Legalábbis a Fidesz elnökének múlt pénteki évértékelőjében újra és újra felbukkanó szerencsétlen, kútba esett csacsira „reformszellemű” gazdája azért kezdi rálapátolni a földet, mert betemetni kisebb költséggel jár, mint a kihúzásával bajlódni. E szavakból mi mást lehetne leszűrni: a ma ellenzékben lévő egykori miniszterelnök számára a költséghatékonyság egyet jelent az értékek pusztításával.
S hogy mi a történet vége? A szamár nem hagyja élve eltemetni magát, hanem ahogy a lába alatt gyűlik az odalapátolt föld, egyre följebb lépked, mígnem végül kiugrik a kútból. Mindez Orbán szerint a gazda akarata ellenére történik. Ugyanúgy, ahogyan a kormány költséghatékonyságot célzó reformlépéseinek is kizárólag az a célja, hogy a baloldalon megjelent „új arisztokrata klikk” „még több pénzt és még több hatalmat” szerezzen.
A Fidesz elnöke tagadhatatlanul jogosan kéri számon a reformlendületébe belefeledkezett kormányon a nagy horderejű döntések egyeztetésének hagyományos „baloldali kultúráját”. Ezzel a Gyurcsány-kabinet egyelőre adósa a társadalomnak. Miként az is tény, hogy a költségvetési kiigazító csomag több eleme valóban megkérdőjelezhető. Az ellenzék vezetője azonban nem a hibák kijavítását sürgeti, hanem a reform fogalmát járatja le. Ismét értésre adta, hogy pártjával semmilyen jelenlegi kormányzati szándék valóra váltását nem hajlandó segíteni.
Minden jel szerint még akkor sem, ha az az ország javát szolgálná. Van ugyanis a szamár történetének egy másik, Orbán Viktorétól eltérő olvasata. Meglehet, a szerencsétlen állat éppen a gazda gondatlanságából járt pórul, ám az ő mentőakciójának köszönhetően jutott ki a kút mélyéről, ráadásul sértetlenül. Azaz még jobban is járt, mint a magyar társadalom, hiszen utóbbi nem ússza meg a reformokkal elkerülhetetlenül együtt járó fájdalmat. Ám ez még mindig jobb, mint lent rekedni a mélyben.