Míg egy dedikálásra általában 50–100 ember érkezik, Keith Floyd, a Spektrum Televízióból ismert bohém szakács könyvének bemutatójára 500 rajongó sereglett össze. E váratlan érdeklődéshez képest azután az utazó séf szakácskönyve csak nyolcezer példányban kelt el – az egzotikus tájakon megfőzött helyi fogások receptjei inkább a profikra bazíroznak, kezdőknek túl nehéz az elkészítésük.
Keith Floyd. Növekvõ étvágy.
MINT A CUKROT. Magyarországon egy „sima” szakácskönyv kiadója már 3–5 ezer eladott példánnyal is boldog,, e fölé csak a televízióban arcukkal, nevükkel, fakanalukkal jelen levő „gasztrosztárok” receptkönyvei mennek. A választék mindenesetre óriási, és egyre-másra jelennek meg az újabb kötetek. „Sokan már a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején telítettnek gondolták a szakácskönyvek piacát. Ennek az ellenkezője igazolódott be, a közönségnek egyre nő az étvágya, s mind nagyobb kedvvel veszi az újabb szakácskönyveket” – mondja Krén Katalin, a Vince Kiadó főszerkesztője. A piac széles: a valamivel 1000 forint felett elérhető, fotó nélküli, „hagyományos” szakácskönyvektől a 10 ezer forinton túli sávba érő, gyönyörűen illusztrált, enciklopédikus, már-már művészi albumszerű gasztronómiai művekig terjed. Utóbbiak a kultúrtörténetbe is átcsaphatnak – a Park Kiadónál például gondban voltak, hogy Floyd mediterrán kalandozásait a szakácskönyvek vagy az útikönyvek közé sorolják-e.
„Mindenféle műfaj jelen van: egyes történelmi korok vagy tájegységek receptjei, kulturális körítéssel, az irodalmi vonatkozású szakácskönyvek, és persze a tematikus csoportosítások” – sorolja Gyuricza Eszter, az Alexandra kiadóvezetője. Az utóbbi kategóriába tartozik a kiadó BBC-től átvett, praktikus és olcsó „101 ”-es sorozata (például csípős és fűszeres ételek, olcsó fogások). A másik sikeres széria a gasztronómia klasszikus vonalát képviseli, amit hazai mesterszakácsok írnak.
GRILL ÉS VEGA. A Vince Kiadónál a hagyományos alapszakácskönyv mellett jól fogy a tematikus „Nélkülözhetetlen…” sorozat, a legnépszerűbb kötetek a 3–4 ezres példányszámot követően több utánnyomást is megértek. Az új fogyasztói igényeket tükrözi a vegetáriánus és fogyókúrás, illetve grill receptek nagy keletje, és az egzotikus konyhák, mint a Nélkülözhetetlen ázsiai szakácskönyv népszerűsége. Más vonulatot képviselnek az irodalmibb szakácskönyvek, közülük Váncsa István műve (Ezeregy recept) is tízezer példány fölött kelt el.
Csupán pár éve ült fel a gasztronómiai divathullámra, de biztosra megy a Park Kiadó, amely szinte csak a televízióból ismert főzősztárok köteteit teszi terítékre. Stahl Judit első két könyve mellett itt jelentek meg Keith Floyd és Jamie Oliver művei Magyarországon. A közönséget a Spektrum műsorával megfőző angliai Jamie-nek nálunk eddig öt kötete látott napvilágot, amelyek 15 és 30 ezer darab közt fogytak. Nem jött be viszont a magyar közönségnek Jamie sommelier-jének, Matt Skinnernek a borkönyve, hiába írt hozzá a „pucér szakács” ajánlást.
A Tényekből megismert, s azóta nevét márkává felépítő Stahl Judit szakácskönyvei százezer eladott példánynál járnak, neki az utolsó két kötete immár a saját kiadójától került ki. E vonulatba tartozik a Szukits Kiadónál megjelent brit Nigella Lawson receptkönyve is. A képernyőről ismert szakácsok közös vonása, hogy a főzést megszabadították attól az asszociációtól, miszerint az egy nagy precizitást és kétkarú konyhamérleget igénylő, amúgy is kellemetlen és idejétmúlt művelet. Ehelyett közvetlenek, lendületesek, lazák, a főzést bulinak fogják fel. „Ez nem a húsleveses, rántott csirkés, 5–6 órát igénylő vasárnapi ebéd. A főzés szórakozás, szabadidős tevékenység, amin a haverok is jelen vannak, és gyorsan összedobnak valamit. A földre hozták a szakácsművészet misztériumát” – érzékelteti az életérzést Békési Anita, a Park Kiadó marketingvezetője. Jamie beszédhibás, bolondos, hangsúlyozottan hétköznapi srác volt a felfedezésekor, Floyd szórakoztató bohém, Stahl pedig maga is hangsúlyozza, hogy elfoglalt, hétköznapi nő, akárcsak közönsége.
Stahl Judit. Bárkinek sikerülhet?
LÁTVÁNYFŐZÉS. „Ha a tévénéző azt látja, hogy Stahl Juditnak a saját konyhájában, mindenféle különösebb hókuszpókusz nélkül sikerült a csokis muffin, akkor neki is sikerülni fog” – ad magyarázatot a magyar gasztrosztár arra, miért bíznak jobban az emberek a tévéből ismert arcok fenyőmagos pisztrángjában, mint egy „no-name” szakácskönyvében. Stahl szerint a közönség zöme olyan nő, akinek „a munkája mellett fontos az otthona, így a háztartás vezetése meg a főzés is napi feladatai közé tartozik. Nyitott az új ízekre, szívesen megkóstol szokatlanabb ételeket is, ugyanakkor kevés ideje van, épp ezért biztosra akar menni”. A kiadók szerint azonban az önmegvalósítás jegyében férfiak is egyre inkább a tűzhely elé merészkednek.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy növekszik az igény a változatosságra, s önmagunk kényeztetésére. A munka után fáradtan hazatérő szakácskönyvolvasó már hétköznapi gyors vacsoraként sem májkrémes kenyeret akar rágcsálni, hanem tejszínes ráklevest szerecsendiós pirítóssal. A globalizációval pedig nyitottabb lett a világ, megvan az érdeklődés az olasz mellett akár a thai, a mexikói konyha vagy a wokban sült ételek megkóstolására is. S bár korábban gondot okozott, ma már az egzotikus hozzávalók is elérhetők Magyarországon. Mindez a szakácskönyv-bizniszt hizlalja. „Mindenki potenciális vásárló: vagy mert maga is főz és érdekli, vagy mert nem tud és szeretne megtanulni, esetleg ajándékba veszi” – mutat rá a növekedés forrásaira Gyuricza Eszter. Nem csoda, ha a sikeren felbuzdulva mások is szeretnék kipróbálni ezt a receptet. Számos hazai híresség adott ki már szakácskönyvet, Bíró Icától Schobert Norbertig. Főzni, mint a tévéből ismert gasztrosztárok is bizonyítják, végül is egyszerű, és hozzájuk hasonlóan mások is szeretnék ismertségüket példányszámra váltani.
Gasztro
Európai svédasztal
Félholdat jelent magyarul a francia croissant elnevezés, s e péksüteményt magyar pékek találták fel: Buda visszavételekor a győzelem örömére a félholdat formázták meg leveles tésztából. Franciaországba az osztrák születésű Marie Antoinette vitte magával, mikor XVI. Lajossal házasságot kötött.
Bár többféle legenda is magyarázza a foszlós péksütemény eredetét, sőt ugyanez a sztori a törökök sikertelen 1683-as bécsi ostromával is ismert, nekünk magyaroknak kedvesebb az előbbi. Barátságos módon az európai konyhaművészetet körüljáró Kulinária című kötet is emellé teszi le a voksát. A gyönyörű kiállítású és két kézzel is nehezen felemelhető munkából emellett megtudhatjuk, hogy a Campari vörös színezékét eredetileg pajzstetvek páncéljából nyerték, hogy a paellához a rizst nem szabad megmosni, mert kiáznak belőle a vitaminok, és a legjobb szabad tűzön főzni. Az osztrák almás rétes tésztáját viszont olyan vékonyra kell nyújtani, hogy el lehessen rajta keresztül olvasni az újságot.
Az enciklopédikus mű végigvezet az európai országok étkezési hagyományain, a recepteket alapos alapanyag-ismertetés és kultúrtörténeti bevezetés után adja közzé, nem rest például az igazi finn szaunázás mikéntjét sem elmagyarázni. Uniós tagjelöltként Törökország is szerepel a kötetben, fájó viszont az év elején taggá vált, illetve még felvételre váró balkáni országok mellőzése. A hazánkkal foglalkozó fejezet eligazít a sokszor félreértett gulyás–pörkölt–paprikás tárgykörben, és boraink, barackpálinkánk mellett a palacsintát is bemutatja. Utóbbinak megkereshetjük a könyvben a francia vagy angol megfelelőjét is, böngészhetjük a nemzeti konyhák közti kölcsönhatásokat, mert – valljuk be –, egy-egy országgal a legkellemesebb a gasztronómián keresztül megismerkedni. A ravioli és a pizza könnyebb belépést kínálnak az olasz kultúra katedrálisába, mint Petrarca szonettjei.
MÁRTONFFY ZSUZSA
Kulinária. Európai konyhaművészet › 640 oldal › Vince Kiadó, 2006 › Ára: 12 ezer forint
Közgazdaságtan
Közszolgáltatás hatékonyan
Kevés aktuálisabb könyvet lehet találni A kormányzás ára címűnél ma a magyar könyvpiacon. Az alcím – Hatékonyabb közszolgáltatások megszorítás idején – alapján a könyvet nekünk írták, a jelenlegi magyar helyzetnek szól. Sokan ódzkodnak az ötlettől: menedzsment módszerek a közigazgatásban? Rossz mellékízt éreznek ebből, a vállalati és a közszféra összemosását látják benne. Ez bizonyos szempontból érthető is, hiszen miként lehet mondjuk egy esztergályos és egy minisztériumi szakember hatékonyságát összehasonlítani? Kétségkívül nehezen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a modern vállalatirányítási módszerek hatékonyságnövelési szisztémáit ne lehetne átültetni a közigazgatási gyakorlatba. Adaptálásról van persze szó, nem szolgai átvételről. A közigazgatás szolgáltatást nyújt az adófizetőknek, azok befizetett adóiból. Nem lehet eleget sulykolni ezt a mondatot főleg azokban az országokban – így nálunk is –, ahol az emberek évtizedeken, rosszabb esetben évszázadokon keresztül az államtól várták sorsuk jobbra fordulását, és cserébe megszokták, elfogadták basáskodását. A könyv az Egyesült Államokból származó példák sokaságán keresztül mutatja be, miként lehet olyan vezetési elveket meghonosítani, amelyek olcsóbbá, hatékonyabbá, egyszerűbbé és főleg az állampolgárok számára kényelmesebbé – ha úgy tetszik felhasználóbaráttá – teszi a közszolgáltatásokat.
Az Országgyűlés és a minisztériumok, az önkormányzatok könyvtáraiban minden bizonnyal van néhány példány ebből a könyvből. Ronggyá kellene olvasni ezeket. És nem csak a közigazgatási szakembereknek, hanem az átlagembernek is. Hogy tudják: joguk van az olcsóbb, hatékonyabb és kényelmesebb közigazgatáshoz. És ahhoz is, hogy ezt számon kérjék az államon.
DÓZSA GYÖRGY
David Osborne–Peter Hutchinson: A kormányzás ára › 400 oldal › Alinea Kiadó–IFUA Horváth & Partners, 2006 › Ára: 4950 forint
Tankönyv
Közös történelem
Európa és a nagyvilág 1945 után – ez a címe az új történelem tankönyvnek. Francia és német gimnazisták számára készült. Egy időben jelent meg két nyelven. Mikor készítéséről a kormányközi megállapodást aláírták, mind a német, mind a francia sajtó hosszan foglalkozott vele. Most, megjelenése után, német napilapok így jelezték a nézeteltéréseket: a könyv megírása során német részről másként ítélték meg az Egyesült Államok európai jelenlétét, francia részről meg szerfölött engedékenyen szerették volna lefesteni a „népi demokráciákat”, vagyis (magyarul) a szovjet megszállási övezetbe került, a francia–cseh Kundera szóhasználatával az „elrabolt” Európa országainak sajátosságait 1945 és 1990 között. A két ország közös története tele van konfliktussal. Így Közép-Európában is gyakran idézték a példát: mennyire jó és időszerű volna, ha „közös dolgaink” rendezéséhez is minden érintett fél átgondolná végre a francia–német változatot, amely nélkül az Európai Unió nevű jelenség elképzelhetetlen volna – s ez a könyv is.
Bő félszázados eseménysorozat leírása a kötet. A sorozat kezdete az, hogy a nácivá lett Németország a maga módján egyesíteni akarta Európát. Folytatása, hogy – nagyrészt De Gaulle-nak köszönhetően – a kényszerűen csatlósává lett Franciaország a győztesek közt kezdte a háború utáni kort. Következménye volt ennek, hogy Franciaország 1989-ig mintegy „hivatali felettese” lett politikai értelemben a vesztes Németországnak. Vagyis nyugati felének, amely a háború utáni megszállások szerint lett Nyugat-Németország. E tényhez alkalmazkodva alakult régebbi kezdeményezések nyomán az európai (akkor tehát még csak nyugat-európai) közösség, ahol a francia fél (ilyen módon lett győztesként) diktált, a német állam pedig (vezeklőként) termelt, fizetett. A berlini falomlással ez a helyzet ért véget; azaz Franciaország megszűnt „hivatali felettese” lenni Európa német részének, közvetetten és végső fokon tehát magának az európai közösségnek (azóta Európai Unió lett, új tagokkal, köztük Magyarországgal, amely ezt a francia EU-súlyt, az összes új tagtól eltérően, nem látszik érzékelni).
A tankönyv a közös történelemnek ezt az 1945 utáni szakaszát tekinti át. Időszakként bonyolult ez is. Kevésbé persze, mint a közös francia–német gimnáziumi tankönyv tervezett következő kötete, amely a XVIII. századtól 1945-ig fogja követni az eseményeket, vagyis kénytelen lesz közmegegyezésre jutni például Németország Napóleon-féle invázióját, a Bismarck-politikát s a XIX. század végi francia kudarcot, meg az első világháborús eseményeket illetően.
A már megjelent könyv voltaképp sikertörténetet ír le. 1945 óta az EU a francia–német „motor” avagy „pillér” története (legalábbis a falomlásig), így pedagógiailag mintaszerű, s akként bemutatható. A közös gimnáziumi tankönyv ezt teszi. S ekként tárgyalja a nagyvilág történetét, benne az Európából éppen kizárt „kelet-európaiakat”, köztük Magyarországot. Képekkel illusztrálva 1956-ot mint a „megosztott Európa” egyik korszakjelző eseményét. Akkor, írja, „sajtószabadságot és szabad választásokat követeltek” a megszállt országban, s a mozgalom „már-már sikerre jutni látszott”, mikor bekövetkezett „az 1945 óta Magyarországon állomásozó szovjet csapatok” rohama. A leíráshoz több fotó is társul, köztük az, amelyiken szovjet páncélosok „elfoglalják Budapestet”.
Tankönyvről lévén szó, az idézett fejezethez kérdések és házi feladatok is tartoznak. Köztük ez: „Foglalja össze a (magyar) felkelés politikai céljait!” A házi feladat magyarul is megoldandó. Addig is: francia és német gimnazistáknak tanrendi kötelességük tudni a választ.
ZIRKULI PÉTER
Giullaume Le Qiuntrec und Peter Geiss: Histoire/Geschichte – Europa und die Welt seit 1945. › 335 oldal › Nathan, Paris – Ernst Klett Schulbuchverlag, Stuttgart–Leipzig, 2006
Szociológia
A boldogtalanság csapdájában
Van végre valami, amiben utolértük a Nyugatot: bennünket is foglalkoztat már a kérdés, hogy a kapitalizmus miért nem boldogít. Miként a brit The Economist írta: a kapitalizmus gazdaggá és szabaddá tud tenni egy társadalmat, azt azonban ne várjuk tőle, hogy boldogok is leszünk.
Ennek fő oka, hogy amikor elérünk valamit, az számunkra természetessé válik, s ahelyett, hogy örülnénk neki, még többet, még jobbat szeretnénk. Ez a több és jobb azonban viszonylagos: nemcsak régi önmagunkhoz, hanem a környezetünkhöz képest is előre akarunk lépni. Ám nyilvánvaló, hogy nem lehet mindenki a „leggazdagabb magyar”, akinek pedig sikerül, az feltehetően már nemzetközi összefüggésekben kezdi mérni magát. Nem boldogok tehát azok sem, akik pedig a rendszerváltás egyértelmű nyertesei: a harmincas, igen sikeres vállalatvezetők – ez derül ki Bokor Attila és Radácsi László Aranykalitkában című könyvéből.
A Közgázról indult két kutató 50 fiatal vállalatvezetővel készített interjút, műhelybeszélgetést dolgozott fel, s az eredmény nemcsak érdekes, de olvasmányos is lett. Ennek köszönhetően végre itthoni forrásból is tudhatjuk: ezt a réteget az ág is húzza. Van már szép házuk, drága autójuk, egzotikus nyaralásokat engedhetnek meg maguknak, de úgy érzik, nem kerestek még eleget ahhoz, hogy kilépjenek a taposómalomból, ehhez ugyanis szerintük kellene százmillió forint megtakarítás, ami egyébként pár évi jövedelmük. Azok a javak tehát, amelyek még a magyar átlagnál többet keresők számára is elérhetetlennek tűnnek, nekik nem nyújtanak megelégedést.
A helyzetüket rontja, hogy ők azok, akik mások effajta elégedetlenségét szítják. Ha úgy vesszük, minden marketinges a boldogtalanságunkon dolgozik, mert azt mondja: légy elégedetlen azzal, amid van! Ha nem is olyan elméleti alapokon, ahogyan a nemzetközi szakirodalomban megjelenik – a boldogságkutatás ugyanis kezd elfogadott tudományággá válni a pszichológia és a közgazdaságtan határán –, a fiatal menedzserek is érzik, hogy boldogság-szempontból haszontalan, amit művelnek. Munkájuk nem hivatás, nem is e célból, hanem az anyagiak miatt választották. Pedig a boldogság egyik tényezője az, ha valaki képes belefeledkezni a munkájába – ez a kiváltság azonban nem a menedzsereké. Hiányzik nekik az értékes, alkotó cselekvés. Mint egyikük megfogalmazta, olyan dolgokkal szeretne foglalkozni, amelyek mélyebben érdeklik, de nem kifizetődőek.
Mindezt megfejeli a család, a gyermek utáni vágy. Az is vágyódik rá, akinek van, ugyanis nem jut rá ideje. Az apák félnek, hogy nem „hagynak nyomot” a gyermekükben, mert alig vannak együtt. A női menedzsereknek, ha tetszik, még rosszabb. Nekik családjuk, gyermekük is kisebb arányban van, mint a férfiaknak. Az ok nyilvánvalóan a társadalmi elvárásból fakad: egy anyának a gyerek mellett a helye, az apa feladata, hogy egzisztenciát teremtsen. Míg tehát a férfi menedzserek nagyrészt találnak maguknak párt, aki a családi hátteret biztosítja – bár ez számukra sem problémamentes –, a nők ritkán akadnak férfira, aki nem saját leértékeléseként élné meg ezt a szerepet.
Szakértők szerint mint egyének – fogyasztók – akkor leszünk boldogabbak, ha képesek vagyunk beletörődni abba, hogy nem lehet mindig jól járni. Legyünk tehát hálásak azért, amink van, s ne bánkódjunk, ha valamiből nem mi kaptuk a legjobbat. Menedzserként már nehezebb a helyzet. Ez a réteg az, amelyik egyre nagyobb befolyással van az életünkre, hiszen a világ 50 legnagyobb „gazdasága” között már több multinacionális vállalat van. Ám az aranykalitkában lévő fiatal vezetők nem érzik, hogy bármire hatással lennének. Ez részint felmentést ad nekik, részint éppen munkájuk értelmetlenségét húzza alá. Egy-egy cég hiába hangoztat szép és jó értékeket, a véres valóságban mindez a kutatás résztvevői szerint „szándékosan másképpen van, mint ahogy mondják”. Bár elvben a cél a társadalmilag felelős, családbarát munkahely, a gyakorlatban a társadalmi felelősségvállalás, például a környezeti tudatosság, nem épül be a mindennapokba, a hr-esek munkáját lenézik, a dolgozókat nem megbecsülni és megtartani akarják, hanem „kifacsarják, majd eldobják”. Vagyis a menedzserek számára rövid távon nem látszik kiút.
Mi, többiek viszont megnyugodhatunk: ez az irigyelt vállalatvezetői réteg ugyan jóval többet keres nálunk, de ettől még nem lesz boldogabb.
VRANNAI KATALIN
Bokor Attila–Radácsi László: Aranykalitkában › 279 oldal › Alinea Kiadó, 2006 › Ára: 3450 forint
SzépprózaDéli verő
Nemrég azt nyilatkozta a szerző, hogy „testes regényt” akart írni – de hát a 150 oldal ehhez képest mégiscsak szerény vállalás. Na jó, ne legyünk telhetetlenek, hisz’ a prózát sem rőfre mérik, ráadásul a könyv megfelel az elvárásainknak. Annak ellenére lett „regényszerű”, hogy a történet folyamatosan letér a storyline-ról, számos kis színes, mini-esszé, bonmot fűszerezi a mesét. Például annak a gondolatnak a szerethető, áltudományos kifejtése: mi következik abból, hogy a magyarok génállományának 10 százaléka ismeretlen eredetű, vagy hogy Garaczi szerint a nők azért élnek tovább, mert életük során önkéntelenül is legalább hat kilogramm rúzst esznek meg. A könyv szubkulturális referenciáltsága jóval szerényebb, mint mondjuk a Plasztiké (ezzel a könyvvel robbant be a szerző 1985-ben), ami nyilvánvalóan a szöveg előnyére válik. Garaczi a könyvet eredendően egy internetes regénypályázatra írta, de szinte minden mondatát átírta az elmúlt hat év alatt. Ezúttal kevesebb nyelvi humorral operál, ugyanakkor a nyelve átpoétizált, és nem nélkülözi a bölcseleti tónust sem.
POÓS ZOLTÁN
Garaczi László: metaXa › 150 oldal › Magvető, 2006 › Ára: 2290 forint
KrónikaMagyar ecsettel
Impozáns és egyben kolosszális vállalkozás A magyarok krónikája című kötet, amely nem kevesebbet tűzött ki maga elé, mint hogy bemutassa az őshazától napjainkig népünk eseménytörténetét. A könyv – amelynek első verziója 1996-ban, a honfoglalás 1100. évfordulójára jelent meg – „méltó régi nagy híréhez”. Az MTA Történettudományi Intézetének és a História szakfolyóiratnak a bábáskodásával összeállított kibővített anyagban egyebek mellett az a nagyszerű, hogy a családból bárki leveheti a könyvtárszoba polcáról: egy 12 éves gyerek is számos izgalmas leírást, színes képet talál benne, de egy hobbitörténész számára szintén nélkülözhetetlen segédanyag. A metszetekkel, festményekkel, fotókkal, és térképekkel gazdagon illusztrált kötet semmiképpen sem történelmi kifestőkönyv, hiszen az erős vizuális ingerek ellenére is alapvetően 1100 éves történelmünk kulcseseményeit mutatja be, ugyanakkor kitér az életmód- és művelődéstörténeti vonatkozású tényanyagokra, és számos esetben vázol fel sorsunkkal összefüggő külpolitikai históriákat is. A könyv másik nagy erénye, hogy bár sok-sok kis írásból, mintegy mozaikszerűen bomlik ki a történelmi szőttes, mégis szemléletesen, áttekinthető módon mutatja fel a történelmi és gazdasági összefüggések hálóját. A polgári világ számtalanszor próbálta meghatározni a családi alapkönyvtár kötelező kellékeit. Nos, e kiadvány feltétlenül a szemmagasságban sorakozók közé helyezendő.
A magyarok krónikája (szerkesztette: Glatz Ferenc) › 840 oldal. Helikon/Alexandra, 2006 › Ára: 14 900 forint
Építészet
Felépül végül a házunk
Meglehetősen divatos társalgási témává vált a kortárs építészet. Azoknak, akik gyorstalpalón szeretnék elvégezni az építészeti közbeszéd-kurzust, tökéletes kézikönyv lehet A modern építészet remekei című album, amely 48 pazar épületet mutat be, természetesen olyan gazdagon illusztrálva, ahogy az elvárható egy presztízs kiadványtól. A könyv az elmúlt néhány év exkluzív épített fantáziáit mutatja be, és csak néhány megkerülhetetlen „régi” konstrukcióval kacérkodik – a többi közt a Richards Rogers tervezte londoni Lloyd’s irodaházzal, a szintén általa (és Renzo Piano által) megálmodott, 1979-ban elkészült Pompidou Központtal, vagy éppen a Berlini Filharmonikusok számára 1963-ban átadott, Hans Scharoun-féle hangversenyteremmel.
A könyvben szemlézett alkotások jórészt a 1990-es években, illetve az ezredforduló után épültek. Olyan építész zsenik alkotásaival ismerkedhetünk meg, mint Daniel Libeskind, Sir Norman Foster, Jean Novuel, Santiago Calatrava vagy Frank O. Gehry. Nyilvánvaló, hogy Budapesten – ahol az elmúlt 50 évben néhány kivételtől eltekintve nem épült világszínvonalú, reprezentatív ház – nem könnyű kialakítani a szélesebb nyilvánosság számára is izgalmas építészeti közbeszédet, de talán e könyvvel közelebb kerülhetünk az áhított célhoz.
M. Agneletto–F. Boccia–S. Cassara–A. Di Marco–G.Rosso–M. Tagliatori: A modern építészet remekei › 303 oldal Alexandra, 2006 › Ára: 8500 forint
Szépirodalom
Tájak, városok, emberek
Minden szerkesztő örvendve emeli keblére az olyan karakterű regényeket, amelyekben egymásba érnek a kalandok és a diáktréfa-szerű leírások, szépirodalomként pozícionálhatóak, és még a történelmi regény címkét is rájuk lehet tenni. És persze az sem árt, ha a szerző neve afféle brand név. Daniel Kehlmann regényével kapcsolatban minden komponens adott volt, nyilván a szerkesztő a kézirat áttanulmányozása után az elégedettség lázrózsáival arcán kopogtatott a Rowohlt Verlag igazgatójának ajtaján, hogy letegye cégük szerzeményét a kelimmel letakart, sokat látott asztalkára. A világ fölmérése egy év alatt 600 ezer példányban fogyott, a kiadói pr-gépezet meg is alkotta a varázsigeszerű headline-t: íme a könyv, amely még Harry Pottert is maga mögé utasította.
A XVIII. század vége felé Alexander von Humboldt és Friedrich Gauss – igen a két híres tudós – felkerekedik, hogy „felmérje a világot”, azaz, hogy felfedezze a világ fehér foltjait. A topográfiai thrillernek is felfogható példázat során bejárjuk az őserdőket, a sztyeppéket, a vulkánokat, de még emberevőkkel is diskurálunk.
A regény az Eco-féle szépirodalom, a Merle-pikareszkek, a Verne-szerű felfedezés-regények és egy Delfin-könyv titokzatos metszéspontján helyezkedik el, mindezen túl leginkább a szakmailag korrekt jelzővel illethetnénk.
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése › 296 oldal Magvető, 2006 › Ára: 2690 forint
Horror
Rémségek kicsiny könyvei
Van, amikor szerencsésebb, ha nem egy pohár bor társaságában telepedünk kedvenc kopott bőrfotelünkbe, hanem fokhagymafűzérrel és feszülettel a kezünkben helyezkedünk el, főleg, ha olyan vendéget várunk, mint Drakula gróf. Nem nehéz észrevenni, milyen sok rémregény és horror karakterű történet bukkan fel manapság. Persze, a borzongató könyvek folyamatosan jelen voltak a standokon, most viszont egyszerre jelentette meg az Európa Kiadó és az Ulpius-ház is Stoker Drakuláját, amihez párosul még Janion Maria A vámpír – Szimbolikus biográfia című tanulmánykönyve és Poe Rémtörténeteinek új kiadása is. Míg Amerika pop-kulturális földrajzát számos árnyszerűen is értelmezhető ikonnal tudnánk jellemezni – Miki egértől Elvisen át Che Gueravaráig –, addig Kelet-Európát talán leginkább Drakula köpenyes, hegyes fülű sziluettjével lehetne meghatározni. A világ első Drakula-filmjét is Budapesten forgatták (a kópiák sajnos elvesztek), és a leghíresebb Drakulát megformáló színész is magyar – Lugosi Bélának hívják. Magát az alaptörténetet is egy magyar, a kelet-kutató Vámbéry Ármin mesélte el Bram Stokernek, aki végül regényt ír a sztoriból, útjára bocsátva ezzel a több mint egy évszázada töretlen népszerűségnek örvendő Drakula-mítoszt. Ma már önálló iparág települt a goth műfajra, létezik goth lakberendezési katalógus és számos drakulás shop is.
Mindenki hivatkozik Stoker könyvére, de valójában kevesen olvasták. Most kétféle fordításból is választhatunk. Mivel a történetnek több száz filmes adaptációja volt, úgy lett a pop-kulturális ikonográfia része, hogy bárki elmondja a történet szüzséjét, viszont a könyv olvasása nélkül értelemszerűen nem tudja felidézni a bámulatosan sokszínű kultúr-szociológiai momentumokat. Pedig a Drakula-történetben nem a nyirkos várfalak, a nyikorgó vasajtók és egyéb díszletek a legérdekesebbek, hanem az, ahogy Stoker leírja, miként mosódnak el Erdélyben a határok a népek, a kontinensek az emberek és állatok, ösztönök és érzelmek között. A történetben – melyet felfoghatunk az emberiség alternatív történelmének is, ahol nem az osztályharc, hanem az ösztönök viszik előbbre a világot – szinte semmi sem az, aminek látszik. Nem tudjuk, hogy a sötétség az erdőn túl kezdődik-e, vagy esetleg bennünk.
POÓS ZOLTÁN
Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtettei › 292 oldal › Ulpius-ház, 2006 › Ára: 1980 forint
Bram Stoker: Drakula › 432 oldal › Európa, 2006 › Ára: 2800 forint