Kiemelkedően jól fogy a megfázás tüneteinek csökkentésére való Neocitran, pedig a gyártó nem készített külön marketingtervet hazánkra. A forró vízben oldódó, citromos ízű keverék sikerének titka, hogy íze hasonlít a magyar hagyományokban a gyógyulással szoros összefüggésben álló citromos teáéhoz, és nem mellékesen recept nélkül kapható a patikákban. Mindössze ennyi is elég, hogy egy termékből az átlagosnál több fogyjon, s ez is mutatja: sokszor nem csupán racionális alapon döntünk, ha a gyógyulásunkról van szó. A 2007-ben bevezetett, a gyógyszerhasználatot is jelentősen befolyásoló kormányzati intézkedések éppen ezt hagyták számításon kívül.
IRRACIONÁLIS SZEDÉS. Merthogy a változások biztosan átrendezik a gyógyszerhasználati szokásokat, de hogy milyen irányban, azt a szakemberek is csak találgatják. Nem véletlenül, ugyanis a gyógyszerek előzetes vizsgálatával, engedélyezésével vagy támogatásával foglalkozó hazai intézmények – mint például az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI), az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), az Egészségügyi Minisztérium vagy az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet – egyikénél sem tudtak arra a kérdésünkre válaszolni, hogyan szedik a magyarok a gyógyszereket. E nélkül pedig aligha szabad éppen a szokásokat megváltoztató intézkedéseket életbe léptetni, illetve nem lehet azok hatásaira felkészülni.
Ennek fényében különösen érdekes, hogy az OGYI arra hivatkozva döntött az Algopyrin – s vele együtt még 18 gyógyszer – vényhez kötéséről, hogy azt nem jól szedik. Paál Tamás főigazgató egy tévényilatkozata szerint sokan naponta bevesznek a népszerű fájdalomcsillapítóból, miközben nem tudják, hogy annak fehérvérsejtszám-csökkentő hatása van. Ezért kell az irányítást kivenni a beteg kezéből, s az orvosra bízni, felír-e a hasogató fejfájására a kért termékből.
Tulajdonképpen már a gyártó is szabadulna készítményétől, öt éve maga kérelmezte annak kivonását, de akkor az OGYI – a főigazgató elmondása szerint – rábeszélte, hogy ne tüntesse el a piacról a hazai házi patikák legnépszerűbb elemét. Most, öt év elteltével azonban mégis belátták, a vérképzésben esetleges károkat okozó pirulának „orvosi felügyeletre” van szüksége. Mindeközben a vényhez kötés hírére felvásárlási láz indult a patikákban: január végéig a szokásos mennyiség háromszorosa fogyott belőle, és február közepéig – ha sikerül feltölteni a polcokat – újabb roham várható, amikortól is már tényleg csak receptre vehető majd az Algopyrin. Ezzel a mennyiséggel – károkozó hatásaival együtt – sokáig el lesz a magyar. Ha pedig elfogyott, akkor mehet felíratni, s – ahogy Kertai Aurél, a Magyar Orvosi Kamara háziorvosi szekciójának elnöke fogalmazott – az orvosok aligha fognak vérképvizsgálatot kérni egy „sima Algopyrin” miatt. „Ha minden szabályt betartanánk, már csődbe ment volna a társadalombiztosítás” – ad nyomatékot véleményének Kertai, aki maga is praktizáló orvos.
HATÓANYAGOK HARCA. Az egészségügyi tárca azt mondja, a most vényhez kötött készítményekkel kapcsolatos változásokat nem a rossz használat indokolta. Egyszerűen csak felülvizsgálták a patikákban kapható szereket, hogy azok közül mit engedhetnek ki azon kívülre is, és ezen vizsgálaton akadtak fent az említett termékek. A minisztérium a nemzetközi példákat is figyelembe vette a döntéskor. Tájékoztatásuk szerint az Európai Unióban metamizol tartalmú készítmények (ilyen az Algopyrin is) Ausztriában, Belgiumban, Észtországban, Hollandiában, Lengyelországban, Litvániában, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban vannak forgalomban, de mindenhol vénykötelesek. Franciaországban és a skandináv állomokban már kivonták ezeket a piacról. Amidazofen tartalmú készítményeket – amilyen a Demalgon és a Germicid – pedig az EU-ban egyedül Bulgáriában lehet kapni. Arra ugyanakkor nem kaptunk választ, hogy amennyiben nem került volna sor az egészségügy gyökeres felforgatására, ki és milyen gyakorisággal vizsgálná felül, szedhetjük-e, amit szedünk.
Nyitás után. Január 24-étõl 4 fõvárosi Mol-kútnál már kaphatók bizonyos gyógyszerek. Fotó: Lakos Gábor
Az Algopyrin-jelenség mögött kétféle hatóanyag (a metamizol és a paracetamol) versenye is meghúzódik. Az év elejétől a patikán kívül is kapható vény nélküli gyógyszerek körébe több olyan, paracetamol tartalmú készítmény is bekerült, amelyek a vényhez kötött láz- és fájdalomcsillapítók kiváltására szolgálhatnak. Kertai Aurél azonban figyelmeztet: a beteg azt már megtanulta, hogy ha nem múlik a fejfájása, akkor sem vehet be egymás után három Algopyrint, a paracetamol készítményekkel viszont bajban lesz, mert nincs tisztában vele, hogy teljesen más néven és áron ugyanazt – az egyébként kisebb csillapító hatással bíró – paracetamolt veszi be, netán egymás után többször, ami mérgezéshez is vezethet.
MEGTAKARÍTÓ SZÁNDÉK. Az egészségügyi kormányzat javára legyen mondva: azt szeretné, ha a jövőben a betegek kevesebbet költenének gyógyszerre. A betegek pénztárcáját – reményeik szerint – a patikán kívül kapható gyógyszerek miatti árversennyel és a több azonos hatóanyag-tartalmú gyógyszer közül a legolcsóbbat javasló szoftverrel óvnák. A háziorvos e szoftver segítségével köteles tájékoztatni betegét, hogy melyik a számára felírható legolcsóbb készítmény, és ha a páciens nem azt választja, arról írásban nyilatkoznia kell. Többek szerint ez azonban csak megnehezíti az orvos és a beteg dolgát, míg költséget nem csökkent. „Lehet, hogy kevesebbet fizet majd a beteg a gyógyszerért, de nem biztos, hogy meggyógyul tőle, mert egyes összetevőire például érzékeny, vagy csak egyszerűen nem hisz benne” – véli Hávelné Szathmári Katalin, a Magyar Gyógyszerészkamara alelnöke. Arról nem is beszélve, hogy a különböző kombinációban szedett gyógyszerek már kipróbáltak, az orvosok tudják azokról, hogy jól viselik a betegek, s csak azért nem fognak rajta változtatni, mert az egyik kevesebbe kerül. A változások így feltehetőleg csak az új gyógyszerszedőket érintik, akik most kezdenek bele valamilyen terápiába.
ÖNGYÓGYÍTÓK. „Az orvos-beteg viszonyt nem lehet árra és hatóanyagra redukálni, a személyes kapcsolatnak és tapasztalatnak is nagy szerepe van” – vallja Lantos Zoltán, a GfK Hungária Piackutató Intézet egészségügyi divíziójának vezetője. Szerinte a mostani változásokkal az a legnagyobb probléma, hogy nem számoltak a magyarok leginkább hiedelmekre alapuló, korántsem racionális döntéseivel. Az emberek több mint fele például betegség esetén saját maga kezdi el a kezelést, 7,4 százalékuk egyéb gyógymódot (gyógyfürdő, masszázs, természetgyógyászat) választ, s csupán 38,8 százalék fordul orvoshoz a tünetek jelentkezését követően. A megkérdezettek 70 százaléka csak a sokáig tartó vagy ismeretlen eredetű fájdalom esetén fordul szakemberhez.
Egyébiránt a hazai házi patikák készlete három fő csoportra osztható: az aktuálisan, konkrét betegségre szedett készítmények mellett a legnagyobb súlyt a készenléti gyógyszerek képviselik (ezek túlnyomó többsége recept nélkül kapható, és fejfájásra, láz- és köhögéscsillapításra, a nátha tüneteinek enyhítésére, vitaminpótlásra vagy egyes allergiás tünetek enyhítésére, sebfertőtlenítésre jók). A többi a maradék; ezeket indokolatlanul tároljuk – csak mert egy régi kúrából megmaradtak, vagy egyszer megvettük, de soha nem használtuk azokat.
Gyógyszerszedési szokásainkon a vizitdíj bevezetése is változtat majd. Megszűnik az asszisztenssel telefonon történő egyeztetés, s az, hogy csak beugrunk a receptért, „nem is zavarjuk a doktor urat”. Ezentúl valószínűleg egyszerre több gyógyszert íratunk majd fel, de ha nem változik a recept jelenlegi 30 napos érvényességi ideje, akkor gyakrabban üldögélünk majd a váróban csupán egy receptért. A betegforgalom – így a társadalombiztosító költségei is – viszont csak akkor csökkennének, ha legalább két hónapra előre lehetne felírni a készítményeket.