Szavai szerint megegyezésre törekszik az ellenzékkel, csakhogy alig néhány bekezdéssel odébb a „demokratikus alapkonszenzust elutasítónak”, „radikálisnak” és „populistának” minősíti azt a Fideszt, amellyel a tervezett reformokról – az ország érdekében – szót kellene értenie. Így nem lesz könnyű.
Magyarázatot persze lehet találni a nem sokkal az MSZP közelgő tisztújító kongresszusa előtt megjelentetett miniszterelnöki dolgozat hangütésére. Elemzők nyomban találgatni kezdték például, vajon miként reagál beszédében Orbán Viktor a pártját ért nyílt támadásra a Fidesz és a KDNP hétvégi konferenciáján. Többek szerint akármit is mondott volna, könnyű lett volna ráfogni, hogy védekező szerepbe kényszerítették, azaz egy újabb csatában maradt alul. Nos, a pártelnök nem vette fel az odadobott kesztyűt, egy szóval sem válaszolt Gyurcsánynak. Könnyen tehette: valóban nem ő van lépéskényszerben. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a szocialisták támogatottsága mára alig 33 százalékra süllyedt, miközben a Fidesz – az elmúlt időszakban mintegy félmillió szimpatizánst megnyerve – jelenleg 55 százalékos népszerűségnek örvend a potenciális szavazók körében.
Ha Orbán és pártja a kisujját sem mozdítja, a reformokkal, azok kommunikációjával, és bevezetésük körülményeivel szemben felgyülemlő lakossági ellenérzések akkor is rohamtempóban erodálják a kormányoldal támogatottságát. Nyilván tisztában van ezzel Gyurcsány Ferenc is: dolgozata egyértelmű kísérlet arra, hogy ha megkésve is, de eladja, elmagyarázza a közvéleménynek a refor-
mok lényegét és szükségességét. Ám miközben a „miérteket” még csak-csak megpróbálja megvilágítani, a többséget sokkal inkább kínzó „mi lesz holnap” kérdésre nem sikerül megnyugtató választ adnia. Mi több, annak kifejtésével is adós marad, miként szeretné a kormány – legalább rövid távon – kezelni a reformoktól sújtott, elszegényedő rétegek csalódottságát. Arról pedig végképp egy szót sem ejt, hogy mit tesz, ha mindez a kiábrándulás tavaszra tovább radikalizálja „az utcát”.
Tény, az elmúlt hetekben a nyilvánosság elől eltűnt miniszterelnök látványosan visszatért. Hat újságoldalon huszonhárom pontban nézett szembe az ország mai helyzetével. Politikai és egyéb hibákat, a dolgozat alcímének megfelelően, valóban beismert, sőt, írása talán legerőteljesebb részében a Kádár-rendszer örökségével is szakított. A tanulságok levonása már féloldalasabbra sikeredett. Ami pedig a kormány előtt álló tennivalók részletekbe menő ismertetését illeti, az már csak érintőlegesen fért bele a mostani Szembenézésbe.