjtését azzal indokolta, hogy akvizíciók hiányában szükség van a tőkeszerkezet módosítására.
A következő hetek nagy kérdése tehát az, mi lesz az OMV következő lépése. Azzal, hogy a Mol határozottan visszautasította az osztrák társaság közeledését, a labda újra az OMV térfelén pattog. A piacon azt latolgatják, hogy elmegy-e a cég a 33 százalékos tulajdonig, ami után nyilvános vételi ajánlatot kell tennie. A Mol-papírok mintegy fele még mindig külföldi pénzügyi befektetők kezében van, akik vélhetően elgondolkodnának, ha egy bőven 30 ezer fölötti részvényenkénti ajánlattal szembesülnének.
Az is érdekes kérdés, mi lesz Megdet Rahimkulov következő lépése. A leggazdagabb Magyarországon élő üzletember volt az, aki az elmúlt hetekben felhajtotta a Mol árfolyamát azzal, hogy több mint 6 százaléknyi pakettet vásárolt össze. Most viszont továbbadta az egészet az OMV-nek – nagyrészt ezzel a csomaggal növelte részesedését az osztrák vállalat. E hét elején azonban újra a legnagyobb vevők között volt a Mol piacán a Rahimkulov által birtokolt Általános Értékforgalmi Bank, brókerek szerint pedig emellett maga a Mol vette szinte ész nélkül, majd’ 30 ezres limittel a saját papírjait.
TALÁLGATÁSOK. Akadnak olyan vélekedések, hogy Rahimkulov simán az OMV-nek dolgozik most, mások szerint viszont korántsem biztos még, hogy elhalt az orosz szál. Noha az OMV vezére határozottan cáfolta, hogy összefüggés lett a Gazprommal a közelmúltban bejelentett együttműködése és a Mol-vásárlás között, tartják magukat azok az összeesküvés-elméletek is, miszerint az osztrák cég az orosz óriással egyeztetve cselekszik, s így osztotta le a Mollal kapcsolatos lapokat. Ezzel éppen ellentétes verziót is lehet viszont hallani: e szerint az OMV pontosan attól való félelmében vásárolt be, hogy a Mol orosz befolyás alá kerül, amivel sokkal keményebb versenytárssá avanzsálna. Ezen elmélet hívei szerint sokatmondó szám, hogy ha a Mol kihasználja a sajátrészvény-vásárlásra rendelkezésére álló keretet, a magyar és az osztrák cég súlya együttesen átlépi az 50 százalékot.
A következő hetekben tehát kiderülhet, elmegy-e az ajánlatig az OMV. Azt viszont már ma is tudjuk: Megdet Rahimkulov nem feltétlenül néhány éves időtávon gondolkodik befektetéseinél – méghozzá 50 százalékos hozamcéllal, ahogy eddig kommunikálta. Kiszáll ő egy-két hónap után is, ha ennyi idő alatt 20 százalék felett lehet kaszálni. Elsőségét a magyarországi leggazdagabbak listájának élén semmi sem veszélyezteti, sőt, az üldözőboly az idén kissé leszakadni látszik.