Kínosan ügyelt rá Katona Kálmán a minap, nehogy egyértelmű igennel válaszoljon arra az újságírói kérdésre, hogy pártja egyetért-e a szocialistákkal a hosszú távú áramvásárlási szerződések (HTM) ügyében. „Mindenkivel egyetértünk, aki az ellátásbiztonság, az elviselhető fogyasztói árakat eredményező árampiaci modell mellett van” – mondta talányosan az MDF-es képviselő, amúgy a Magyar Villamos Művek (MVM) volt elnök-vezérigazgatója, ex-informatikai miniszter. A HTM-ek ügyében mindenesetre több meglepetés is érheti azokat, akik nem követik hosszabb ideje a magyarországi energiaipari történéseket.
MEGGYŐZŐDÉS ALAPJÁN. Az SZDSZ-vezetésű gazdasági tárca elszántan küzd e szerződések felbontásáért. Kóka János miniszter – aki energiapiaci szempontból tulajdonképpen az egyetlen „szűz” a jelenlegi politikai mezőnyben, mert nem kötődik az MVM-hez, s nem „érdekelt” sem az erőművek, sem az áramszolgáltatók és áramkereskedők oldalán -, pusztán meggyőződése alapján bontaná fel törvényi úton a hosszú távú megállapodásokat. A hivatkozási alap Brüsszel, ahol nem néznek túl jó szemmel egyes, szerintük versenyt korlátozó, és még burkolt állami támogatást is jelentő HTM-eket.
Podolák György (MSZP) és Kóka János (SZDSZ). Nem ugyanazt mondják. Fotó:MTI
Arra azonban aligha számított a liberális pártelnök-tárcavezető, hogy a szerződésbontás ügyében a Fidesz lehet az egyik szövetségese. Ám aki emlékszik Konrad Kreuzernek, az E.ON Hungária Zrt. elnökének nyilatkozatára (Figyelő, 2006/49. szám), miszerint képtelenség, hogy a fogyasztók oldalán úgy nyíljon meg a piac, hogy az erőművi kapacitások zöme nem érhető el közvetlenül, az aligha lepődik meg a Fidesz-közeli szakértők hozzáállásán. Iparági források szerint ugyanis a legnagyobb ellenzéki párt szoros kapcsolatokat ápol a német befektetőkkel. A szakmában még jól emlékeznek a 2001-es helyzetre, amikor a villamos energia hatósági árának emelése lerontott a magyarországi áramszolgáltatók helyzetét, ám az akkori miniszterelnök, Orbán Viktor berlini látogatását követően korrigálták a tarifákat. Ennek következtében az MVM árrése negatív lett, és mintegy 300 millió forintos hiány keletkezett az állami társaságnál, amit azután egyszeri költségvetési támogatással orvosoltak.
Ellentétben a szabad demokratákkal, a szocialisták következetesen szerződéspártiak. Podolák György MSZP-s szakpolitikus korábban a Figyelőnek nyilatkozva is világossá tette, a HTM-ek felbontása helyett azok újratárgyalását, az uniós elvárások szerinti átalakítását támogatják. Ez egyszersmind újabb koalíciós feszültségforrás, akárcsak a közlekedési, vagy az egészségügyi reform volt. A következő hetek nagy kérdése, hogy Kókának van-e elég muníciója, hogy álláspontját elfogadtassa a nagyobbik kormánypárttal.
MEGTARTÓ ÉRVEK. Ebben a meglehetősen feszült és ellentmondásos helyzetben tartott sajtótájékoztatót Katona Kálmán, és mondta el érveiket a HTM-ek megtartása mellett. Nem csak azzal a szerinte legalább 250-300 milliárd forintos kártérítési igénnyel érvelt, amivel előállhatnak az erőmű-tulajdonosok, ha felbontják szerződéseiket, de azt is prognosztizálja, hogy a lépés 25 százalék körüli áremelést gerjeszthetne a lakossági fogyasztóknál. A világpiaci árak ugyanis jelentősen emelkedtek az árampiac részleges megnyitása, 2004 eleje óta. Az árak mellett ugyanakkor az MVM szempontjából sem mellékes, mi történik a megállapodásokkal. Amennyiben egyetlen tollvonással megszüntetik azokat, az drámaian lenyomhatja a nemzeti társaság értékét, miközben az középtávon a hazai és a térségi árampiac meghatározó szereplőjévé akar válni. Noha a cseh CEZ-t ebben már valószínűleg nem tudja beérni, a régiós privatizációban volna még lehetősége a terjeszkedésre.
A HTM-vita, úgy tűnik, a piacnyitás legfőbb kérdésévé lépett elő, miközben szakmai körökben úgy vélik, a verseny szempontjából számos további lényeges problémát kellene még tisztázni. Hornai Gábor, a CEZ Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója szerint az ágazat sajátosságaiból eredően hosszú távú megoldásokra mindenképpen szükség van, mert az erőművek és a kereskedők számára egyaránt fontos a kiszámíthatóság.
A szerződéspártiak szerint ha Brüsszel úgy véli, hogy a meglévő HTM-ek sértik a közösségi szabályozást, akkor a kifogásolható passzusokat a nélkül is módosíthatóak, hogy felrúgnánk a kontraktusokat. A korrekcióra minden bizonnyal a szerződésbontást határozottan elutasító erőművek is készek lennének. Ilyenformán célszerűbb volna az ország energiapolitikájáról, a piaci verseny egyéb szabályairól diskurálni, mint az egyik részterületen összecsapni.