Az állati analógia jelenik meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) új elnökének személye körüli találgatásokban is: vajon inkább héja vagy inkább galamb lesz-e ő? Ez egy létező polarizáció, a mai helyzet leírásához azonban mégis érdemes egy másik mese állatpárosát, a rókát és a hollót segítségül hívni.
ELVÁRÁSOK. Mivel a központi bank az állam gazdasági hatalmának egy jelentős részét testesíti meg, feladatainak meghatározása, működési feltételeinek kialakítása és vezetőinek kiválasztása az országos politikai folyamatba integráltan zajlik. Ugyanakkor persze – mióta a jegybanki függetlenség doktrínája uralkodóvá vált – elvárásnak számít az is, hogy a kinevezett jegybanki vezetés operatív önállósággal bírjon, az intézmény ne válhasson politikai pártok zsákmányává, a monetáris irányítás folyamatos legyen, a politikai ciklus ne okozzon benne érdemi kilengéseket.
A küszöbön álló személyi változásoknak sem szabad kilengést okozniuk, korrekciót azonban igen. E tekintetben a monetáris oldalnak fel kell zárkóznia a fiskális politikához, amely már szakított az elmúlt évek hibás irányzataival. A korrekció igénye vonatkozik a jegybank által követett doktrínára, működési módra és kommunikációra egyaránt.
A róka és a holló ott jön be a történetbe, hogy a nyár óta jól látható próbálkozások zajlanak annak elhitetésére, hogy az eddigi vonalvezetés nem igényel korrekciót, sőt a közelmúlt kritikus helyzete ezt a politikát igazolja, így olyan személy volna a legjobb elnök a jövőben, aki az eddigi vonalat következetesen viszi tovább. Generációs jellegű érvek is megjelennek annak érdekében, hogy a kormányt újabb zsákutcába tereljék. Mivel a szocialista-liberális hollóval máskor is előfordult már, hogy sajtját vesztette, egy ilyen kifejlet ezúttal sem zárható ki. Ennek azonban a politikai blamázs mellett a gazdasági kockázata is óriási.
Az elmúlt ciklusban a jegybanki vezetés a kormánnyal való együttműködés helyett egyfajta gazdaságpolitikai tanfelügyelőként kezdett viselkedni (aki ellenőriz, kioktat, büntet, feljelent). A monetáris politikának feladata ugyan, hogy ellensúlyozza is a fiskális politikát, de olyan bankelnök kell, aki ezt kellő higgadtsággal, szakmai hitelességgel tudja tenni. Nem old meg semmit, ha inkább egy olyan futballbíróként viselkedik, aki szétfütyüli a meccset, lapokat osztogat mindenért, s idővel maga is a színvonal lerontójává válik.
A leendő elnöknek helyre kell állítania a jegybank szakmai presztízsét; meg kell találnia azt a helyet az intézményrendszerben, amelyben az MNB kellően visszafogott, ámde megbízható őre a pénz stabilitásának, és pillére a gazdaságpolitika egészének. A nagy kihívás, hogy a jegybankot ki tudja vonni a politikai küzdőtérről, a közéleti adok-kapok napi forgatagából. Olyan személyekben érdemes gondolkodni, akikről elhihető, hogy döntéseik és nyilatkozataik alapja a gazdasági számadatok körültekintő mérlegelése, és nem a politikai küldetésüket csomagolják szakmai érvanyagba.
Nem lenne jó például, ha olyan személyre esne a választás, aki még soha nem dolgozott a központi bankban. Persze nem jó az se, ha valaki csak ott dolgozott, és emiatt esetleg a látóköre szűkebb annál, mint amit egy ilyen erős pozíció megkövetel. Nem szerencsés, ha a hivatalban levő kormány valamely korábbi minisztere kap jelölést, hiszen így még akkor sem tartható fenn a pártatlanság látszata, ha az illető netán elismert tekintélye a monetáris politikának. El kell kerülni azt is, hogy a döntéshozó csak a pillanatnyi gazdasági helyzetre és tőkepiaci hangulatra legyen tekintettel, amikor kiválasztja jelöltjét, akiben talán a forint megszüntetőjét tisztelhetjük majd.
VÁLTOZÓ KÖZEG. Másfél-két év múlva, a stabilizáción túljutva, a jegybanki vezetésnek egy más közegben kell már dolgoznia. Szinte biztosan szerepet kell vállalnia – mégpedig konstruktív együttműködés formájában – az euró előszobájának tekintett ERM-II.-n való átevickélésben, majd az euró bevezetésének előkészítésében. Tartalmi szempontból tehát az eddigi praxis minimális korrekciója ott kezdődik, hogy a kormányzat a dezinflációs folyamatot összhangba tudja hozni más gazdaságpolitikai célokkal, és odafigyel arra is, hogy az elért eredmények fenntarthatóak legyenek.
A szerző egyetemi docens, az EBRD igazgatótanácsának tagja.