Bárcsak hazavihetném! – ki ne sóhajtott volna már így fel egy-egy kiállított kép előtt. Nos, ha az eredetit nem is, az igényesen nyomtatott másolatát immár hazavihetjük a Szépművészeti Múzeumból, a múlt év végén indított új szolgáltatás révén. Az Európában harmadikként felállított kioszkban egy nagyformátumú tintasugaras nyomtató készíti el a választott kép másolatát. Az érintőképernyős terminálon jelenleg az ottani gyűjtemény 47 alkotása közül választhatunk, de rövidesen a Magyar Nemzeti Galériában lévő képek egy része is elérhető lesz ilyen módon.
Mindez jól mutatja, milyen rohamosan fejlődik a nyomtatás. Persze a nagyméretű festményreprodukció helyett ma még inkább a saját készítésű digitális fotók papírkép-változataira van nagyobb igény. Erre ma már gyakorlatilag minden fotószolgáltató felkészült, sőt többségük akár az interneten is képes fogadni a felvételeket. E cégek ugyanazt a nagyüzemi képrögzítési technológiát használják, mint a filmről nagyított képek esetén, így az áraik is azonosak, sőt egymást érik az akciók. A digitális képeknél így ma egyértelműen az „előhívatás” számít a legolcsóbb megoldásnak (a jellemző árakat lásd külön). Ráadásul a fotóminőségű otthoni nyomtatásnál elsősorban az eredeti tintákat és az adott gyártó saját, vagy általa ajánlott fotópapírokat célszerű használni, ami tovább drágítja a használatot.
Sok hobbifotós ennek dacára maga szeretné kinyomtatni képeit. Aki megelégszik a szokásos – 9×13 és 10×15 centiméteres – mérettel, annak a kisméretű printerek között érdemes szétnéznie. Hordozhatóak, kis helyet foglalnak, akad közöttük akkumulátorról működtethető is, amellyel a szabadtéri kirándulásokon is nyomtathatunk, visszaidézve a ma már retronak számító, nyolcvanas évekbeli Polaroid korszakot (a fiatalabbak kedvéért: a Polaroid egy speciális hagyományos gép, amely a fotózás után egy „önelőhívó” papírképet lök ki). Akkor aligha gondolhattak olyan nyomtatóra, amelynek beépített merevlemezére áttölthetők a memóriakártyán lévő képek és videók. A nyomtatáshoz ráadásul nem kell PC vagy noteszgép. A mai fényképezők közvetlenül a nyomtatóval is összekapcsolhatóak. Igaz, sokkal egyszerűbb, ha a memóriakártyát illesztjük a nyomtató fogadóhelyére. A drágább printerek 8-10 centiméter átmérőjű színes LCD képernyőjén követhető is a nyomtatandó kép. Mi több, a legtöbb készülék néhány egyszerű képszerkesztést is lehetővé tesz, például a vörösszem-eltávolítást, keretnyomtatást, vagy a kép egy részletének kinagyítását.
A minőségi, „nagyformátumú” A4-es fotónyomtatók drágábbak a kisebb típusoknál, de van néhány előnyük. Sok típusban a tinták külön-külön cserélhetőek, ez valamivel olcsóbbá teszi a használatukat. A minőségi típusok már általában 6 különböző színű festékkazettával nyomtatnak (profi célokra vannak 8, sőt 10 színnel dolgozó gépek is). A tinták számának emelése növeli az előállítható árnyalatok számát, de persze a kép költségét is. Családi használatra persze a 3 színből építkező megoldások is bőven megfelelhetnek.
A tintasugarasokon kívül a legigényesebbek – szokásos képméretek nyomtatásához – választhatnak hőszublimációs elven működő fotónyomtatókat is. Felbontásuk jóval kisebb a tintasugarasokénál, minőségük mégis kiváló, mert más elven dolgoznak. A tintasugarasok apró, szabad szemmel szinte láthatatlan festékpontjainak a színárnyalata nem változtatható; a hőszublimációs nyomtatók csak három színnel dolgoznak, de egy színen belül 256-féle árnyalatot képesek előállítani, így sokkal finomabb átmeneteket tudnak készíteni. Száraz technológia lévén, a képet egy vékony védőfóliával is bevonják. Hátrányuk viszont, hogy viszonylag kevés modell kapható belőlük, és speciális, az adott típushoz illeszkedő kellékcsomaggal működnek, amely tartalmazza a papírt és a festéket is; ha ezeket valamilyen okból nem tudjuk beszerezni, akkor használhatatlanok.