Kormányülésen számolgatták 2005. november 30-án a világelső magyar H5N1 oltóanyag várható nemzetgazdasági bevételét, miközben a gyártó cég, az Omninvest Kft. kapacitásbővítéséhez juttatandó állami támogatásról – akkor még 2 milliárdos bankhitelről – tanácskoztak. Másfél éve mesés számok röpködtek a híradásokban. „Külföldről hamarosan több milliós tételre lesz kereslet” – állította Rácz Jenő, akkori egészségügyi miniszter, aki később már 100 millió ampullányi várható megrendelésről beszélt, a magyar állam hasznát pedig 50, majd 500 milliárd forintosra becsülte (Oltás és kötés – Figyelő, 2006/8. szám). Később ezeket a túllelkesült nyilatkozatokat a kormányszóvivő finomította.
MEGTÖRT A JÉG. Idővel kiderült az is, hogy nem elsősorban az oltóanyag, sokkal inkább a gyártási technológia értékesítéséből számítottak nagy bevételre. Az Omninvest és a magyar állam egyaránt azzal kalkulált, hogy oltóanyaggyártó-kapacitással nem rendelkező – elsősorban arab – országok veszik majd meg a know-how-t, hogy saját erőből készülhessenek az esetleges vészre. Az Omninvest háttere egyébként a mai napig ismeretlen a nyilvánosság előtt: a társaság 98 százalékban egy ciprusi off-shore cég tulajdonában áll, és a valódi tulajdonos kilétét egy speciális szerződés titkosítja. Az állam mindenesetre nem kifogásolta ezt a rejtőzködést – amelynek hátulütője leginkább az, hogy a befektetett közpénz útja követhetetlen.
Kép a tesztidõszakból. A kísérletek lezárultak, az üzleti eredmény még késik.
A 2 milliárdos hitelt végül nem vette igénybe az oltóanyaggyártó, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalon (NKTH) keresztül viszont megkapta az ugyancsak 2 milliárdos K+F támogatást – amit szintén a vakcina külföldi eladásának elősegítésével indokolt az egészségügyi kabinet. Másfél év után így érdemes lehet mérleget vonni, mi a helyzet vakcinaügyben, hol tartanak az ígéretesnek mondott tárgyalások, s egyáltalán, mit sikerült eddig eladni.
Korábban hiába próbáltuk megismerni az NKTH és az oltóanyaggyártó közötti, kétmilliárdos támogatásról szóló szerződés tartalmát, a hivatal rendre kategorikusan nemet mondott a kérésre. Ezúttal azonban megtört a jég, így a szerződésbe és a 2006 folyamán részletekben kifizetett támogatáshoz kapcsolódó elszámolás dokumentumaiba egyaránt betekinthettünk. Igaz, ehhez lapunknak titoktartási kötelezettséget kellett vállalnia, már ami a H5N1 vakcina gyártási technológiájának dokumentációját illeti. Az elszámolásban azonban találni érdekességet. Az NKTH valójában az Omninvest százszázalékos tulajdonában lévő, 2005 végén alapított cégével, az Omninvest Development (OD) Kft.-vel kötött szerződést „Az influenza A-vírus okozta pandémia elleni védekezés K+F feladatai” című projektre. A pénz felhasználásával az OD Kft. számolt el. A munkafolyamatok több mint 90 százalékát az Omninvest végezte el, így az OD „külső megbízások” formájában utalta tovább a pénzt anyacége számára. Az általunk látott elszámolás nagyjából ilyen részletességgel történt: H5N1 kutatási tevékenység, (…) ütem, 370 millió forint.
Vadász István, az NKTH-hoz csatolt, a pályázatokért felelős Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda (hivatalos rövidítése szerint: KPI) főigazgató-helyettese elmondta: „A támogatás odaítélésének feltételeként beárazott, részletes munkaterv készült, amelyet az iroda által felkért szakmai grémium véleményezett és fogadott el. A szakemberek azt is ellenőrizték, hogy az ár-érték megfelel-e a nemzetközi standardoknak.” Ezt a munkatervet nem láttuk, az viszont feltűnt, hogy a NKTH számára a pályázat elfogadását javasló szakmai testület vezetője Bujdosó László, akkori országos tiszti főorvos volt, aki 2005 szeptemberében beoltatta magát a széles sajtónyilvánosság előtt. Csakúgy, mint Rácz Jenő akkori egészségügyi miniszter, vagy Kökény Mihály kormánybiztos. Vadász István ebben nem lát összeférhetetlenséget, jóllehet Bujdosó vezetése alá tartozott akkoriban az Országos Epidemiológiai Intézet is, amellyel közösen fejlesztette ki az Omninvest a vakcina prototípusát: azt, amelyet nevezett személyek karjába döftek. Ám sem akkor, sem azóta nem sikerült választ kapni arra a kérdésre, hogy 2005 szeptemberéig mennyit költött az állam az oltóanyag kifejlesztésére. És azt sem tudjuk, milyen arányban vett részt a munkában a magáncég és az állami intézet. Az viszont azóta egyértelművé vált, hogy a jogokat már teljes mértékben az Omninvest birtokolja.
A másik szembeötlő jelenség az, hogy miközben az NKTH 2006 folyamán négy ütemben utalta az OD Kft.-nek a kétmilliárdot, amelyet az nagyrészt továbbutalt az Omninvestnek, addig ez utóbbi pontosan ebben az ütemben négyszer emelt törzstőkét az OD Kft-ben, amelyet így 40 milliósról egyetlen év alatt 1,04 milliárdosra erősítettek. Lippényi Tivadar, az NKTH elnökhelyettese határozottan cáfolta a Figyelő azon feltételezését, miszerint a törzstőkeemelés forrása az NKTH-tól származó pénz lehetett. Az elmúlt év folyamán mindenesetre lezárultak a madárinfluenza-vakcina tömeges gyártásához szükséges vizsgálatok. Ez azt jelenti, hogy ha egy ma még ismeretlen mutáció kialakulásával kitör a világjárvány, akkor az Omninvest Kft. három hónapon belül képes nagy tételben gyártani az ellenanyagot. S amennyiben a hazai szükségleteket kielégítették, szóba jöhet a vakcina külföldi értékesítése is.
De mi a helyzet a technológiával? Németh Zsolt, az Omninvest szóvivője (egyúttal az OD Kft. ügyvezetője) így reagált: „Külföldi érdeklődőkkel tárgyalunk, remélhetően hamarosan sikerről számolhatunk be.” A cég hivatalos nyilatkozata szó szerint megegyezik az egy évvel ezelőttivel. Akkor is ugyanilyen reménykeltő volt a helyzet, amikor az Omninvest szerződést kötött a magát félig iraki cégnek mondó IIG Holdinggal, illetve annak vezetőjével, Al-Dulaimi Szemir Attila „sejkkel”, hogy huszonkilenc – zömmel arab – országban majd ők hasznosítják a magyar H5N1 vakcinát (Mesés kelet – Figyelő, 2006/18. szám, illetve Mit tehet a sejk? – Figyelő, 2006/23. szám) . A sajtó hiába hívta fel lapunk írásai nyomán a figyelmet az állítólagos „sejk” különös közéleti szereplésére, és arra, hogy egy iraki segélyszállítmány eltűnése kötődik a nevéhez, a szerződés – állami jóváhagyással – mégis megköttetett.
A SEJK HALÁLA. Az arab országokkal folytatott állítólagos tárgyalásoknak azonban váratlanul tragikus fordulat vetett véget: tavaly novemberben egy napilap közölte, hogy a 43. évében járó Al-Dulaimit holtan találták budapesti irodájában. A helyszínelők kizárták az idegenkezűséget (ezt lapunk kérdésére a rendőrség is megerősítette), a boncolás pedig megállapította, hogy szívroham végzett az üzletemberrel. A cégbíróságra az IIG Holdingban szereplő egyetlen magyar cég, az Al-Dulaimi Kft. kapcsán a mai napig nem érkezett meg a haláleset bejelentése; igaz, a másik tulajdonos, Horváth József – aki a Műszer Automatika Kft. tulajdonosa is egyben – önálló cégjegyzésre jogosult, és viheti egyedül is az ügyeket. Próbáltuk elérni Horváthot, ám csak kolléganőjével tudtunk beszélni, aki csupán annyit mondott el: Horváth József már nem tagja az Al-Dulaimi Kft.-nek, annak új tulajdonosa Irakban tartózkodik. Németh Zsolt, a vakcinagyártó szóvivője a hasznosítási szerződésről azt közölte: korrekt volt az együttműködés az Omninvest és az IIG Holding között, de üzlet nem jött létre. Al-Dulaimi halálát követően viszont megszűnt az együttműködés.
Az mindenesetre kimondható, hogy eddig a magyar állam egyetlen forintot sem látott a vakcinából. Bármiféle külföldi értékesítés feltétele egyébként is az, hogy a gyártó megszerezze a szükséges engedélyeket – egyelőre ugyanis csak Magyarországon érvényessel rendelkezik. S bár a magyar vakcina médiabeharangozásának idején, 2005 őszén még a miniszter is fontosnak tartotta a hazai eljárás lefolytatása után a külföldi engedélyeztetés mihamarabbi elindítását, ez máig nem történt meg. Németh Zsolt minderre azt a nyugtató választ adta: az európai engedélyeztetés előkészítés alatt áll; most azon dolgoznak, hogy „a dokumentációt a termék színvonalára emeljék”.