Sztráda helyett gyalogút

Továbbra is fióképítési lázban ég a szektor, míg a banki szupersztrádák népszerűsége a vártnál lassabban nő.

Ma már szinte mindent el lehet intézni az internet vagy akár egy telefon segítségével, a bankok fiókhálózatának bővülése mégsem állt meg. Sőt, az utóbbi években újabb lendületet vett, s egyre több bank fordít a hagyományos, ám egyben legdrágább kapcsolattartási csatorna továbbfejlesztésére milliárdokat.
Nem hazai sajátosságról van szó, a hitelintézetek nemzetközi szinten is rácáfolnak a korábbi jóslatokra. Öt évvel ezelőtt még mindenki azt vetítette előre, hogy az elektronikus sztrádák elsöprik a fiókokat, s az ügyfelek mind nagyobb számban fordulnak majd a netbanki, telebanki szolgáltatások felé. Az új típusú csatornák ugyan bizonyos ügyfélkörben valóban egyre nagyobb teret hódítanak, ám ezt a folyamatot nemcsak a banki egységekkel gyengébben ellátott országokban kíséri fiókalapítási láz, az utóbbi években például az amerikai bankok is több mint 20 százalékkal bővítették a hálózatukat.


Hazánkban pedig hosszan sorolhatnánk a példákat: az Erste, a Raiffeisen, a CIB, a Budapest Bank, az MKB és a HVB (UniCredit) az elmúlt 2-3 évben egyenként több tucat – összesen pedig több mint 200 – új fiókot nyitott. A folyamatból szinte egyedül az OTP nem vette ki a részét, amely mintegy 440 egységből álló – így évekig utolérhetetlen – hazai hálózatát százas nagyságrendekben most már Kelet-Európában gyarapítja. Az Erste már lekörözte a K&H-t (egyikük felülről, másikuk alulról közelíti a 180-at); a száz körüli vagy az alatti fiókkal rendelkezők mezőnyében pedig a Raiffeisen, a CIB, a Budapest Bank, illetve – fej-fej mellett haladva – az MKB és a HVB (UniCredit) következik.



KISEBB FIÓKOK. Az új fiókok egyébként jellemzően kisebbek a régieknél, legfeljebb 10-15 fővel üzemelnek, és a hagyományos banki műveletek mellett egyre inkább igyekeznek kielégíteni a befektetési és biztosítási igényeket is. Emellett működnek olyanok is, amelyek 3-4 fős létszámmal csak egy-egy szűk szolgáltatási körre szakosodnak.


Az évek óta zajló, lázas terjeszkedést több tényező is motiválja. Egyrészt volt honnan építkezni: nemzetközi összevetésben néhány éve még alapos lemaradásban voltak a hazai bankok, de Ausztriában most is durván negyedannyi ügyfél jut egy fiókra, mint nálunk. Másrészt a bankvezetők szerint stratégiájuk megköveteli a fizikai jelenlétet. Az univerzális szolgáltatások körébe ugyanis a mind kiterjedtebb tanácsadás is beletartozik, de az utóbbi évek hitelfelvételi lázát sem lehet személyes ügyintézés nélkül kezelni. Mindenesetre a friss ügyfélkutatások is sorra azt mutatják ki, hogy bár folyamatosan bővül az online bankolók aránya, a magyar számlatulajdonosok legalább 80 százaléka továbbra is személyesen intézi minden banki ügyét, sőt a bankválasztás egyik legfontosabb indoka ma is a fiók közelsége, az ügyintézés gyorsasága és az ügyintéző személye.


Emellett viszont már több mint egymillió lakossági netbanki szerződéssel rendelkeznek a hazai pénzintézetek, ami a fióképítéssel párhuzamosan az elektronikus szolgáltatások fejlesztésére is sarkallja a csoportokat. Az online és telefonos csatornákat a rutinszerű, tanácsadást nem igénylő műveleteknél (átutalás, betétlekötés, befektetési jegyek adásvétele) veszik igénybe. Az elektronikus szolgáltatások minél szélesebb köre ma már presztízskérdés is. Az erős versenyben ugyanis senki sem teheti meg, hogy ne bővítse a virtuális kínálatát, ne áldozzon folyamatos fejlesztésekkel a biztonságra és a zavartalan működésre, és ne szorítsa le az árait. A banki költségek ebben a szegmensben különösen fontosak, a hitelintézetek az árazáson keresztül is igyekeznek erre a csatornára terelni az ügyfeleiket. A költségérzékenyebb számlatulajdonosok ebből rendesen profitálhatnak is, az online folyószámlacsomagok díjaival ugyanis akár harmadolhatók a havi bankköltségek.