A cikkben körbejárják a forint jelenlegi plusz-mínusz 15 százalékos ingadozási sávjának eltörlési lehetőségét, időzítését, előnyeit és hátrányait, azonban véleményem szerint egy elég fontos aspektus kimaradt az összefoglalóból: nevezetesen az, hogy ez a lépés mit is jelentene a magyar gazdaság szereplőinek a jövőbeli gazdasági folyamatok kiszámíthatóságát illetően.
Természetesen nagyon fontos az inflációs célkövetés rendszerében az árfolyam-transzmisszió szerepe (talán még a kamat-transzmissziónál is fontosabb), így érthető, hogy a jegybank törvényi kötelezettségénél fogva – néhányszor a kormány gazdaságpolitikai hibáit is ellentételezve – erősítette a magyar fizetőeszközt a reálgazdasági helyzet által indokoltnál erősebb szintre (bár ennek megítélése nem egyszerű feladat, elég sok vita folyik róla). Mindez a gazdasági élet szereplőinek – főleg az exportőröknek – okozott nem kevés fejfájást, emiatt sokszor hallatták is a hangjukat a különböző lobbik. Természetesen önmagával az árfolyammal, helyesebben annak szintjével nem lehet a termelés hatékonyságát hosszú távon javítani, így emiatt és egyéb makrogazdasági folyamatokat összességében tekintve az árfolyam mesterséges gyengítése nem lett volna célravezető.
Az euró ára azonban az utóbbi időszakban – kisebb kilengésektől eltekintve – egyre alacsonyabbá vált, vagyis a forint ismét olyan erősödő pályára állt, ami a magyar gazdaság teljesítményével nem igazán indokolható. Viszont egy fontos dolgot érdemes megemlíteni: az árfolyam változékonysága, a tavalyi történésektől eltekintve, viszonylagosan alacsonnyá vált, beálltunk a 250-260 forintos sávba, így a gazdasági társaságok jövőbeli folyamatait, beruházási döntéseit befolyásoló árfolyamterveit könnyebb elkészíteni.
S a tervezett sáveltörléssel kapcsolatos pró és kontra érvek közül véleményem szerint pont ez a szempont maradt ki: a lépés után az árfolyam változékonysága várhatóan megnőne (akár az erősödés, akár a gyengülés irányába indulna a jegyzés, bár vélhetően mindkettőt megtapasztalnánk), s a gazdasági élet szereplői számára ismét megnehezítené az életet azáltal, hogy a kiszámíthatóság megint csak hosszú időszakra eltűnne a rendszerből.
A folytonosan, sokszor év közben is nemegyszer változó szabályozói környezet amúgy is elég nehéz helyzet elé állítja a cégeket. Így véleményem szerint a sáv megváltoztatásával kapcsolatos döntés meghozatalakor az előre nem látható mértékű kurzusváltozás okozta kiszámíthatatlanság nyűgét is – legalább részben – figyelembe kellene venni. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy egy Magyarországhoz hasonló kis, nyitott és konvergáló gazdaságban az árfolyam szintje meglehetősen nehezen befolyásolható mesterségesen, illetve ezernyi más fontos faktort is számításba kell venni – de a jelenlegi sáv legalább behatárolja az árfolyam mozgását, még ha meglehetősen széles mértékben is.
SZŰCS TIBOR, Székesfehérvár
• A Shell és a környezet
Kapitány István, a Shell alelnöke röviden megválaszolta kérdésüket a Shell környezeti hatásaival kapcsolatban (Hódító úton – Figyelő 2007/10. szám). Amint arra Önök is utaltak, a világ számos pontján tiltakoztak környezetvédő szervezetek – köztük a Magyar Természetvédők Szövetsége – a Shell kétszínű magatartása ellen. Miközben a cég 2006. évi forgalma meghaladja a 310 milliárd dollárt, adózás utáni nyeresége pedig a 25 milliárd dollárt, elgondolkodtató: Kapitány István szerint pozitívum, hogy 2 milliárd dollárt fordítottak „környezetre gyakorolt hatások kezelésére”. Egy 2007-ben megjelent tanulmány szerint csak a Shell leginkább környezetkárosító kilenc beruházása esetében is a károk megelőzésének, illetve felszámolásának költségei meghaladják a 20 milliárd dollárt. Sajnos e beruházásoknak kitett közösségek hangja – a vállalatokkal ellentétben – csak ritkán jut el a szélesebb közvéleményhez.
ÉGER ÁKOS
programvezető, Magyar Természetvédők Szövetsége
• Hitelalternatívák
Érdeklődéssel olvastam a Vésztartalék című cikket (Figyelő, 2007/11. szám), ám némi hiányérzetem is keletkezett, mivel az írás csak az osztrák hitelfelvételt említi a magyar jelzáloghitelek alternatívájaként – azok számára, akik valamilyen oknál fogva nem kapnak itthon ilyen hitelt. Az elmúlt években számos másodlagos jelzáloghitel-finanszírozó társaság (például MAFIT, Credithouse, Korona Kredit, Argenta) lépett a piacra. Ezek reális alternatívát nyújtanak azoknak is, akik nem hitelképesek a bankok szemében. Nem az osztrák hitel tehát az egyetlen megoldás.
FARKAS MÁTYÁS