A Malév privatizációja

ezúttal másfél évet csúszott - jórészt megint politikai okok miatt, és megint feleslegesen. Nem valószínű, hogy az orosz kérő 2005 augusztusához képest drámaian javította volna az ajánlatát.

Akkor a bemutatott pénzügyi garanciák elégtelenségére hivatkozva nem fogadták el a pályázatát, most – talán meggyőzőbb papírokkal -, immár egyetlen versenyben maradt indulóként, nyerő pozícióba került. Akkor hangos politikai botrány kísérte a tendert, most csend honol. A pártok 2005 őszén már a parlamenti választásokra hangoltak, most még messze van a ciklus vége. Nem lehet nem észrevenni a különbséget. Az orosz vevő sikere fél évvel a választások előtt kihagyhatatlan ziccerbe hozta volna az ellenzéket. Ezúttal van még három év, hogy a keserű pirulát lenyeljék azok, akik egy újabb „nemzeti kincs” elkótyavetyélésén siránkoznak.

Veres János pénzügyminiszter jó próféta; 2005 augusztusában egy tévéinterjúban azt mondta, még a 2006-os választások előtt ki kellene írni az újabb pályázatot, máskülönben a Malév tartalékai elfogynak, feléli a vagyonát. Nem lett új tender, a cég pedig „kopaszabb”, mint valaha. Gönci János vezérigazgató kevésbé jó a jóslásban, az általa beígért üzemi szintű nullszaldót nem sikerült elérni, a hírek szerint a cégnél szinte csak a veszteség szárnyal.

Valószínű, hogy a Malév által tavaly értékesített vagyonelemek jó részétől az orosz tulajdonos is megvált volna, ha átveszi a légitársaságot. Az eltelt hónapok ettől függetlenül elfecsérelt időnek tekinthetők. Alighanem előrébb tartana ma a társaság, ha végre belefogtak volna a racionalizálásba, és elkezdték volna a Malév járataira terelni a Kelet- és Nyugat-Európa között repülő orosz utasok tömegeit.