Biztos valami tévedés – gondolta Judit, amikor meglátta hitelkártyája havi számlakivonatát januárban. A bank ugyanis – kamatterhelés címén – 5312 forinttal terhelte meg számláját, holott csak a minden évben szokásos karácsonyi bevásárló körútja során használta a plasztikot. Judit, mint a szabályokat ismerő és költségtudatos ügyfél, kétéves hitelkártyás múltja során eddig minden hónapban legkésőbb a megadott határnapon visszafizette a banknak a teljes elköltött összeget, s így megúszta a kamatfizetést. Ám amikor kérésére a bank kivizsgálta az ügyet, kiderült, hogy a karácsonyi zűrzavarban egy nappal elnézte a dátumot, a visszafizetési határidőként megszabott december 27-e 18 óra helyett csupán másnap reggel 10 óra 12 perckor írták jóvá szokásos havi egyszeri befizetését számláján. A félnapos csúszás több mint 5 ezer forintjába került, s még örülhet is, hogy a bank nem verte rá az ilyenkor szokásos 1,5-3,5 ezer forintos büntetést is.
Az ilyen és ehhez hasonló esetek már-már általánosnak mondhatók, a bankok jól élnek a késedelmes visszafizetések igen magas kamatából. A „részteljesítésnek” sincs értelme; elég, ha csak néhány forint hibádzik a kamatmentes időszak végi törlesztésből, akkor is a teljes költés alakul át hitellé, s az után ketyeg visszamenőleg is a magas kamat.
Rajz: Dániel András
AGGÁLYOK. Arról, hogy ezekkel a húsbavágó apróságokkal a hitelkártya-tulajdonosok nem mindig vannak tisztában, nem csak ők maguk tehetnek. Legalábbis ez derül ki a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) friss hitelkártya-piaci, 15 pénzügyi intézmény termékeit felölelő felméréséből. „A pénzügyi intézmények tájékoztatják ügyfeleiket a kamatmentes periódusról, mégis, fogyasztóvédelmi szempontból a tájékoztatás módját aggályosnak találjuk” – szögezi le a felügyelet. A hatóság szerint a bankok nem hívják fel hangsúlyosan az ügyfél figyelmét a fenti buktatókra.
A PSZÁF azt is kiemelten vizsgálta, hogy a hitelintézetek milyen költségeket számolnak bele a kötelezően közzétett teljes hiteldíj mutatóba (THM). Mint kiderült, van olyan bank, amely az éves, több ezer forintos kártyadíjat nem veszi figyelembe, s az is ritka, hogy a havi egyenlegértesítő költségét belekalkulálják ebbe a tételbe. Ha megtennék, még a ma jellemző 27-47 százalékos THM-nél is nagyobb számok jöhetnének ki.
Nemcsak a felügyelet talált azonban kivetnivalót a bankok hitelkártya-gyakorlatában. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) olyan piactisztítási eljárássorozatot indított, amelynek során fel kívánja tárni az ezzel a termékekkel kapcsolatos hiányosságokat. A hatóság a fogyasztók megtévesztésének gyanújával – első körben – a CIB-bel és az MKB Bankkal szemben indított eljárást, az akciót azonban megelőzte a szegmens egyik legnagyobb piaci szereplőjének a vizsgálata. A GVH tavaly októberben marasztalta el a közel 250 ezer hitelkártyát kibocsátó OTP-t, mivel szakemberei szerint a bank a fogyasztók megtévesztésére alkalmas módon közölte, hogy az ügyfél „akár 45 napig kamatmentesen használhatja” a hitelintézet pénzét. Arról ugyanis nem tájékoztatott a rövid hirdetményben, hogy a kamatmentesség csak bizonyos feltételek teljesülése esetén valósulhat meg.
Banki riposztok
A bankok nem értenek egyet azzal, hogy irreálisan magasak a hitelkártyák költségei.
K&H BANK. A kártyapiac harmadik legnagyobb szereplőjének szakemberei szerint a hitelkártya esetében fedezetlen személyi hitel típusú kölcsönről van szó, ami magas kockázattal bír – ennek pedig megvan az ára.
CITIBANK. Mivel a hitelkártya mögött nincs folyószámla, illetve egyéb fedezet, a kamatokat „ezen tényezők és a piaci környezet tükrében határozzák meg”.
CIB. A banknál azt tartják, hogy a termék THM-je a hasonló fogyasztási kölcsönökhöz, például az áruhitelekhez képest „nem tekinthető magasnak”. Álláspontjuk szerint a hitelkártyák THM-je külföldön is a fogyasztási kölcsönök átlagos mértékéhez igazodik, és csak azért kedvezőbb a hazainál, mert az eurózóna kamatszintje több százalékponttal alacsonyabb a miénknél, így a banki forrásköltség is kisebb.
Az OTP Bank indokolatlannak tartja a GVH döntését, és alaptalannak a 100 millió forintos bírságot – közölték a Figyelővel a pénzintézetnél. A bank biztos a dolgában: egyrészt bíróság előtt támadta meg a döntést, másrészt továbbra is változatlanul szerepelteti szóróanyagaiban a kifogásolt szövegrészt. Szerintük ugyanis az – a versenytársakhoz hasonlóan – egyértelműen tartalmazza, hogy a kamatmentesség feltételekhez kötött. Érvelésüket alátámasztandó elővették a Magyar Értelmező Kéziszótárt is: e szerint az „akár” szócska használata egyértelműen jelzi, hogy az utána írt esemény csak bizonyos feltételek teljesülése esetén következik be. Érvelésük szerint 2003-ban nem elsőként indították el az üzletágat, szinte ugyanazokkal az üzleti feltételekkel és ügyfél-tájékoztatással működnek, mint a többi bank, s a szerződés alapján senki sem gondolhatja komolyan a feltétel nélküli kamatmentességet.
„Lassan etimológiai vitává fajul a GVH és a bankok nézetkülönbsége” – fogalmazott a Figyelőnek egy neve elhallgatását kérő bankár. Kollégái nem voltak restek, és kigyűjtötték a legnagyobb mobilszolgáltatók, autókereskedők, könyváruházak, elektronikai berendezéseket árusító láncok és hasonlók reklámjait is, és arra a következtetésre jutottak, hogy döntő részük használja az „akár” szócskát a reklámokban és a szóróanyagokon. Véleményük szerint a GVH csak akkor lehet sikeres ebben a küzdelmében, ha sikerülne végképp száműznie az „akár”-t a magyar nyelvből.
ÉBERSÉG. A GVH-nál ezzel szemben úgy gondolják, nem a szóhasználattal van baj, hanem azzal, hogy nem esik szó az egyéb fontos feltételekről. A kérdés megítélésének lényeges eleme az is, hogy hány ügyfél élhet az íly módon népszerűsített lehetőséggel. Ha ugyanis csak egy igen kis létszámú kör lehet potenciális haszonélvezője az így hirdetett kedvezménynek, akkor az megtévesztő, és csak arra szolgál, hogy becsalja az ügyfelet a bankfiókba. Ha ez megtörtént, nem biztos, hogy az illető végigolvassa a többoldalas, apró betűkkel szedett üzletszabályzatot, hogy rájöjjön, ezt nem neki találták ki.
Addig is, amíg a hatóságok és a bankok megvívják csörtéjüket, az ügyfél egyet tehet: ha már mindenképp ragaszkodik ahhoz, hogy hitelkártyát váltson, jó, ha piros tollal karikázza be a kamatmentes periódus végét, s inkább már néhány nappal a határidő előtt rendezi tartozását.