Kettősség jellemző a tavalyi évre. A rendszerváltás óta először nyertek ismételten választást a hatalmon lévő pártok, ám az új Gyurcsány-kormány súlyos politikai hitelvesztést szenvedett el, így az év második felét már az instabilitás jellemezte. Ebben – az elhíresült őszödi beszéd mellett – az augusztus 20-i katasztrófa kormányzati kezelése, a szeptember-októberi zavargások, valamint az ellenzéki sikert hozó önkormányzati választások jelzésértékű eredménye is szerepet játszott. A Political Capital (PC) szerint a kormány nem vált ugyan illegitimmé, de tartós legitimitás-deficittel kell megküzdenie. Ennek hátterében elsősorban politikai, nem pedig morális vagy alkotmányos jellegű okok húzódnak meg. A választási kampány ígéretei és a választásokat követő bejelentések közötti erős kontraszt bizalomvesztéshez vezetett a kormánypártok szavazótáborában.
KORMÁNYFELADATOK. A PC elemzői szerint a politikai kockázatok csökkentéséhez több területen is előre kell lépnie a kormányzatnak. Támogatottsága alacsony, ezért a közvélemény annak ellenére ellenzi reformintézkedéseit, hogy a változások szükségességét elfogadja. A kabinetnek erőfeszítéseket kellene tennie, hogy lépéseit elfogadtassa a közvéleménnyel, ellenkező esetben felerősödhet a reformfolyamatok visszafordítására irányuló politikai szándék.
Ezen túl vissza kell állítani a kiszámítható jogi-gazdasági környezetet. A reformokhoz szükséges jogszabályváltozások elfogadhatók, ám általános bizonytalanságot kelt, hogy a meghirdetett átalakítások egy részéről még semmilyen politikai döntés nem született, nem látszik a folyamat vége.
A változtatások nyomán ellentmondásos a helyzet: egyfelől a költségvetési stabilizációhoz és a reformok előkészítéséhez kötődő változások alaposan átszabták a jogi környezetet, s ez rontotta a kiszámíthatóságot a gazdaságban, ráadásul a megindított reformok egyértelműen növelték a politikai kockázatot. Hosszabb távon azonban mindkét tényező elősegítheti a társadalmi-gazdasági stabilizációt.
A kiszámítható környezet rovására ment tavaly az is, hogy nőtt a gazdaságra nehezedő állami nyomás. A 2005 novemberében elfogadott adócsökkentő programot a kabinet a választások után visszavonta, s a kiigazítás nyomán számottevően megemelte a vállalkozásokat sújtó adókat és járulékokat. Ez igencsak csorbította a környezet kiszámíthatóságát, s megnehezítette a gazdaságban a hosszabb távú tervezést.
A jogbiztonság romlására jellemző az Alkotmánybíróság igen „aktív” tavalyi tevékenysége. A taláros testület tavaly 31 jogszabályt semmisített meg a megelőző évi 21 után. Ez a jogszabályalkotás feszített voltára utal: tavaly az Országgyűlés 135 törvényt fogadott el, e szám választási évben kifejezetten magasnak mondható.
Rizikófaktorok
A Figyelő és a Political Capital immár negyedik alkalommal közli – az ezredfordulóig visszaszámolva – a politikai és a gazdasági kockázat alakulását nyomon követő indexeit. E 100-as skálán elhelyezett mutatók esetében az alacsonyabb érték magasabb kockázatot jelez.
POLITIKAI MÉLYPONT. A Politikai Kockázat Indexe (Political Risk Index – PRI) az elmúlt évben 66 pontot ért el, ez a 2005-ös évhez képest 4 pontos romlást jelent, s egyben 1999 óta a legalacsonyabb érték. A PRI alakulását leginkább a kormányzati stabilitás, a jogbiztonság, valamint a gazdaság jogi-politikai környezetének változásai befolyásolták. A jogbiztonságra negatívan hatott, hogy a 2006. évi kiigazításokhoz és reformokhoz szükséges normaalkotás feszített tempója egyes esetekben a jogi szakszerűség és precizitás rovására ment.
VESZÉLYEZTETETT GAZDASÁG. A gazdasági kockázatokat mutató EcoRisk index 2006-os értéke 55,1 pont lett. Ez összességében kedvezőbb az egy esztendővel korábbinál, s így – a magas államháztartási hiány és a csökkenő versenyképesség ellenére – a magyar gazdaság továbbra is közepes kockázatú, ami a költségvetési kiigazításnak és a kedvező külpiaci környezetnek köszönhető. Az EcoRisk négy alindexe közül csupán a munkapiaci javult 2005-höz képest. Az egyensúlyi összetevő értéke veszélyesen romlott, és megközelítette a „nagyon magas” kockázati tartományt. Továbbra is alacsony rizikót jelez a pénzügyi alindex, míg a konjunktúra és a munkapiaci mutató a közepes tartományba esik.
A választók szemében a korrupció az egyik legsúlyosabb társadalmi és politikai probléma. Amennyiben a kormányzat és a törvényhozás nem tesz látványos lépéseket a korrupció visszaszorítására (ideértve a párt- és a kampányfinanszírozást is), tovább apadhat a politikusokba és a politikai intézményekbe vetett bizalom. A PC szerint a közvéleményben erősen jelen vannak a roma- és idegenellenes előítéletek, s számíthatunk arra, hogy az ebben rejlő lehetőségeket parlamenti pártok sem fogják kiaknázatlanul hagyni. Ha elmarad az érdemi vita ezekről a kérdésekről, és a politika továbbra is csak a populizmus talajáról lesz képes közelíteni e problémák felé, akkor tovább erősödhetnek az etnikai jellegű feszültségek az országban.
MEGRAGADOTT ESÉLY. Míg a politika szempontjából a kormányfő kiszivárgott beszéde volt az elmúlt év legnagyobb hatású eseménye, a gazdaságban az igazság pillanata a Brüsszelnek benyújtott, végre hiteles számokon és számításokon alapuló új konvergenciaprogram volt. A gazdasági stabilizációt célul szabó kormányzati csomaggal Magyarország talán az utolsó esélyt ragadta meg. Ha ezt nem teszi, a külföldi befektetők bizalmának megroppanása valószínűleg csak idő kérdése lett volna. Márpedig a befektetői tőkekivonás beindulása egy jól fejlett, tankönyvekbe illő valutaválság felé sodorta volna az országot.
„A magyar gazdaság tavalyi, viszonylag közepes kockázata kifejezetten rossz teljesítménynek mondható, mivel a nemzetközi környezet az elmúlt évben rendkívül kedvező volt” – mutat rá Bartha Attila, a Kopint-Tárki közgazdásza. Az európai országokban – ezen belül is különösen a német piacon – rég látott eufórikus hangulat uralkodott, miközben a pénzpiacokon is fennmaradt az utóbbi évekre jellemző kegyelmi állapot. Folytatódott a 2002 végén megkezdődött tendencia: a világgazdaság növekedése, még ha nem is kiegyensúlyozott, de stabil, az inflációs feszültségnek pedig szinte nyoma sincs. Ez – vélekedik Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő közgazdásza – az úgynevezett Goldilocks-állapot, azaz amikor a gazdaság – az angol gyermekvers medvecsaládjának vacsorájához hasonlóan – se nem túl meleg, se nem túl hideg.
A magyar gazdaság nem tudott élni ezzel a ritka lehetőséggel, s ebben a főbűnös, mint 2002 óta minden évben, ezúttal is az egyensúlyi helyzet. Változás azonban 2005-höz képest, hogy a kockázatok ebben a metszetben már nemcsak az államháztartás oldalán érhetők tetten. A fogyasztás visszaesését új hitelek felvételével kiegyenlíteni igyekvő lakossági magatartás, valamint a működőtőke-befektetések szaldójának komoly romlása ugyancsak növelte az egyensúlyi rizikót. A remek külső konjunkturális lehetőségeket kiaknázó feldolgozóipari exportálók ugyan „megmentették” a múlt évet – véli Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője -, azonban a gépberuházások elmaradása hosszabb távon biztosan alacsonyabb növekedésben üt majd vissza.
Kellemes meglepetést okozott a munkapiac, kedvező irányba változott ugyanis a versenyszektorban és a költségvetésben foglalkoztatottak aránya. Az aktivitási ráta emelkedése csak kismértékben növelte a munkanélküliséget, nagyobb arányban a foglalkoztatottság emelkedésében csapódott le. Tévedés lenne azonban túlértékelnünk a kockázatok csökkenését. Nemzetközi összevetésben ugyanis a magyar munkapiac jelzőszámai szerény javulást mutattak, ráadásul még ezeket a pozitívumokat is fenntartásokkal kell fogadnunk – a munkaügyi ellenőrzések szigorodása révén a ténylegesnél kedvezőbbnek tűnhet a foglalkoztatási és bérviszonyok alakulása.
A magyar gazdaság tehát az utolsó szalmaszálba kapaszkodik, de a kockázat ára sokkal súlyosabb lehet, ha 2007-2008-ban szigorodik a nemzetközi klíma. A több évi fiskális ámokfutás után tehát az elengedhetetlen stabilizáción még távolról sincs túl az ország.