Osztódásnak indulva

Vegyes érzelmek kavarogtak a ThalesNano Zrt. vezetőiben, amikor a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület tavaly év végi díjátadó ünnepségén hallgatták a cégüket dicsérő beszédet. Büszkeséggel töltötte el őket, hogy számos korábbi elismerés után az egyesület egyik díját is besöpörték, másfelől azonban nem sokkal a díjátadó előtt éppen a kockázati tőkealapoknál kilincseltek eredménytelenül, forrást keresve a fejlesztéseikhez. Pénz helyett szakmai díj – nem éppen erről álmodnak az ígéretes magyar biotechnológiai vállalkozások tulajdonosai.

KIAKNÁZATLAN ÖTLETEK. Az eset példaértékű. Senki sem kételkedik abban, hogy Magyarországon több tucat zseniális biotech ötlet van, ám korántsem egyértelmű, hogy ezek várható piaci sikerére rámozdulnak a befektetők. A Figyelő által megkérdezett szakemberek szerint a tőkebevonás nagyon nehéz, de még ha sikerül is, egy további komoly problémával kell megküzdeni. „Kevés a tudományos eredményekből üzletet kovácsolni képes menedzser” – jelzi Darvas Gergely, a ThalesNano ügyvezetője. Sok esetben mindkét tényező hiányzik, de már az egyik gyengesége is elég ahhoz, hogy egy ígéretes ötlet üzleti „kibontása” nyögvenyelősen menjen. A legismertebb magyar sikertörténetek – ComGenex, Solvo, N-Gene és még néhány cég – ebből a szempontból a kivételek közé tartoznak (a céges fejlődés különböző szakaszait szemléltető példáinkat lásd külön). Az élmezőny mögött azonban ott sorakoznak a többnyire „sajátos” fejlődési utakon járó kis biotech vállalkozások. A nehézségek ellenére számuk meglepően gyors ütemben növekszik. „Néhány éve még lasszóval kellett fognunk a cégeket, hogy a szövetségünket megalakítsuk, ma pedig már mintegy 70 tagunk van, és sorban jelentkeznek az újabb társaságok” – mondja Duda Ernő, a Magyar Biotechnológiai Szövetség (MBSZ) elnöke, egyben a Solvo Zrt. vezetője.

A mezőny bővülésének hagyományos forrása az akadémiai-egyetemi szféra: a műhelyekben elért tudományos eredményeket egyre többen próbálják „forintosítani”, pénzzé váltani (spin-off). Emellett jó néhány példa akad már arra is, hogy egy biotech cégből válik ki, vagy le egy másik (spin-out). A ComGenex például egy olyan közös „kályha”, ahonnan több ötlet is elindult, és az ebből kifejlesztett termék piacra vitelére céget is alapítottak. Az alapító-tulajdonos Darvas Ferenc és a menedzsment tagjai is létrehozták 2002-ben az új cégüket ThalesNano Zrt. néven, amelyet a ComGenex eladása után tettek „fő munkahelyükké”. „Terveink szerint 2008-ban vagy 2009-ben tőzsdei bevezetéssel biztosítjuk majd az intenzív fejlődéshez szükséges további tőkét” – mondja Alexander Drijver vezérigazgató, hozzátéve, hogy egyelőre sajnos nem a budapesti börzében gondolkodnak. Addigra viszont valószínűleg megint lesz a tulajdonosoknak egy vagy több új spin-out vállalkozása. Ennek érdekében hozták létre a ComInnex Zrt.-t, amely menedzsment segítséget nyújt az újonnan létrejövő innovációs cégeknek.

Pedig a biotechnológia nem a „semmiből gyorsan kifejlődő” iparágak közé tartozik, a cégalapítást komoly, és sokszor hosszas tudományos kutatómunkának kell megelőznie. Ez is arra utal, hogy Magyarország az alapokat tekintve egyáltalán nem áll rosszul, ám az igazán hangos üzleti sikerek hiánya azt bizonyítja: a potenciált eddig csak kismértékben tudtuk kiaknázni.

Duda Ernõ. A Solvo menedzsmentje visszavá­sárolta a korábban eladott üzletrészt.

AGYVISSZASZÍVÁS? Annak ellenére így van ez, hogy az innovatív biotech cégek piaci környezete az elmúlt években „barátságosabbá” vált. Amikor 2004-ben az informatikából érkező Kóka János lett a gazdasági és közlekedési miniszter, sokan arra számítottak, hogy ennek elsősorban az IT-vállalkozások örülhetnek majd, ám az alacsonyabb fejlettségi szinten lévő biotech szektor talán még többet profitált e személyi változásból. Kóka nagy fantáziát lát a biotechnológiában, az iparág be is került az öt, középtávon államilag is fejleszteni tervezett terület közé. Újabb lökést adott, hogy 2005 januárjában elfogadták az innovációs törvényt, és márciusra megszületett a – jórészt az MBSZ szakemberei által összerakott – biotechnológiai stratégia. Ez meglehetősen ambiciózus, 2010-re Magyarországot az unió tíz legfejlettebb biotech iparával rendelkező tagállama közé kívánja emelni, 100-200 piacképes vállalkozás felmutatásával. „Jó úton indultunk el, de még 5-10 évre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán eldőljön, valóban sikerágazat lesz-e a biotechnológia” – mondja a Kóka Jánossal közismerten jól szót értő Duda Ernő. A cél érdekében az MBSZ és az ITD Hungary a múlt héten már másodszor rendezett biotechnológiai roadshowt az Egyesült Államokban, s akár tavaly a keleti parton, úgy most Kaliforniában is sok ígéretes üzlet köttetett. Problémák azért még bőven akadnak. Például nagy előrelépés, hogy ma már az egyetemek is beszállhatnak egy-egy ígéretes vállalkozásba, ám a 30 millió forintnál nagyobb értékű szellemi tulajdon adásvételéhez még a Kincstári Vagyoni Igazgatóság közreműködése kell, ez pedig nagyon rugalmatlanná teszi az ilyen cégek működését. A közeljövőben várhatóan egyre égetőbbé váló szakemberhiányt elvileg orvosolni lehetne a külföldön dolgozó, s hazatérni szándékozó kutatókkal, csakhogy egy kisebb magyar vállalkozás nem tud versenyképes fizetést ajánlani nekik. Becslések szerint csak Észak-Amerikában 5-6 ezer, többnyire hazatérni kész magyar kutató dolgozik, de a nyugat-európai példákkal ellentétben nálunk nincs olyan állami ösztöndíj, amely legalább átmenetileg pótolná az „agyvisszaszívással” járó fizetéskiesést. Infrastrukturális hiányosságok is mutatkoznak, például nincs olyan labor, amelyet egy kezdő vállalkozás ki tudna bérelni, hogy tesztelje a kutatásaiban rejlő üzleti potenciált. Az első erre szakosodott inkubátorházat várhatóan jövőre adják át Budapesten.

TÖRPE TÁRSASÁGOK. Bár Duda Ernő meggyőződése szerint egy jó mened­zser, ha nagyon akar, tud pénzt szerezni a cégének, az iparági szereplők többsége egyértelműen a kockázati tőke hiányát tartja a legnagyobb problémának. A nagy nemzetközi kockázati tőkealapok a bőség zavarával küzdenek, ha a pénzük elhelyezéséről van szó. Felmérések szerint az Egyesült Államokban a biotechnológiába áramló kockázati tőke 86 százaléka nem „lépi át” azt a postai irányítószámot, ahol az alap irodája van: a lehetőségek számukra karnyújtásnyira vannak. Ilyen körülmények között elég rátermettnek kell lenni ahhoz, hogy egy alapot a távoli Magyarországon való befektetésről győzzenek meg. Másrészt a magyar (és kelet-európai) társaságok egy nagyobb alap számára annyira törpék, hogy szóba sem jöhetnek, bármilyen zseniális a cég fejlesztése.

Tőkebevonásra azért akad példa, nem is egy, ám nem mindig pozitív kicsengéssel. Az eddigi legnagyobb magyar biotech sikersztori a Biorex Rt. – lehetett volna. A szakmai vélekedések szerint a cég fejlesztése befuthatott volna, ha sokadik tulajdonosa, egy amerikai kockázati alap nagyobb figyelmet fordít a klinikai tesztekre, és ki tudja várni a sikert. Ehelyett 2003-ban kiszállt, és a szabadalmak értékesítéséből jutott a pénzéhez (Nincs rá ötletük – Figyelő, 2005/49. szám). Szintén az ismertebb nevek közé tartozott a ComGenex Rt., amely az 1992-es alapítástól kezdve folyamatosan kereste a befektetőjét, évekig hiába. A társaság csak úgy tudott előre lépni, hogy a szolgáltatását megrendelő gyógyszergyáraktól előleget kért, és ebből finanszírozta fejlesztési programját. 2005-ben több nemzetközi versenytárs is csődöt jelentett, a ComGenex piaci kilátásai is jelentősen megromlottak. E helyzetből a kilábalást egy szakmai befektető megtalálása jelentette: 2006 elején az amerikai AMRI 11 millió dollárért felvásárolta a céget (Biobolt – Figyelő, 2006/6. szám). A társaság egy globális hálózat részévé vált, üzleti lehetőségei megsokszorozódtak. „Évente legalább 10 százalékkal szeretnénk növelni a magyar egységünk forgalmát, és legalább 10 százalékon tartjuk a profitrátát” – mondja Michael A. Guaciaro elnök-vezérigazgató. A társaság a tervek szerint 5-7 éven belül megduplázhatja az alkalmazottak számát, elsősorban magyar kutatókkal tervezi a bővítést.

A Solvo is azon cégek közé tartozik, amelyeknek sikerült kockázati tőkét bevonni, ám ez sem bizonyult hosszabb távú együttműködésnek: a holland Fast Ventures részesedését nemrég kivásárolta a menedzsment. A helyzet értékeléséhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy a fejlett biotechnológiai piacokon az induló cégek jelentős része bukásra van ítélve, Magyarország tehát eddig kitűnően teljesít, hiszen „csak” a Biorex számít egyértelműen kudarcnak, és az sem szakmai alapon.