Négyezer-ötszáz új szakkönyv kerül évente a boltokba, így címszámuk alapján e kötetek a könyvpiac egyik legnagyobb területét alkotják. A képhez azonban az is hozzátartozik, hogy a példányszámok meglehetősen alacsonyak, egy-egy tudományos vagy szakmai munka előállítása nagyon költséges, ráadásul a vevők – jóllehet a potenciális vásárlói réteg egyre szélesebb – mind kevesebbet áldoznak a tudásra. A szakkönyvek forgalma az elmúlt három évben 2,6 milliárd forinttal szűkült, és így a 2003-as 20,6 százalék helyett tavaly már csak 14 százalékot hasított ki a piacból.
Az egyes szakterületek és tudományágak könyvei iránti rendkívül eltérő kereslet mutatkozik. A korábban kelendő műszaki és orvosi kötetek erősen visszaestek, népszerűek viszont a gazdasági szakkönyvek. Ezeket az egyetemi oktatás mellett elsősorban menedzserek és vállalkozók továbbképzésére használják. Ma már azonban nemcsak a felsőkategóriás vezetők okulhatnak belőlük, hanem a kisvállalkozók is: találhat könyvet az, aki mondjuk portfóliót akar váltani, de az a vezető is, aki arra kíváncsi, hogyan alkalmazza az érzelmi intelligenciát cége irányításában.
ÁLLAMI ELVONÁS. „A vevők szűkülő anyagi lehetőségei miatt a példányszám csökken, a kiadói rizikó pedig növekszik” – mondja Bajor Péter, az Akadémiai Kiadó szerkesztőségi igazgatója. Emellett a szférát az állami támogatás drasztikus beszűkülése is sújtja. A kilencvenes évek közepén bevezetett felsőoktatási tankönyv- és szakkönyvtámogatás még 600 millió forinttal finanszírozta a kiadást, ez az összeg azonban évről évre apadt: tavaly már alig 100 milliót tett ki, az idén pedig teljesen megszűnt.
Gondot okoz a fénymásolás terjedése is. Az egyetemeken és főiskolákon már-már megszokottnak nevezhető, hogy nemcsak egyes részeket, hanem egész könyveket másolnak le a kötelező szakirodalomból, ezzel szinte ellehetetlenítve a művek létrejöttét. „Miért dolgozzanak a szerzők, ha nem származik belőle érdemi jövedelem?” – teszi fel a kérdést Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója.
A nyomtatott alapú ismeretanyagoknak nem kedvez az internet sem, igaz, kiváltani egyelőre nem tudja a hagyományos formátumú könyveket. Mert bár egyre több úgynevezett kemény tudományos tartalom van jelen a világhálón, az emberek többnyire lexikális, szótárszerű információkat keresnek. Az olvasási szokások átalakulásával igyekeznek a kiadók is lépést tartani: jó példa erre az akadémiai elektronikus könyvtár létrejötte. A klasszikus szótárak mellett egyre több idegen nyelvű szakszótárhoz mellékelnek olyan regisztrációs kódot, amelynek beírásával a felhasználó online is „felcsaphatja” a szótárat, a keresés pedig gyorsabb is, mint a hagyományos könyvformánál.
A magyarországi szakkönyvkiadás jövőjét illetően a hozzáértők abban egyetértenek, hogy az államnak nem lenne szabad kivonulnia erről a piacról. Zentai Péter László szerint még csak radikális újításokra sincs szükség. „Ha a régi rendszert állítanánk vissza, az eredmény egy-két éven belül már meglátszana a statisztikákon.” A jelenleg még mindig az oktatási tárca válaszára váró Márai-programban szintén fontos pont a finanszírozási rendszer átalakítása. A projekt a könyvtári állományok gyarapítása mellett szorgalmazza az olvasáskultúra fejlesztését, a magyar könyvek külföldi kiadását, és támogatná a kortárs szépírókat, valamint a tudományos és szakkönyvek szerzőit is.
A Kossuth Kiadó igazgatója nem látja tragikusnak a helyzetet. Kocsis András szerint a megoldás a nagyobb felelősségvállalásban rejlik, nemcsak kiadói szinten, hanem szakmai berkekben is, a tudósokat és egyetemi oktatókat is ideértve. Utóbbiak azzal tudnának például segíteni, ha kötelező irodalomként nem ragaszkodnának görcsösen a saját egyetemükön kiadott könyvekhez, hanem jobban együttműködnének más felsőoktatási intézményekkel, és kölcsönösen használnák egymás kiadványait az oktatásban.
A PIAC IS BESZÁLLHAT. Nyugaton már bevett gyakorlat, hogy – a csökkenő állami támogatások kiváltására – magáncégek, önkormányzatok vagy oktatási intézmények is támogatják egy-egy szakkönyv elkészültét (például egy gyógyszergyártó cég egy gyógyszerészeti kiadványt), vagy tudományos kutatóhelyek, intézmények veszik át a finanszírozást. Magyarországon ez éppen csak kezd meghonosodni. „Nincsenek még kiforrott műhelyek, ahol a tudósok rendszeresen publikálni tudják eredményeiket, míg a nyugat-európai országokban a publikáció már külön költségtételnek számít a kutatóintézetek büdzséjében” – értékeli a helyzetet Bajor Péter. Így jelenleg Magyarországon az állam már nem, az intézmények pedig még nem támogatják a szakkönyvkiadást.
Nálunk is akadnak azért előremutató kezdeményezések. Zentai Péter László pozitív példának tartja például a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium bejelentését, miszerint 100 millió forintos éves támogatással járulnak hozzá az agrárgazdasági szakkönyvek kiadásához. Több, ilyen jellegű forrás sokat segítene. Különösen igaz ez azon tudományágak publikációira, amelyek csak anyanyelven művelhetők, például a magyar nyelvvel, történelemmel vagy a néprajzzal foglalkozó munkákra. Elsősorban ezek veszélyeztetettek, mivel más szakterületeken legalább az idegen nyelvű szakirodalom elérhető. Sőt, egyre többen olvasnak angol nyelvű szakkönyveket. Ez csak részben tudható be a nyelvismeret elterjedésének, az ok gyakran prózaibb: nincs pénz a fordításra.
ZSÉLY ANNA
Szakkönyv
Kutatókötet
Elégedetlen az ügyfélszolgálatával? Új terméket dobna a piacra, de nem tudja, megérné-e? A piacvezető márka megtámadta az Önét vagy fordítva, Ön akarja leszorítani a pályáról a fényévekkel vezető konkurenst? Mielőtt belevágna, hogy elkészíttesse a legjobb barátja által javasolt reklámfilmet, érdemes szakavatott szemmel is ránézni a piacra, mi sülhet ki az akcióból.
A Bevezetés a piackutatásba című vaskos kötet segíthet az eligazodásban. A szakmát gyakorló, illetve a piackutatást oktató neves szakemberekből álló szerzőgárda a könyvet a megrendelői oldalnak szánta. Bár őket elriaszthatja a még egyetemen is soknak számító félezer oldalas terjedelem, a szerzők javára legyen mondva, hogy a fejezetek érthetően, jól felépítve segítik az olvasót. Elsősorban azoknak a marketingeseknek könnyíthetik meg az életét, akik jól ismerik az utasítást egy marketingakció előtt: „Kutassuk ezt meg!”. Merthogy egy kommunikációs alapszabály szerint: „Csak annyit fordíts marketingre, amennyi várhatóan hasznosul majd, de annyit feltétlenül!”
A most megjelent kötet átdolgozása a több kiadást megért Piackutatás című munkának, és a változtatás a leglényegesebbet tette hozzá a korábbi változathoz: a gyakorlati tanácsokat. Értékes – és a szerzők javára legyen mondva, időnként kudarcos – eseteken keresztül kap betekintést az olvasó abba, egyáltalán hogyan fogjon hozzá, ha át kell pozícionálnia a márkáját, vagy ha egy új vasárnapi újság bevezetésén töri a fejét, esetleg arra kíváncsi, mennyire szereti a magyar a sajttal töltött pulykamellet. Külön mankót ad a megbízó és az ügynökség kapcsolatáról szóló fejezet, benne az ügynökségválasztás szempontjaitól és a hazánkban működő piackutató cégek telefonszámaiig.
Veres-Hoffmann-Kozák: Bevezetés a piackutatásba › 511 oldal › Akadémiai Kiadó, 2006 › Ára: 4750 forint
Menedzserirodalom
Almanach a magyar médiához
Bizonyosan nem bánta meg Incze Kinga és Pénzes Anna, hogy 2002 decemberében megjelentette médiatervezési, illetve -vásárlási kézikönyvét: A reklám helye című munka az elmúlt évek egyik legkeresettebb szakkönyve lett, vezető médiumok sorakoztak a támogatók között, több főiskola és egyetem olvasmánylistáján is helyet kapott. Sikerét nem csak a konkurencia hiányának, inkább szakmai alaposságának, igényes kivitelezésének, és a szerzőpáros világos, olvasmányos stílusának köszönhette.
Miután eltelt négy év, és az első kiadás példányait kivétel nélkül elkapkodták, 2006 decemberében megjelent a könyv második kiadása is. Ez nem csak terjedelmében, de tartalmában is bőségesebb elődjénél. Ráadásul úgy lett több, hogy közben megtartotta legnagyobb erényeit: praktikus kézikönyv a magyar média világát nem ismerőknek, miközben tanulságos segédeszköz a már gyakorlott médiaügynökök és hirdetők számára. A laikusok megismerhetik egy médiaügynökség felépítését, az ügynökség osztályai közötti különbségeket, a fontosabb szakkifejezéseket, és a médiaügynökségek kapcsolati rendszereinek sajátosságait. És persze ráláthatnak a másik oldalra is – a különböző típusú médiumok világára, igényeire, előnyeire és hátrányaira hirdetői szempontból. S nem csak amolyan elméleti alapon, hanem kézzel fogható, a magyar média világából kiemelt aktuális példák, esetek szemléltetésével, a napi írott sajtótól a közterületen való hirdetésen keresztül a televíziós reklámokig.
A reklám helye 2.0 kézenfekvő segítség a gyakorlottak számára is. A szerzők nagy alapossággal gyűjtötték ki az aktuális és releváns statisztikákat a magyar internethasználati szokásoktól kezdve az országos és megyei lapok olvasottságáig, pontosan körülírva, hogy hol, mit és miért érdemes hirdetni. Alapos útmutatást adnak a médiatervezés és -vásárlás szempontjaihoz, kitérnek az elmúlt évek fontosabb piaci változásaira, és természetesen külön fejezetben tárgyalják a digitális médiumok és az internet szerepét a média jövőjének alakulásában.
Incze Kinga-Pénzes Anna: A reklám helye 2.0 › 352 oldal › MediaSpirit Consulting, 2006 › Ára: 5990 forint
Minden másképp van?
Minek írjunk össze 615 oldalt abban a világban, ahol a 40 másodperces tévéklipet tekintik a közlés bevett formájának? Nos, a Budapesti Corvinus Egyetem két professzorának könyvét végigolvasva kitűnik: azért, mert az információs technológia elterjedésével a világ jól működő részében alapjaiban átalakult minden. E kötetben nem az információ hatalmáról és a virtuális világról szóló szokásos közhelygyűjtemény található. A szerzők azt igazolják, hogy a világ miért nem lehet és nem is lesz olyan, mint amilyennek megismertük, és ahogyan a közgazdaságtanban szokásszerűen leírjuk. Megváltozott a rendszer, a termék, a tranzakció, a szereplők köre és összjátékuk. Megváltozott maga a nyelv is: az 50 oldalas fogalomgyűjtemény nyelvújítási teljesítményként sem utolsó.
Láthatólag a szerzők nem csupán a tudományos közvélemény, hanem a világunk iránt érdeklődők széles körét tartották szem előtt, hiszen igen olvasmányosan, sok gyakorlati példával tárják elénk e megváltozott világot. Alapos leírás előzi meg az értelmezést, vagyis nem az előre kiötlött vízió vagy jövőkép alátámasztására kerül sor, hanem a mozaik kockáiból áll össze fokozatosan a kép. És külön üdítő az a tudományos munkáknál nem gyakori megoldás is, hogy a „mi következik mindebből ránk nézve” kérdése sem marad homályban.
Az információtechnológia térhódítása átalakította a jövedelemtermelés és vagyongyarapítás törvényeit. A közgazdaságtan (egykor a szűkösség tudománya) mára a túlzott bőséggel áradó információ feldolgozásának tudományává alakult. A termék egyre inkább testetlenné válik, mint a jövedelem is, és a digitális piacon még az egyetlen ár törvénye sem igaz. Sőt, még az önérdeket követő haszonmaximálás feltevése is megkérdőjeleződik, háttérbe szoríthatja a játékosság, a szakmai megmérettetés és az újítási kedv. A megváltozott világ közgazdasági törvényszerűségei is mások. S miközben tudjuk, hogy az emberiség jelentős része kőkorszaki és túlélési gondokkal küzd, az élenjárók világát aligha lehet a poros régi iratokból és a gondolati sablonokból megértenünk.
CSABA LÁSZLÓ
Szabó Katalin-Hámori Balázs: Információgazdaság › 615 oldal › Akadémiai Kiadó, 2006 › Ára: 3900 forint
Fókuszban a csoport
Viszonylag fiatal módszer a fókuszcsoportos vizsgálat, Bronislaw Malinowskinak az előző századforduló táján készített kultúrantropológiai terepinterjúi, és az 1920-as évek Amerikájában kialakuló piackutatások alapozták meg. A „csoportos interjú” fogalma is a húszas években bukkant fel először a szakirodalomban: Emory Bogardus nevezte így az általa a reklámiparban használt módszert. Végül a fókuszcsoportozás a világháború évei alatt csiszolódott olyanná, mint amilyennek ma ismerjük. A negyvenes évek elején a New York-i Columbia University kapott megbízást katonai propagandafilmek morális hatásának mérésére. A kutatók – Paul Lasarsfeld és Robert Merton – a határidő sürgetése miatt az addig szokásos mélyinterjú-sorozatok és kérdőíves vizsgálatok helyett a válaszadókat egyszerre ültették le egy filmszínházban, ahol gombnyomással jelezhették vissza az adott filmmel kapcsolatos érzéseiket.
Vicsek Lilla az Osiris Kiadónál egy, a hazai szakirodalomban, tankönyvpiacon önálló témaként teljes terjedelmében erről az eddig feldolgozatlan témáról, a fókuszcsoportos interjúztatásról publikált összefoglaló művet. A piackutatáson kívül a kultúrantropológia, a politológia és a közigazgatás területén is alkalmazható fókuszcsoportos vizsgálatok nem csak az interjúalanyok válaszaival, de az ahhoz fűzött kommentárokkal, spontán reakciókkal, véletlenszerű gesztusokkal és a csoportdinamikai sajátságokkal – mint amilyen a vita vagy a vélemény elhallgatása – is értékes információhoz juttatják a kutatót.
Vicsek Lilla a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetében dolgozik tudományos munkatársként. Ph.D. disszertációját is fókuszcsoportos kutatással és reprezentatív kérdőíves felméréssel készítette: a magyar lakosság bizonytalanságérzetét vizsgálta. A harmincas évei elején járó kutató most megjelent könyve részletes, átfogó munka, átadja a korszerű számítógépes fókuszcsoportokról szóló ismereteket is, számos gyakorlati sztorival teszi kézzelfoghatóvá a piackutatás pályakezdőinek a témát.
Vicsek Lilla: Fókuszcsoport › 404 oldal › Osiris Kiadó, 2006 › Ára: 4200 forint
Szellem
Így mondták ők
Van egy könyv. Hiánypótló. Pláne, miután Magyarországon egyetlen kiadó sem közölt válogatást a múlt század elhíresült vagy csak szimplán híres politikai beszédeiből. A kiadó rögtön százhúszat tár az olvasó elé, köztük a közhelyszámba menően ismerteket, de még több olyat, amely magyarul eddig meg sem jelent. A „big classic” kategória gyöngyszemei között ott van Churchill örökbecsűje: a „Nem ígérhetek mást csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket”, vagy Martin Luther King beszéde, amelynek legtöbbet idézett részlete a „Van egy álmom”.
A válogatáskötet erénye, hogy a híres idézetek végre nem szövegkörnyezetükből kiragadva, hanem teljes tartalmukban jelennek meg. A szerkesztőknek külön dicséret jár, mert minden egyes beszédhez elő- és utószót írtak. A szónoklatok ezáltal könnyen elhelyezhetők nem csak az univerzumban, de a korban és a politikai környezetben egyaránt, így fogyaszthatóvá válnak azok számára is, akik nem történész szakon végeztek.
Vészjóslóak Hitler beszédei, amelyek egyikében a csehszlovák államfő, Edvard Beneš tettein felbőszült Führer 1938 szeptemberében kinyilvánítja: „A türelmem végére értem.” Különleges, egyben felzaklató olvasmány Chaim Rumkowski szónoklata, aki a lódzi gettó vezetőjeként arra buzdította a zsidókat, önként adják oda a gyermekeiket a nácik által megjelölt számban – azaz küldjék legféltettebb szeretteiket a gázkamrába.
A könyvben kortárs beszédek is helyet kaptak. Például Earl Spenceré, aki halott testvéréről, Dianáról mondta azt a ravatalnál: „A modern kor legűzöttebb alakja lett.”
KITZINGER SZONJA
A XX. század nagy beszédei › 316 oldal › Agave Könyvek, 2006 › Ára: 2980 forint
Művelt könyvek
Láng Gusztáv írásaiban olvasmányaival foglalkozik. Vagyis megosztja velünk élményeit, amelyekre úgy tett szert, hogy olvasott. Nevezhető tehát irodalomkritikusnak is, új könyve pedig kritikák gyűjteményének. Akinek elemi élménye valamely olvasmány, az arról úgy tudósít, mintha sorsunk függne a megértéstől. S ha jól meggondoljuk, ez így is van. Háromszáz oldalon, hatvannégy írás sorakozik, keltezésük szerint a hatvanas évek második felétől máig. Nem éppen kritikának, irodalomkritikának kedvező időszak. A szerző, a kolozsvári egyetem, majd a szombathelyi főiskola volt tanára, úgy lépett túl a hetvenen, hogy mindig is követni igyekezett a biztatást, amelyet Goethe fogalmazott meg: „Légy azzá, ami vagy.” Könyve ettől egységes. Versekről, leggyakrabban kisebbségi pályatársak műveiről – köztük Székely Jánosról, Páskándiról, Bálint Tiborról – beszél benne Láng Gusztáv. Vidékről, magyarságról, Európáról, mint az esszének a címe mondja, melyet az Erdélyi Helikon „ideológiájáról”, a transzilvanizmusról írt (Pomogáts Béla tanulmányát elemezve). Beszédmódja olyasféleképp tanáros, mint Schöpflin Aladáré, Rónay Györgyé volt: sallangtalan és pontos, értheti, követheti bárki, aki szereti másokkal megbeszélni a fontos dolgokat.
A fontos dolgok nem fennköltek, hanem köznapiak. Egyikük a könyv. Csokits János arról ír, miként vezet „általános műveletlenséghez”, ha mellőzhetőnek vélik ezt a hagyományos, könyves kultúrát. Az 1949-ben kezdődött emigrációjából hazatért költő esszégyűjteményének az első része az ókori Róma köznapjait térképezi fel – az életmódból a fényűzést, a római nőket „a hatalom vonzáskörében”. A második rész némely írása, például Ted Hughes költészetéről, még a BBC magyar adásában hangzott el. A harmadik meg, a Pilinszky-esszék mellett, újraközli a negyvenhat éve a müncheni Új Látóhatárban Cs. Szabó Lászlóval folytatott disputát Arany János központozásáról.
Az „általános műveletlenséget” a második rész amerikai tárgyú esszéi taglalják. Csokits János látlelete: a hatvanas évek közepétől olyan „erősen ideológiai, illetve politikai mozgalom indult meg, amelyet – szélsőséges elveinek, erőszakosságának és elért eredményeinek figyelembevételével – fegyvertelen kulturális forradalomnak is nevezhetünk”. A „politikai korrektség”, a szélsőséges feminizmus, a kultúrán multikulturalizmus örvén erőszakot tevők és dekonstruáló posztmodernek dogmái azóta romboltak jócskán. S keltettek ellenállást, kritikát. Benne Allan Bloom filozófus könyvét az amerikai elme bezárásáról (The Closing of the American Mind, 1987), amelyet jó és időszerű volna magyarul is megjelentetni. A „tudatlanság kultuszát”, a nyugati, vagyis európai civilizáció klasszikus értékei ellen indított támadást, írástudók új árulását elemezve Csokits őt is idézi, meg a XIX. századi franciát, Tocqueville-t,
s a kortárs franciát, Finkielkrautot. Előbbitől ezt: „Egy társadalom, amelynek minden tagját ostobának nevelik, az hosszú távon nem lesz működőképes.” Utóbbitól: „Amikor a kultúra gyűlölete a kultúra részévé válik, a szellemi élet teljesen értelmét veszíti.”
ZIRKULI PÉTER
Láng Gusztáv: Látványok és szövegek › 301 oldal › Felsőmagyarország Kiadó, 2006 › Ára: 2200 forint
Csokits János: Egy tükör cserepei › 356 oldal › Nap Kiadó, 2006 › Ára: 2900 forint
Szépirodalom
Kalandárium
Bächer Iván „folyatásos családregényének” zárókötetéről Szabó István nosztalgikus filmetűdjei juthatnak eszünkbe. Sok-sok megsárgult fotó, alóluk kikandikál a horgolt terítő, néhány kifakult balatoni képeslap, amelyek beitták a konyhakredenc fűszereinek illatát. Bächer Iván – Békés Pál és Vámos Miklós mellett az egyik nagy pesti mesélőnk – leltárt készített emlékezetében, s abban a balatoni pincék idillje, a napba tartott csopaki rizling gyöngyözése, a gimnáziumi ballagások virágillata, és a szombati focimeccsek sör- és testszaga éppúgy benne van, mint a harmincas években lejárt szavatosságú gyógyszerek és hatalmas fajanszok bizarr látványa. A könyv részben család-, részben művészregény. Azzal indul, hogy Gold Jenő inkább író lesz, nem vacakol a tanítással, aztán mégis tanít, aztán mégis ír, és szerelmes is lesz, meg nem is. Minden olyan bizonytalan, mint maga a kilencvenes évek, amikor a Klétka játszódik. Bächer szerethetően érzelmes elvarrt és elvarratlan történetei nem nélkülözik a humort sem. „- Csókolj meg! Jenő megcsókolta, persze; úriember nemigen tagad meg efféle kérést…” A Klétka a Gold család kincses kalendáriuma sok-sok piros betűs ünneppel és vásári nappal, s még ételreceptet is találunk benne. A Klétkát tehát inkább a konyhában, a só és a kenyér mellett tartsuk, arról nem beszélve, hogy a konyhában amúgy is többet vagyunk, mint a nappaliban.
Bächer Iván: Klétka › 190 oldal › Ulpius-ház, 2007, › Ára: 2580 forint
Jövevény-javítás
Legfeljebb egymás között, egy étterem fehér abroszát gyűrögetve vallják be az írók, hogy elrontották regényüket, vagy hogy túl sok a közepes vers nemrég megjelent kötetükben. De hogy valaki új könyve előszavában szedi le korábbi művéről a keresztvizet, nos, ez felettébb ritka. „…rájöttem, hogy én is sokat hibáztam” – vallja be Spiró György új regénye, a Messiások előszavában. A Kossuth-díjas író 1990-ben megjelent könyvére, A Jövevényre utalt. Nyilván magyarázatot kellett adni arra, miért írta át A Jövevényt, de imponáló őszintesége mégis meglepett: „sem íróilag, sem emberileg nem voltam elég érett…” Maszatolhatott volna, de nem tette.
A szerző egyik nyilatkozata szerint a régi szöveg nagyjából negyven százalékát húzta ki, ugyanakkor írt bele új figurákat is, illetve a legteljesebb módon dolgozott ki olyan karaktereket, amelyek a korábbi változatban a nagy tabló mellékalakjai között, takarásban álltak. A panorámaszerűen megírt korfestő regény kulcsfigurája az 1840-es években, Párizsban, a lengyel emigráció körében megjelent misztikus tanokat hirdető alak, aki azt állította magáról, hogy ő az Úr.
Spiró szenvtelenül adagolja történetét, mégis érdekfeszítő a tálalás és a kompozíciós kiegyensúlyozottság. A szerzőre jellemző alaposság és bámulatos kultúrtörténeti arzenál mozgatása azok számára is érdekfeszítővé teszi a Messiásokat, akik rajonganak a klasszikus történelmi regényeket imitáló rafinált szövegekért.
Spiró György: Messiások › 664 oldal › Magvető Kiadó › Ára: 3990 forint
Pontosított idő
Sokáig a telefonbeszélgetések mérésére használták a homokórát, szószékekre is kirakta a pap, hogy annak segítségével figyelje a prédikációja hosszát, de „háromperces” homokóra a lágy tojás főzéséhez is jár. Danilo Kiš számára azonban a homokóra a szakadatlan pergő korrekciót jelenti, hisz’ többszólamú regénye folyamatos pontosítások egymásutánja. Kezdjük mi is egy pontosítással! A szóbeszéd szerint a magyarul kiválóan beszélő Kiš javasolta, hogy Pescanik című regénye nálunk a Fövenyóra címet kapja. (A szláv pescanik szó homokórát jelent, Kiš azonban tudta, hogy magyarul a homokos partszakaszt fövenynek mondják; innen a szójáték.)
Amilyen problematikus a címmeghatározás, olyan nehéz a szerző nevének azonosítása. Kišt annak idején jugoszláv-magyar írónak titulálták, miközben apja zalai származású magyar zsidó volt, anyja montenegrói; most többnyire a szerb irodalomhoz sorolják. A könyv szerkesztési elve szimbolikus, négyszólamú voltával utal a közép-európaiságunkra is. A négyféle megszólalás abban megegyezik, hogy témája egy levél ügyében zajló nyomozás, melyet Kiš apja, a nyugdíjas vasúti ellenőr azelőtt írt, hogy meggyilkolták volna. A regény a levél megírásának körülményeit kutatja, míg az apa a zsidóságában rejlő sorsszerűséget szerette volna megfejteni. Nem mellékes körülmény, hogy az Európa ezzel a könyvvel élesztette újjá legendás Modern Könyvtár sorozatát.
Danilo Kiš: Fövenyóra › 350 oldal › Európa Kiadó, 2007 › Ára: 1800 forint