Jó tudni, hogy mindkettő a forrásvidékről indul, a vége pedig valóban a végtelen. Az ópium segédeszköz, a magát gyorsan lebontó felépítmény része, ily módon fiziológiai és lírai kategória. Az ópiumhasználók éppúgy lehetnek számos nagy emberi teljesítmény előállítói, a világörökség részei, mint a pokol propagandistái. Akkor is tiltották, amikor szabad volt, de – mert úgy tűnt, segít – minden áldozathozatalt megért.
Az ópiumról lehet filmet készíteni, priméren el is szokták szúrni. Nagy művészek buktak bele, akiknél az ambíciók erősebbek voltak a megmutatás képességénél. Greeneway és Aronovsky tiszteletbeli tagnak számít a díszes és bizonytalan társaságban, például. A nagy, őrült utazás filmjének létrehozásához az árnyalatok megmutatásának képességére van szükség: mielőtt az ember eldönti, hogy hozzáfog, túlzások nem, viszont mély spiritualizmus kell, amely leginkább mégis a valóságra támaszkodik. Az ópium akkor jön képbe, amikor a kép kezd szétesni.
Csáth Géza mindent tudott az ópiumról, az áttetsző világról, megnyitotta a kapukat, és amit látott, azt le is tudta írni. De mi van akkor, ha valaki nem tud írni, nem használja a kifejezés egyetlen értelmes lehetőségét, azt, amit soha nem vehet el tőle senki, mert annyira csak az övé – magánszám. Az írás nem azért születik, hogy más is élvezze, az mindössze a második jó hatás az élvezeti skálán.
Szász János a lehetetlenre vállalkozott, és ahhoz képest, hogy maga a lehetetlen sem létezik, csodálatos eredményt ért el. Az Ópiumot lehet filmként nézni, mert nem esik bele a magyar film eredendő hibáiba, ambiciózus, és mert felismerték az ambiciózusságát, pénz is volt rá. A történetet mindenki ismeri, és mindenki másként élte meg. Egy olyan helyen vagyunk, ahol az emberek gyógyítása helyett az emberek hibáinak kijavítását végzik. Az Ópium a legdurvább szerelmi és féltékenységi film a korlátokról, az eleve bukásra ítélt kísérletről. Komoly elhatározás kell a megnézéséhez, mert néha olyan erős, hogy a beavatás is megtörténik benne, és olykor a konkrét részvétel is. A képek, a színészek, és az atmoszféra az erőssége. Az Ópium rendeltetésszerűen, de kiismerhetetlenül működik.
Ópium – Egy elmebeteg nő naplója › Magyar film › Rendező: Szász János › Szereplők: Ulrich Thomsen, Kirsti Stuboe › 110 perc