Folytatódjon-e a kötelező gépjárműfelelősség-biztosítás piacának liberalizációja? – ebben a jó ideje folyó vitában ma szinte esély sincs közelíteni az érintettek szempontjait. „Jól példázza ez is, hogy az ember álláspontját az üléspontja határozza meg” – értékelte a biztosítók között egyre látványosabban megmutatkozó ellentéteket egy minapi konferencián Csermely Tibor, az UNIQA Biztosító gépjármű-biztosításokért felelős vezetője.
A biztosítási törvény módosítása hamarosan a parlament elé kerül, az abban szereplő kisebb változtatásokból azonban – amelyeket az EU szabályozás követése jegyében kell megtenni – a mezei ügyfél vajmi keveset érez majd. Jóval érzékenyebben érinti viszont a biztosítókat és az ügyfeleket is az a kérdés, hogy kitolják-e a minden évben csak egy hónapig lehetséges átkötési időszakot egy hosszabb periódusra. Vagyis: lehetséges lesz-e egész évben bármikor a biztosítóváltás. A témát a kérdés két nagy lobbistája, a piacvezető Allianz Hungária és a második legnagyobb szereplő, a Generali-Providencia dobta be. Nem véletlenül: a piac átalakulása feltartóztathatatlan. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint tavaly, a novemberi váltási időszakban félmillióan mondták fel kötelezőjüket, s választottak másik – a maguk számára olcsóbb – biztosítót. Nyilvánvaló, hogy a verseny egyre élesebb.
Rajz: Tóth Róbert
ÜGYNÖKI PREFERENCIÁK. „Ideje megszüntetni a kampányidőszakra jellemző őrültek házát” – indokolja Pásztor Gábor, az Allianz Hungária Biztosító ügyvezető igazgatója, miért tarthatatlan az évi egy hónapra leszűkített kampányidőszak. Emiatt a cégeknek például ideiglenes munkaerőt kell alkalmazniuk, hogy bírják kapacitással – teszi hozzá.
Ezzel szemben a piaci tortára éhes kisebb biztosítók és egyesületek szerint egyelőre mindennek maradnia kellene a régiben. Legalább évente egyszer eljön az igazság pillanata, „nem lehet púderolni” a díjakkal – mondják. „A piacvezetők állományféltésből ragaszkodnak a rövid kampányidőszak megszüntetéséhez” – indokol Tóth Sándor, a Közlekedési Biztosító Egyesület (KÖBE) szakembere. Szerinte önmagáért beszél, hogy a nagyok minden kampányidőszakban évről évre tetemes mennyiségű szerződést veszítenek – az Allianz Hungária Biztosító tavaly például 90 ezret -, s bár az év közben törölt szerződések aránya az egyes cégeknél hasonló, a nagyok a következő esztendei kampány időszakára mégis visszanyerik az elvesztett állományt. Hogyan? Egy másik kis biztosító vezetője szerint egyértelmű a magyarázat: év közben az autókereskedőknél ülő biztosításközvetítők a nagyok ajánlatait preferálják. Azt tolják az ügyfelek orra alá, akik pedig nemigen foglalkoznak a biztosítással, már vinnék az autót.
Könnyített váltás
Noha a kötelezőt érintő jogszabály-módosítások csak kisebb változtatásokat tartalmaznak, közülük egy-kettő ügyfélszemszögből nézve kifejezetten pozitív. Egy még csak tervezett, de nem egyeztetett változtatás szerint amennyiben a jövőben valaki biztosítót vált, és elmulasztja bemutatni a kártörténeti igazolást, büntetésből – a ma érvényes, a legmagasabb díjat fizető malus 4-es osztály helyett – az induló A0-s díjosztályba sorolják. Ráadásul nem is az ügyfélnek kell rohangálni majd az igazolás után, azt ugyanis 30 napon belül az újonnan választott biztosítónak kell beszereznie a korábbi társaságtól. Elméletileg tehát az ügyfél biztos lehet benne, hogy a cégek rendezik egymás között az adminisztrációt.
A „nagyok” – állította a Figyelőnek az egyik online biztosítási alkuszcég vezetője – hajlandóak 20-22 százalékos jutalékot is fizetni a közvetítőnek, csak hozzon biztosítást. Ez pedig durva különbség az online alkuszoknak fizetett 3 százalékhoz képest. Kiss Bálint, a MÁV Általános Biztosító Egyesület elnöke pedig egy teljes brókercsapatot idéz: „Ha adsz 20 százalék jutalékot, hozok neked x darab biztosítást.” Kérdés, hova tűnnek ilyenkor az ügyfelek érdekei. Félő, hogy a leghátulra, ugyanis egy így ajánlkozó alkuszcég biztosan nem a „fogyasztó számára legoptimálisabb megoldást” kínálja, hanem a magas jutalékot fizetőét. (A Gazdasági Versenyhivatal – igaz, nem jogerős – határozatában megtiltotta az ilyen jogsértő magatartást, de a helyzet információink szerint nem változott.)
A kötelező üzletág másik forró témája az aktív kárrendezés. Az elvileg ügyfélbarát megoldás szerint a kötelező piacának három legnagyobb szereplője – az Allianz Hungária, a Generali-Providencia és az UNIQA – megállapodása szerint ügyfeleiknek, ha saját kötelezős kárt szenvednek, nem kell várniuk, míg a vétkes jármű biztosítója térít. Azt ugyanis ők maguk meghitelezik, s ezzel pluszszolgáltatást nyújtanak. Az ügyfélnek nem kell rohangálnia a károkozó biztosítójához, az ügyet elintézheti a saját biztosítójával, az elszámolást pedig elvégzik a cégek egymás között.
AKTÍV CSALÓK. A valóban kényelmes és ügyfélkényeztető megoldás ugyanakkor a KÖBE szakembere szerint legalábbis „nem időszerű”. Tóth Sándor tapasztalatai szerint az aktív kárrendezésre beérkezett kárakták között – amikor az ő ügyfelük okozott valamely más biztosító vétlen ügyfelének kárt – háromszor annyi a biztosítási csalás, mint az átlag. De ez csak az egyik gyanakvásra okot adó ellenérv. A másik, hogy ameddig a piacon nem egységesek az árak – például egy javító cég az egyik biztosítónak 5 ezer, a másiknak 10 ezer forintos óradíjat számol fel -, addig a rendszert nem lehet költséghatékonyan működtetni. Addig a piacvezetők magas rezsióradíját – és magas költségszintjét – kell a kicsiknek is megfizetniük, akik pedig éppen költséghatékonyabb működéssel és alacsonyabb díjjal szeretnének versenyképesebbek lenni. (A GVH vizsgálata szerint a nagyok a magas rezsióradíjjal az üzletszerzést díjazzák.)
A MÁV Egyesület szakemberének tapasztalatai is hasonlóak. Állítása szerint egy aktív kárrendezéssel bonyolított ügy átlagos kárértéke 200-250 ezer forinttal magasabb, mint a saját ügyfeleké, ezért a MÁV most úgy döntött: több száz indokolatlanul magasnak tartott kárra nem fizet, inkább bírósághoz fordul. Egy másik kis biztosító vezetője úgy írja le az aktív kárrendezés intézményét a mai magyar gyakorlatban, hogy „annyit számolok, amennyi nekem tetszik – én veszem fel a kárt, én állapítom meg az összeget, te pedig nem tehetsz mást, mint hogy kifizeted”. Az pedig biztos, hogy legyen szó akár dupla rezsióradíjakról, akár a kis biztosítók átlag kárbecsléseinél több százezer forinttal magasabb kárösszegekről, a cechet végül mindig az ügyfelekkel fizettetik meg.