Sajátos megvilágításba került a minap az uniós intézmények dohányzásellenes keresztes hadjárata, midőn az Európai Parlament visszavonta azt a döntését, amely megtiltotta a cigarettázást az épület falai között. Mostantól az európai képviselők külön erre a célra kijelölt helyeken mégis rágyújthatnak, Gerard Onesta zöldpárti képviselő nagy bánatára. A francia eurohonatya szerint a tilalmat visszavonó döntés borzalmas politikai üzenet, ráadásul a dohányzókabinok felállítása sok pénzbe is kerül, ami duplán borzolhatja a cigarettázásról leszoktatni kívánt adófizetők kedélyeit.
GÖRÖGÖK AZ ÉLEN. Brüsszel dohányzásellenes offenzívája azonban csupán megtorpant, a „füstmentesítő” hadjárat töretlen elszántsággal folytatódik. Annál is inkább, mert Bulgária és Románia csatlakozásával éppen ez év január elsején kapott jelentős erősítést az európai cigarettázók – egyébként valóban rohamosan fogyatkozó – tábora. Egy, az uniós tagországok polgárainak dohányzási szokásairól készült, februárban publikált Eurobarometer-felmérés szerint a bolgárok 38 százaléka, a románoknak pedig a 31 százaléka gyújt rá rendszeresen cigarettára. Náluk is többet füstölnek azonban a görögök (40 százalék), de szorosan ott nyomulnak a sarkukban – némi meglepetésre – az osztrákok (37 százalék) is. Az élboly után hosszasan csak új tagállamok sorakoznak: Lengyelország (35 százalék), Lettország (35 százalék), Litvánia (32 százalék), Csehország és Románia (31 százalék), illetve Magyarország (30 százalék). Más kérdés, hogy hazánk is „büszkélkedhet” első hellyel: az önmagukat dohányosnak vallók közül a görögöket is megelőzve nálunk füstölnek a legtöbben rendszeresen, méghozzá 92 százaléknyian.
Brüsszeli kocsmában. Az európaiak 77 százaléka minden étteremben tiltaná a dohányzást. Fotó: Reuters
Ezzel együtt ma jóval kevesebben gyújtanak rá, mint néhány évvel ezelőtt. Összességében az Európai Unióban ma 10 emberből 7 nem dohányzik, ami nem utolsósorban annak köszönhető, hogy a 15 régi tagállamban 2002 és 2005 között 7 százalékkal csökkent a dohányosok száma. Különösen Nagy-Britanniában és Franciaországban regisztráltak látványos javulást, ahol egyaránt 11 százalékkal fogyatkozott meg a dohányosok tábora. Szakértők részben azzal magyarázzák a jelenséget, hogy hatni kezdenek az elmúlt évek agresszív dohányzásellenes kampányai, amelyek a cigarettázás káros egészségügyi következményeire irányították rá a figyelmet, gyakran sokkoló formában. Statisztikák igazolják, hogy az elriasztó kampányok elsősorban a nők és a fiatalok kedvét vették el a dohányzástól.
A kontinensen a dohányzás visszaszorításában néhány éve azonban már egy másik, a jelek szerint ugyancsak hatékonynak bizonyuló módszert is alkalmaznak. A legtöbb uniós tagállamban manapság törvények vagy rendeletek írják elő a dohányfüst-mentes környezet kialakítását, leszűkítve azoknak a helyiségeknek a körét, ahol még rá lehet gyújtani. A füstmentes beltéri környezet kialakítását mindenekelőtt a passzív dohányosok egészségének védelme teszi szükségessé. A légzőszervi betegségekkel foglalkozó európai társaság, a European Respiratory Society, valamint a brit és a francia rákkutató központ becslései szerint minden évben 79 ezerre tehető azoknak a felnőtteknek a száma az Európai Unió 25 tagállamában – vagyis ez a becslés még nem is veszi figyelembe Bulgáriát és Romániát -, akik passzív dohányzás következtében halnak meg. A mások által eregetett cigarettafüst belélegzése a leggyakrabban tüdőrákot, légzőszervi megbetegedéseket, szív- és érrendszeri betegségeket, illetve szélütést okoz, de például terhes nők elvetélése is meglehetősen gyakori következmény.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kutatási eredmények alapján arra a következtetésre jutott: az aktív bagóssal együtt élő nemdohányzóknál az életüket füstmentes környezetben töltőkhöz képest 20-30 százalékkal nagyobb annak valószínűsége, hogy tüdőrákot kapnak, vagy szív- és érrendszeri betegségük lesz. A legtöbben otthon szenvednek ugyan a dohányosoktól, mindazonáltal a munka- és a szórakozóhelyek is a fokozott rizikóhelyszínek közé számítanak. Vizsgálatok a legtöményebb füstkoncentrációt bárokban és diszkókban mutatták ki, ahol alig négyórányi tartózkodás azzal ér fel, mintha valaki egy teljes hónapig egy szenvedélyes dohányossal lenne összezárva. A bárokban dolgozó alkalmazottak átlagosan háromszor-négyszer annyi füstöt szívnak be, mint azok, akik csupán egy bagóssal élnek egy fedél alatt.
Egészségkárosító hatása mellett a passzív dohányzás persze jelentős gazdasági veszteségeket is okoz, amelyek az alacsonyabb termelékenység, a munkából való kimaradás és az esetenkénti tűzkárok miatti költségei értelemszerűen főleg a munkaadókat terhelik. Kanadában kiszámolták, hogy egy dohányos alkalmazott éves szinten több mint 2,5 ezer dollárral többe kerül a munkaadónak, mint egy nemdohányzó. Írországban 2000-ben a GDP 1,1-1,7 százalékára becsülték a munkahelyi dohányzás miatt keletkezett károkat. Nem véletlen, hogy Írország 2004 márciusában az uniós tagállamok közül elsőként vezetett be átfogó dohányzási tilalmat a munkahelyeken, valamint – a sörözőket, bárokat és éttermeket is beleértve – minden zárt légterű nyilvános helyen. Az írekéhez hasonló zéró toleranciát hirdető korlátozást eddig csak Skócia léptetett életbe tavaly márciusban, de 2007 nyarától egész Nagy-Britanniában ez lesz a szabály. Olaszországban, Máltán, Svédországban és 2007 februárja óta Franciaországban is elvileg mindenhol tilos a füstölés, azzal az engedménnyel, hogy a munkaadók külön szellőző berendezéssel felszerelt elkülönített dohányzó helyiségeket hozhatnak létre. Ezeknek az országoknak a példáját hamarosan Finnország és Litvánia is követi, igaz utóbbiban speciálisan kialakított szivar- és pipaklubok továbbra is teljes fordulatszámmal üzemelhetnek.
Számos más uniós tagállam a vendéglátó- és szórakozóhelyek kivételével valamennyi zárt légterű nyilvános helyen és munkahelyen betiltotta a dohányzást. Belgiumban például 2007. január elseje óta éttermekben tilos a dohányzás, kávézókban és bárokban viszont – vagyis olyan helyeken, ahol általában nem szolgálnak fel ételeket – elég a fizikai elkülönítésről gondoskodni. Hasonló szabályozással élt eddig Ciprus, Észtország, Hollandia, Szlovénia és Spanyolország is. A többi EU-tagállam olyan fontos nyilvános helyekről tiltotta ki, vagy korlátozta a cigarettát, mint az egészségügy, az iskolák és tanintézetek, a kormányépületek, a színházak, mozik és a tömegközlekedés.
MAGYAR SZABÁLYOK. Utoljára 2006 szeptemberében szigorították Magyarországon a nemdohányzókat védő szabályokat, amelyek tiltják a dohányzást a közoktatási intézmények gyermekek által látogatott területein és kibővítik a teljes tilalommal védett helyek körét a többi közt a gyermekkórházakra, az óvodákra, a bölcsődékre és napközi otthonokra, a szociális intézményekre. A törvény azt is kimondja, hogy speciálisan erre a célra kijelölt helyek kivételével nem szabad dohányozni a munkahelyeken és 20 ezertől 50 ezer forintig terjedő egészségvédelmi bírsággal sújtja a rendelkezések megsértőit. Hazánkban egyébként egy, a Marketing Centrum által 1200 fős országos reprezentatív minta alapján végzett felmérés szerint a férfiak 43, a nők pedig 30 százaléka vallotta magát dohányzónak. A rendszeresen rágyújtók közül a férfiak napi 20, a nők napi 16 cigarettát szívnak átlagosan.
A passzív dohányzás elleni küzdelem fő kárvallottjai a csökkenő nyereség miatt a dohányipar, valamint a dohánytermesztésből és dohánytermék-gyártásból élők lehetnek. Más kérdés, hogy az Európai Bizottság szerint ez utóbbiak 2000-ben az EU-ban foglalkoztatottak összlétszámának mindössze 0,13 százalékát tették ki, és az eddig a cigarettára kiadott pénzt egyébként is egyéb termékekre és szolgáltatásokra költhetik a fogyasztók, miáltal más szektorokban járulhatnak hozzá új munkahelyek létesítéséhez. Az aktív dohányzás visszaszorulásával az államkincstárak is tetemes adóbevételektől eshetnek el (a legtöbb országban a költségvetés bevételeinek 1-5 százalékát teszi ki a cigaretták eladását terhelő jövedéki adó és áfa), de az egészségügyi és szociális kiadások csökkenése bőven ellensúlyozza ezeket a veszteségeket.
Bár sokan attól tartottak, hogy a dohányzási korlátozások visszavetik majd a vendéglátóipar forgalmát, ezek a félelmek – legalábbis eddig – nem bizonyultak megalapozottnak. Írországban 2005-ben 0,1 százalékkal nőttek a sörözők és bárok bevételei, amelyek egyébként a füststop bevezetése előtt évről évre csökkenő tendenciát mutattak. (Szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a passzív dohányzás ellen hozott intézkedésekből a kaliforniai és New York-i vendéglátóipar ugyancsak hasznot húzott.)
Az Európai Bizottság ugyanakkor a füstmentes politika kedvező társadalmi fogadtatására hivatkozva további lépéseket sürget. A már idézett Eurobarometer-felmérésből kitűnik, hogy ötből négy megkérdezett támogatja a dohányzás betiltását a munkahelyeken és más nyilvános helyiségekben. Az európaiak 61 százaléka a bárokból, 77 százaléka pedig az éttermekből is száműzné a cigarettafüstöt. Brüsszel ezen felbuzdulva a közelmúltban nyilvánosságra hozott „zöld könyvében” annak megfontolását szorgalmazta a tagállamok felé, hogy uniós szinten kötelező érvényű jogszabályt hozzanak a dohányzásnak minden zárt (vagy lényegében zárt) légterű munkahelyen és nyilvános helyen történő teljes betiltásáról. A bizottság még ennél is ambiciózusabb terveket dédelget, amelyek értelmében az olyan szabad téri területekre is kiterjesztené a dohánystopot, mint a stadionok, a buszmegállók, vasúti peronok és általában mindazok a helyek, ahol sok ember zsúfolódhat össze.
Ahhoz azonban, hogy ne menjen füstbe a brüsszeli terv – miként azt az Európai Parlament „vizet prédikáló és bort ivó” döntése mutatja -, nem csak a tagállamokban, hanem uniós szinten is számos akadályt kell még legyűrni. Ellenkező esetben megeshet, hogy Brüsszel dohányzásellenes harcának végül nagyobb lesz a füstje, mint a lángja.