Csigatiszta

Zavaros ügybe tenyerelt Kenyeres István. Történt ugyanis, hogy a vegyész-biotechnológus által alapított mérnöki iroda 1993-ban tendert nyert a Malévnál. A cég arra kapott megbízást, hogy megszüntesse a talajba került kerozinszennyezést, amihez azonban fel kellett térképeznie, mennyit töltenek a föld alatti tartályokba, és mennyi folyik el a földbe. Némi kutatómunka után persze kiderült, hogy a kerozin korántsem csak a földbe távozik. Amikor valaki megneszelte, hogy Kenyeres előtt ez nem titok, egy névtelen feljelentés nyomán a Malév azonnal felbontotta a szerződést a céggel.

Fotó: Lakos Gábor

Tette a légitársaság mindezt annak ellenére, hogy az iroda akkor már komoly referenciákat tudott felmutatni. A szovjet csapatkivonások után hátrahagyott brutális környezetszennyezést ugyanis 1992-től a tököli, a kunmadarasi és a kiskunlacházi repülőtéren a Kenyeres-iroda segítségével számolták fel. „A kerozint ezeken a helyeken annak idején egyszerűen kiengedték a pusztába, ami olyan súlyos talajvízszennyezést okozott, hogy a kutak vízszintjét másfél-két méter vastag kerozinréteg borította” – idézi fel az egykori állapotokat a vegyész-biotechnológus vállalkozó. Ezt a munkát annak köszönhetően sikerült megszereznie, mivel árszintje töredéke volt a probléma orvoslására jelentkező német, amerikai és dán cégekének.

A vállalkozói lét ekkor már ismerős volt a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett szakember számára. Noha a diploma megszerzése után az egyetemen tudományos kutatásokat végzett és tanított, már 1989-ben – első magáncégeként – megalapította a Turbulenta Kft.-t, amelyet saját találmányára, a bioreaktor-technológia értékesítésére hozott létre. Mivel tőkéje akkor még nemigen volt, a kft. fő tulajdonosai a Magyar Nemzeti Bank Innovációs Alapja, a Vegyterv és egy kereskedelmi cég lettek. A közös munka azonban nem volt hosszú életű. „Nem tudtam azonosulni azzal a szemlélettel, hogy legyen egy nagy irodánk meg legyenek süppedős bőrfoteljeink, miközben a bevételek szerényen csordogálnak” – indokolja Kenyeres István, miért intett búcsút két év után a kft.-nek. Találmányát, a környezetvédelmi, talaj- és víztisztítási feladatokat, de akár a vegyi anyagok előállítását is mikroorganizmusok, növények, kagylók, csigák segítségével megoldó bioreaktort visszavásárolta a korábbi társtulajdonosoktól, majd saját mérnöki irodát gründolt, amely később sorra kapta a megbízásokat a repülőterek megtisztítására.

ELRAJZOLT MESE. A repülőterek „tisztogatását” Kenyeres egészen addig csinálta, amíg bele nem botlott a Malév-ügybe. Csalódását tetézte, hogy az egyik alvállalkozója közel 50 millió forinttal lelépett. „Igaz, pár évvel később az Interpol hazahozta Stockholmból, s leülte a magáét, de ez akkor rajtam nem segített” – indokolja a festészet felé fordulását Kenyeres, aki mindenfajta előképzettség nélkül nyitott a képzőművészet felé.

A technika kiválasztásában vegyész végzettsége segítette. A középkorban és a reneszánsz idején használt technikát alkalmazta: fára festett olajtemperával. „Nem volt ugyanis műtermem, és nem akartam a lakásunkat beteríteni terpentinszaggal” – mondja a kiugrott vegyész, aki másfél évvel az első ecsetvonást követően már saját kiállítással büszkélkedhetett. „A véletlenen múlt: feleségem szemész kollégájának akadt meg a tekintete a képeimen, s ő szólt egy galériás barátjának.”

Kenyeres, aki 1994 és 1998 között közel száz képet festett, végül nyolc komolyabb kiállítással zárta életének ezt a korszakát. Képet azonban nem adott el. „Fontos, hogy a festmények ne kerüljenek idegen helyre. Ha esetleg akarnám, meg tudjam nézni őket” – ad magyarázatot arra, miért nem csinált pénzt a művészetből. Közben azonban meg is kellett élnie valamiből. „Addigra már elég jól ismertek a környezetvédelmi iparban. Szakértőként tanácsadást vállaltam” – mondja. Amire a legbüszkébb, az az, hogy úgy tudta a munkát megszervezni, hogy az csupán a munkaideje egyharmadát tette ki, így jutott ideje a festésre is.

A pihentető hétköznapoknak akkor lett vége, amikor Kenyeres egyik gyerekkori barátja, aki New Yorkban egy főleg templomokat tervező építésziroda vezetőjeként tevékenykedett, megjelent nála egy különös ötlettel. Képeket mutatott egy botanikus kerthez hasonlatos szennyvíztisztítóról – írja le az Organica Környezettechnológiák Kft. 1998-as megalapításához vezető utat Kenyeres. És mivel addigra már kicsit unta a festegetést, hajlott arra, hogy egy forradalmian új biotechnológiát vezethessenek be Magyarországon, majd Közép- és Kelet-Európa környezetvédelmi piacán.

BOTANIKUS KERT. Bodnár Attila a cél érdekében New York-i háza árát dobta be a közösbe, Kenyeres a szakértelmét és a találmányát. Fél év sem kellett hozzá, hogy kiderüljön, a lehetőségek nagyok, a tőke viszont kevés. Ekkor segítettek a rokonok, a család, a barátok, mellettük pedig a cégtárs amerikai barátai, akik 50 millió forinttal támogatták meg az induló vállalkozást. Az összegből rövidesen megvették egy skót villamosmérnök és egy kanadai tengerbiológus „élőgépét”. Ezzel pedig egy olyan forradalmian új szennyvíztisztító módszer alkalmazásába kezdtek, amely az adott területen 2-3 ezer élő szervezet, köztük növények, kagylók, csigák, rákok metabolikus folyamatait használja, így semlegesítve a mérgező anyagokat. „Kenyeres István üzletpolitikája hatékony, pláne, hogy a cég a berendezések mellé finanszírozási megoldást is nyújt” – mondja Kovács Károly, aki korábban az egyik konkurens céget vezette. „A botanikus kert, mint szennyvíztisztító blikkfangos és tetszetős, jóllehet, anyagilag valószínűleg nem a legelőnyösebb megoldás” – húzza alá Kovács.

Ezt nem mindenki gondolja így. A cég első nagy megrendelése a Harbor Park Logisztikai Központjának szennyvíztisztítója volt. „A fejlesztő 100 millió forintért saját szennyvíztisztítót építtetett, s ezzel megúszta, hogy a 10 milliárdos beruházást akár 2010-ig, a Dél-Budai Szennyvíztisztító elkészültéig jegelni kelljen.

Újabb lendületet akkor kapott a cég fejlődése, amikor 2000 elején az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) egyik holland bejegyzésű kockázatitőke-alapja 1,25 millió dollárt fektetett a vállalkozásba, s egyúttal felhívta Kenyeres figyelmét egy másik, hasonló profilú cégre, a Körte Kft.-re. Az „ismeretségből” egyesülés lett: 2001-ben Körte-Organica Környezettechnológiák Rt. néven Kenyeres elnök-vezérigazgatása mellett létrejött az ország egyik legnagyobb környezetvédelmi szolgáltató cége. A Magyar Fejlesztési Bank 2005-ben kockázatitőke-befektetésként 380 millió forintot fektetett az immár Organica Zrt. nevet viselő vállalkozásba. A cég egy év múlva kivásárolta a banki részesedést, majd a franciaországi székhelyű Veoliával, a szennyvíztisztítók piacának egyik vezető multinacionális cégével vegyes vállalatot alapítva nekiláttak a technológia régiós elterjesztésének. A fejlődés azonban, úgy tűnik, nem áll meg a régiós határoknál. A cégben ugyanis már folyik annak a franchise-rendszernek a kidolgozása, amely az élőgép-technológia elterjesztését tenné lehetővé távoli piacokon is, kezdetben elsősorban Kínában és Indiában.