Reanimáció

Ha valaki két éve azt mondja, hogy mára a Walt Disney az amúgy viharos időket élő amerikai szórakoztatóiparon belül a nyugalom szigete lesz, nagyon furcsán néztek volna rá. A társaság akkoriban inkább kígyófészekre hasonlított, ahol mindennaposak voltak a csúcsvezetők közti konfliktusok, az igazgatóságon belüli intrikák és az egyéb zűrös ügyek. Ilyen helyzetben vette át Robert A. Iger 2005 októberében a vezérigazgatói tisztséget a cég éléről huszonegy esztendő után távozó Michael D. Eisnertől.

BÉKETEREMTÉS. Majd hirtelen minden megváltozott az Egérházban. Túl azon, hogy kitört a belső béke, a számok is szemet gyönyörködtetően alakulnak. Iger hivatalba lépése óta a részvényárfolyam 51 százalékkal emelkedett, szemben a többi média- és szórakoztatóipari cég 29 százalékos átlagával. A tavaly szeptemberrel zárult pénzügyi évben az árbevétel 7 százalékkal, 34,3 milliárd dollárra, az adózott eredmény pedig egyharmadával, 3,4 milliárd dollárra nőtt, ami minden idők legjobb teljesítménye a cégnél. Ráadásul a múlt év elején a Disney egy 7,4 milliárd dolláros ügylet során bekebelezte az Apple-vezér Steve Jobs által alapított Pixar Animation Studiost – azaz tulajdonképpen visszaszerezte korábbi partnerét, 2004-ig ugyanis a Disney forgalmazta a Pixar produkcióit, akkor azonban az egyre élesebb nézeteltérések miatt különváltak útjaik.

Bob Iger és a 2005-ös sztár, csodacsibe. Tehetséges munkatársakkal veszi körül magát. Fotó: Reuters

Tehát a Disney rendbe tételéért járó Oscar-díjat kapja… Bob Iger. Illetve Eisner. Illetve mindketten. Hogy is van ez? A Pixar felvásárlásától eltekintve a Disney nagyrészt a még Eisner alatt elindított kezdeményezéseknek köszönheti legújabb sikereit, így a tulajdonában lévő ABC tévécsatorna talpra állását, A Karib-tenger kalózai című kasszasikerből – ideértve a DVD-k és a filmhez kapcsolódó egyéb termékek értékesítéséből – származó 2 milliárd dolláros bevételt, valamint amerikai vidámparkjainak növekvő látogatottságát. Bár Igernek nagy szerepe van az ABC megújításában, ő az első, aki elismeri elődje érdemeit: „Michael miatt vehettem repülőrajtot.”

Másrészt a 2006-os rekordnyereséget nem szabad túlértékelni, mert még egy ilyen éve egyhamar aligha lesz a Disneynek. Két óriási kasszasikere is volt – a Verdákkal és A Karib-tenger kalózainak második részével -, s noha az idén jön a kalózos film harmadik része, valamint a Pixar új filmje, a Ratatouille, a Thomson Financial prognózisa szerint az eredmény csak 12 százalékkal fog nőni, azaz fele annyival, mint a médiaszektor egészében. Igernek bőven van tennivalója, hogy ellensúlyozza a filmes üzletág bizonytalanságait. Folytatnia kell a párizsi és a hongkongi vidámparkok újjáélesztését, lendületben tartani az ABC-t, és elérni, hogy a Pixar évente egynél több filmet készítsen. Egyúttal rugalmasabbá is kell tennie a Disneyt, hogy a cég jobban kihasználja a digitális forgalmazásban rejlő lehetőségeket.

A színfalak mögött Iger máris lazított az Eisner-féle centralizált irányításon, engedve, hogy a veterán igazgatók saját terveket dolgozzanak ki. Részben ennek eredményeként állapodott meg a Disney az Apple céggel arról, hogy az iPodra le lehessen tölteni mozifilmeket és ABC-műsorokat. A kooperáció mérföldkőnek számít, s egyben azt is tükrözi, hogy a Disney gyorsabb és agresszívebb lett.

GARANTÁLT ÖNÁLLÓSÁG. Az 56 esztendős Iger gyakran mondogatja, hogy „a történetnek nem rólam, hanem a teamről kell szólnia”. Ez első hallásra álszerénységnek tűnhetne, de Iger tényleg szeret a háttérbe húzódni, s inkább legközelebbi munkatársait küldi a reflektorfénybe. Sohasem tüzel csípőből, konszenzussal irányít, nem parancsszóval. Megtehette volna azt is, hogy elküldi Eisner embereit, de nagyrészt érintetlenül hagyta a csapatot. Személyes életéről még kollégái sem tudnak sokat azonkívül, hogy rajong a kosárlabdáért, és reggelente kondizik. S bár vannak távlati elképzelései, senki sem nevezné őt nagy stratégiai gondolkodónak. Inkább tehetséges emberekkel veszi körül magát, és nagyfokú önállóságot enged nekik, ami újdonság a Disney kultúrájában. „Bob hagyja dolgozni azokat, akiket rátermettnek ítél. Nem akar a címlapokra kerülni, ami ebben a szakmában ritkaság” – mondja róla Jobs, aki a Disney legnagyobb részvényeseként az igazgatóság tagja is.

A New York állambeli Long Islanden felnevelkedett Iger már korán elkötelezte magát a médiával. Gimnazistaként az iskolai újság sportrovatát szerkesztette, majd az egyetemen a Campus Probe című tévéműsort vezette. A nagy tévécsatornák azonban nem figyeltek fel rá, úgyhogy egy helyi adónál kötött ki az időjárás-jelentések bemondójaként. Ezek után 1974-ben az ABC Sports programkoordinátora lett, és ott megismerkedett azzal az emberrel, akit azóta második apjának tekint: Thomas S. Murphyvel, az ABC akkori anyavállalatának, a CapCitiesnek az alapítójával. A most nyolcvanéves Murphy, aki a Disney igazgatóságából ment nyugdíjba, azzal vált a médiaipar legendás alakjává, hogy engedte szabadon kísérletezni a fiatal tehetségeket. Iger maga is tőle tanulta máig vallott vezetői felfogását: „Jó embereket kell kinevezni, és nagy mozgásteret kell adni nekik.”

A Disney 1996-ban vásárolta fel a Cap­Citiest, s Iger – aki akkor már Murphy leendő utódjának számított – hirtelen azzal szembesült, hogy teljesen más mentalitású főnök alatt kénytelen dolgozni. Eisner mindaz volt, ami Murphy nem: egyeduralkodó, erőszakos, zsarnoki. Sohasem mutatott különösebb tiszteletet Iger iránt, de értékelte diplomáciai képességeit. Amikor 2000-ben Iger lett a Disney elnöke, a rákövetkező években Eisner olyan feladatokat bízott rá, amelyekhez belőle hiányzott a taktikai érzék. Iger bírta maradásra Ted Koppelt, az ABC-t elhagyni készülő sztárműsorvezetőt, majd amikor a 2005-ös közgyűlésen két – utóbb távozni kényszerülő – igazgatósági tag, Roy E. Disney és Stanley P. Gold megpróbált többséget szerezni Eisner menesztéséhez, Eisner őt küldte maga helyett a sajtótájékoztatókra.

NEHÉZ ÖRÖKSÉG. Iger soha nem mondana semmi rosszat Eisnerről. „Hálával gondolok Michaelre. Sokat tanultam tőle. Ha úgy vesszük, ő teremtette meg a modern Walt Disneyt.” Amiről Iger a maga tapintatos módján nem beszél, az az, hogy a huszonegy évig tartó, amúgy dicsőséges Eisner-éra vége felé a Disney elveszítette lendületét. A vállalati kultúra annyira mérgezetté vált, hogy az már-már a működőképességet veszélyeztette. Eisner olyan céget hagyott maga után, ahol az egyes üzletágak vezetői féltek önálló döntéseket hozni – pedig éppen erre nagy szükség lett volna, amikor a News Corp., a Viacom és a többi vetélytárs egyre merészebben terjeszkedett az internetes médiában.

Iger felismerte, hogy nem az emberekkel van a baj, hanem a környezettel, úgyhogy neki is állt megváltoztatni azt. Egyik első dolga az volt, hogy oldottabbá tette a hétfő reggeli értekezletek hangulatát. Míg Eisner úgyszólván törvényt ült, ő a társalgást szorgalmazza. Még irodáját is tágasabbá és barátságosabbá tette, s új ajtót vágatott rá egy forgalmasabb előcsarnok felé, ezzel is invitálva az igazgatókat, hogy gyakrabban nézzenek be hozzá. Sok időt tölt a Disney burbanki központjába érkező külföldi alkalmazottakkal. Nemrég például fél napig ült a Buena Vista Games részleg játékfejlesztőinek ötletbörzéjén. „Ezek az emberek azzal az érzéssel mehetnek haza Angliába vagy bárhová, hogy meghallgatták az elképzeléseiket. Egy kreatív személyre nagyon ösztönzőleg tud hatni az ilyesmi” – mondja Graham Hopper, a részleg vezetője.

Iger igyekszik jó kapcsolatokat ápolni olyan korábbi Disney-vezetőkkel, akik segítségére lehetnek az új stratégia formálásában. Rendszeresen együtt vacsorázik például Jeffrey Katzenberggel, azzal a Disneytől Eisner által távozásra kényszerített volt stúdióvezetővel, aki a cégtől kiválva Steven Spielberg filmrendezővel és David Geffen producerrel közösen 1994-ben létrehozta a szuperprodukciók sorát megalkotó Dreamworks SKG filmstúdiót. Iger vezetésével a Disney tavaly megállapodott Katzenbergék cégével, a DreamWorks Animationnel egy különleges karácsonyi Shrek-film sugárzásáról. Emellett Iger békét kötött a két éve Eisner ellen lázadó két igazgatóval, Stanley Golddal és Roy Disneyvel is, sőt, az utóbbit vissza is hívta a testületbe.

Eisner gyakran volt kicsinyes és személyeskedő, Iger ellenben képes felülemelkedni ezen a szinten. Amikor a Disney az Apple-vel tárgyalt arról, hogy az iPodon nézhetők legyenek az ABC műsorai, Iger teljesen az ABC vezérére, Anne Sweeneyre bízta a részletek kidolgozását. Nagy szabadságot élvez az új stúdiófőnök, Richard Cook is. Iger szinte soha nem vesz részt a forgatókönyvekről szóló megbeszéléseken, és a Pixarral folytatott tárgyalásba is csak a végén kapcsolódott be, addig Cook képviselte a Disneyt. Miután pedig megtörtént a felvásárlás, Iger gyakorlatilag átadta a Pixar vezetőinek a Disney teljes rajzfilmes részlegének irányítását: John Lassetert, a Pixar kreatív főnökét a Disney kreatív igazgatójává, Ed Catmull Pixar-elnököt pedig a Disney Animation elnökévé nevezte ki.

VANNAK MÉG HIBÁK. A szabad kéz filozófiájának vannak azért hátulütői is. Nemrég például a Disney már elkezdte reklámozni a Pixar egyik új rajzfilmjéhez kapcsolódó játékfigurákat, a Pixar-csapat viszont váratlanul úgy döntött, hogy a filmen még javítani kell, ezért a bemutatóra csak hónapokkal később kerülhet sor. Ott volt azután az ESPN márkanéven forgalomba hozott mobiltelefonok kudarca. A sportcsatorna vezetői azt hitték, nagy dobás lesz, ha a felhasználók napi 24 órában nézhetnek sportösszefoglalókat telefonjukon. Csakhogy elszámították magukat, és a Disney 30 millió dolláros veszteség-leírásra kényszerült. Iger belenyugodott a dologba. „Nem bírálom őket, amiért kockáztattak” – mondja.

Az Apple-vel kötött megállapodás és a Pixar felvásárlása azt az üzenetet küldte a Disney vezetőinek, hogy Iger maga is kész kockázatot vállalni, ha ez az ára annak, hogy az 1923-ban alapított társaság belépjen a digitális korszakba. A folyó üzleti évre a cég 700 millió dollár bevételt vár a digitális értékesítésből, ami az összforgalomhoz képest nagyon kevés. Igaz, a prognózis végül túl szerénynek bizonyulhat. Néhány héten belül ugyanis megújul Disney.com weboldal, amitől Iger a látogatottság növekedését reméli. A következő nagy terv pedig az ABC saját internetes szolgáltatásának létrehozása, amely lehetővé teszi, hogy a nézők bármikor megtekinthessék a csatorna tetszőleges műsorait.

Más médiamoguloktól eltérően Iger házon belül akarja megoldani a digitális terjeszkedést. Bár nem zárja ki internetes cégek felvásárlását, alapvetően úgy gondolja, hogy a Disneynek nincs szüksége egy MySpace-re vagy YouTube-ra, mert saját tartalma és saját márkái önmagukban is elég erősek.