Léteznek azonban olyan gyémántféleségek, amelyek eredete nem magyarázható e szokásos elmélettel: ilyen például a karbonádó, azaz a fekete gyémánt is. Ennek keletkezéséről most új teóriával álltak elő az amerikai Florida International University kutatói, köztük a magyar Garai József: e szerint a karbonádó egyenesen a világűrből származik.
A kokszhoz hasonló karbonádó apró, sötét szemcsék halmaza, amely általában szabálytalan, gömbölyded gumók formájában kerül elő. Nagysága a borsónyi mérettől a húszdekás, ezerkarátos darabokig terjed. Mivel üreges, sűrűsége kisebb a valódi gyémánténál, ám érdekes módon keményebb: a karbonádó gyémántporral alig csiszolható, fordítva viszont működik a dolog. És, ellentétben a gyémánttal, amely Afrika, Ázsia, Ausztrália, és Dél-Amerika számos pontjáról előkerült már, karbonádót csak ezektől eltérő, és jóval kevesebb lelőhelyen, Brazíliában, Borneóban és Dél-Afrikában találtak.
Már csak emiatt is gyanítani lehetett a fekete gyémántok földön kívüli eredetét, ezért a kutatók a Brookhaven National Laboratory infravörös részecskegyorsítójával is megvizsgálták a rendelkezésükre álló néhány példányt. Kiderült, hogy a karbonádó színképe megegyezik a kozmoszban előforduló gyémántokéval; a bennük lévő nitrogén és a hidrogén például bizonyítja, hogy csillagközi térből származnak, ahol ezek az elemek szintén előfordulnak. A karbonádók így valószínűleg szupernóva robbanások következtében alakultak ki, majd aszteroidák formájában a világűrt átszelve hullottak a Földre.