Egy remek vendéglátó-ipari szaklap megtisztelő felkérésére végig kell csócsálnom az alsó polcokat. A középső polc olyan, mint a hagyományosan gyengélkedő magyar középosztály: felső szegmensei felfelé nivellálódnak, alsó részei lefelé csúsznak. Az alsó polcon is vannak még szőlőborok, a polc alatti szürke és fekete homályzónában literes zöldüvegek és PET palackok csillognak baljós fényben. Az alsó-középosztálybeli és alsó polcokon, ami a pár száz forintos borokat jelenti, érdekes dolgokkal találkozhatni ám. Az olcsó borok spektruma a túlterhelt tőkékről leszedett, híg gyümölcsből kinyert, rosszul kezelt, effektíve büdös lőréktől kezdve a semmilyen, de tiszta borokon át a meghökkentő gyöngyszemekig terjed. Elhatároztam, hogy koronkint a Borpultra penderítem a rendre végigrágott tucatnyi tételből legjobbnak bizonyultakat, azaz a jó és olcsó borokat. Adjunk hírt a termékpiramis maradék 90 százalékáról is, mondok.
Szép, mélyülő rubinszín, egyszerű, de tiszta, kifejezetten szép illat, mely némi gyümölcsösséget sejtet, telt test, nem komplex, csontszáraz ízkép finom, igen fanyar, 2005-ös savakkal, gyümölcsös, kifejezetten málnás ízekkel, teljesen kiegyensúlyozott szerkezettel. Ez tényleg jó minőség/ár arányú bor, 600-900 forint között kapható, magasabb polcokon is megállná a helyét. E Teleki sorozatnak nékem ez a bora tetszett a legjobban, meg míg a merlot, a pinot olyan kis semmilyennek tűnt, a 2005-ös portugizi pedig mozgott, enyhe erjedés szén-dioxidja színezte, vörösborban a szén-dioxid pedig pont olyan jó, mint tejbegrízben a vesevelő.
Teleki Villányi Kékfrankos 2005, Csányi Pincészet › Szép, mélyülő rubinszín, egyszerű, de tiszta, kifejezetten szép illat › Csontszáraz ízkép, fanyar gyümölcsös ízzel › 600-900