A gentlemanus

George Michael az AB státusú luxus-pop első számú idolja, akit Friderikusz Sándortól Gáspár Győzőig már mindenki megpróbált utánozni, több-kevesebb sikerrel.

George Michael – akire a kozmetikai cégek a legtöbbször hivatkoznak, amikor a metrószexualitást akarják körülírni – már 25 éve, a Wham!-ben is világsztár volt. Szeretni őt annyira tét nélküli gesztus, hogy a művész bizonyos szempontból a jellegtelenség szinonimája lett. Mondjuk ezt annak ellenére, hogy a görög és angol felmenőkkel rendelkező sztárt attitűdje, öltözködése, zavarba ejtő, szexuális tartalmú botrányai miatt a funky Oscar Wilde-jának is nevezhetnénk. Azt azonban senki nem vitathatja el a Grammy-díjas előadótól, hogy provokatív minőségi funky-popja a maga nemében tökéletesen hangszerelt, minden igényt kielégítő szórakoztató zene.


Huszonöt éves karrierjét összegző dupla albumát a művész nagyon helyesen két fejezetre osztotta. A For Living-lemezen diszkó-bacchanáliákra ajánlott slágerek találhatóak, egyebek közt szólókarrierjének legnagyobb slágere, a Faith, de nem maradt le a többi kapitális sikere sem: a Too Funky, a Freedom!, a Freek!, az Outside.

Az albumokra összesen öt Wham!-dalt pakoltak fel, ezek persze gyengítik az összhatást, arról nem beszélve, hogy a lemezek részint megismétlik a Ladies & Gentlemen válogatásalbumot – tehát azok, akiknek megvan a korábbi gyűjtés, lényegében megspórolhatják az új dupla albumot, mert a súlypontokban alapvetően nincs eltérés. A For Loving oldal a szokásos évődő slágerek parádéja, amely természetesen a Careless Whisperrel kezdődik és a Last Christmasszel folytatódik. A hallgatót közben megszállja a nyugalom, olyannyira, hogy azon kapja magát, szakállvágójával valami kreatív formát kanyarít a borostájába.

George Michael: Twentyfive › Sony/BMG › 15+14 szám, 74+74 perc › Poptőzsdei árfolyam: *** és fél