Korosztály-találkozó

És mivel a rock and roll lényegéből adódóan pimasz és tiszteletlen, ezért egy „szemtelenül fiatal” zenekar lemezével (Kasabian: Empire) kezdjük a tényfeltáró munkánkat, majd egy „szemrevalóan öreges” (JJ Cale & Eric Clapton: The Road to Escondido) produkcióval folytatjuk. Hogy a politikánál maradjunk: az Empire című második Kasabian-lemez úgynevezett megosztó album. Egyesek szerint a csapat felülmúlta az elektronika és brit gitárpop titkos paktumát megvalósító zseniális, cím nélküli bemutatkozó munkájukat, míg mások szerint a – máris „hatalmas” popslágerként elkönyvelt Empire és Shoot the Runner című – első két számon kívül nem sok említésre méltó dolog történik a lemezen. Tényfeltáró bizottságunk azonban még egy kapitális slágerre, a By My Side-ra szeretné felhívni a hallgatóság figyelmét. Az elfogultsággal vádolható bizottság szerint hasonlóan szemrevaló felvétel a Last Trip (In Flight), és a Primal Scream programelemeivel bűvészkedő Me Plus One című szerzemény. A digós zsánerű, mégis szerethetően slampos csapat június 28-án a Petőfi Csarnokban vendégeskedik, s a The Killers szigetes bemutatkozása mellett ez lesz az év legnagyobb hazai alternatív tömegdemonstrációja.

A Kasabian utcai politizálását teljes mértékben elutasító, leginkább a Szépkorúak Társasága rendezvényeit idéző JJ Cale és Clapton projekt egy bluesra hangolt road movie. A lemez jórészt Cale dalait tartalmazza, és ez cseppet sem okoz problémát a mások számait oly pazarul feldolgozó Clapton mesternek. Az album külön érdekessége, hogy az „ötödik Beatles-tagként” elkönyvelt Billy Preston utoljára e lemez felvételein zongorázott, nem sokkal ezután elhunyt. A számos kiváló session zenésszel összehozott örömmuzsika afféle háttérzene, leginkább légkondi nélküli autókba ajánljuk, és hozzá azokat a desztinációkat jelöljük ki, amelyek érintik a 66-os utat.

JJ Cale & Eric Clapton: The Road to Escondido › Warner › 57 perc, 14 szám › Poptőzsdei árfolyam: ***
Kasabian: Empire › Sony/BMG › 39 perc, 11 szám › Pop­­tőzsdei árfolyam: ****