Lombikkarcsúsítás

Farkas Cili újév másnapján adott életet elsőszülött kislányának, akivel spontán esett teherbe, miután otthagyta a meddőségi centrumot, ahol előtte kezelték. Egy országos hírű, fővárosi központba járt, ahol ugyan kétszer is sikerült teherbe esnie lombik beavatkozással, de mindkétszer elvetélt. Ezután váltott központot. Az új orvos alaposabb kivizsgálásának köszönhetően kiderült: olyan véralvadás-zavarban szenved, ami mellett kevés esély volt a mesterséges megtermékenyítés sikerére. Miután problémáját kezelték, gyermeke természetes úton meg is fogant. Cili egyébként a Támogatást a születendő gyermekeinkért civil mozgalom egyik aktivistája. A szervezet a lombikozó párok érdekében már többször sikerrel emelte fel a szavát. Most újra aláírásokat gyűjtenek, tiltakozásul a lombikkezelések állami finanszírozásának tervezett csökkentése ellen. A hírek szerint ugyanis az Egészségügyi Minisztérium (EüM) személyenként ötről kettőre csökkentené a támogatott lombikkezelések számát. A civilek úgy vélik: ezzel párhuzamosan mindenképpen alaposabbá kellene tenni az előzetes kivizsgálásokat, hogy csak tényleg azok vágjanak bele a lombikprogramba, akiknek esélyük is van a sikerre.

Fotó: RedDot/Corbis

Az egészségügyi tárcától megtudtuk, valóban gondolkoznak a támogatási rendszer átalakításán, de konkrétumok még nincsenek. A Figyelő azonban úgy értesült, a támogatott próbálkozások számának csökkentése már biztos, csak az a kérdés, e mellett még mit változtat a tárca. Horváth Ágnes, az EüM államtitkára lapunknak elmondta: nem az a céljuk, hogy spóroljanak, hanem az, hogy a meddőségi központokat az eddiginél jobban érdekeltté tegyék a sikeres beavatkozásokban. Amellett ugyanis, hogy több nyugat-európai országban jóval kevesebb próbálkozást támogatnak, a tárca elégedetlen a saját nyilvántartása szerint 14-20 százalékos magyar sikerrátával (az érintett intézetek szerint ez inkább a 30 százalékhoz közelít). Vannak, akik még azt a vádat is megkockáztatják, hogy azoknál a központoknál jobb a ráta, amelyek mellett szülészet is működik, a „csak” mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó intézetek érdeke ezzel szemben inkább az, hogy a beteg többször is visszatérjen hozzájuk. (A hazai meddőségi centrumok sikerrátáikat nem hozzák nyilvánosságra, azokhoz csak a tárca férhet hozzá.)

Az egészségügyi kormányzatnak 2005-ben a 6,5 ezer lombik beavatkozás támogatása 1,9 milliárd forintjába került. Korántsem biztos, hogy a rebesgetett változtatások nyomán ez az összeg csökken, mert úgy hírlik, azon is gondolkoznak: amennyiben valakinek az első két próbálkozást követően – tehát már fizetős módon – bármikor sikerül teherbe esnie a beavatkozással, annak visszatérítenék a költségeit. Merthogy aki maga állja a cechet, annak a magyar átlagfizetés háromszorosát, legalább 300 ezer forintot kell letennie az asztalra alkalmanként, s ezen felül még a szükséges gyógyszerek árát, 100-250 ezer forintot is ki kell pengetnie (ráadásul az eddig 50 százalékban támogatott gyógyszerek ára is emelkedik: január 16-ától csak 25 százalékos a támogatás).

„Ha életbe lép a módosítás, az eddigi kétezer helyett csak mintegy ezer gyerek születik majd lombikprogramban, ami azt jelenti, hogy egy nagyobb magyar falu lakosságával csökken a népességünk” – riogat Konc János, a Budai Meddőségi Centrum vezetője, az Asszisztált Reprodukciós Társaság elnöke, aki azt sem tartja igazságosnak, hogy így a „gazdagoknak lesz gyerekük, a szegényeknek nem”. Magyarországon jelenleg a mintegy 6,5 ezer beavatkozásból 2 ezer gyerek születik évente.

ALAPOSABB KIVIZSGÁLÁS. A civilek szerint a támogatás csökkentése csak akkor lenne igazságos, ha egyúttal kidolgoznák a kezelések előkészítésének és végrehajtásának egységes standardjait. Visszatérő panasz ugyanis, hogy az orvosok nem kellő alapossággal járnak el, lényegesen rontva a siker valószínűségét, s emiatt több próbálkozásra lehet szükség. Sőt, esetenként az is előfordul, hogy indokolatlanul végzik el a lombikkezelést. A meddőség okai ugyanis rendkívül szerteágazóak lehetnek. A párok 40 százalékában a férfi, illetve ugyanilyen arányban a női oldalon jelentkezik a probléma (a többi esetben a meddőség oka ismeretlen vagy feltáratlan). A gondok több szakma összefogásával javarészt orvosolhatóak lennének – a baj hátterében ugyanis gyakran bizonyos belgyógyászati, immunológiai problémák és kezelhető szervi elváltozások, gyulladások húzódnak meg. „A meddőség nagyon speciális terület, komplex megközelítést igényel, de a specialisták olyan szinten leterheltek, hogy a saját szakterületük újdonságait sincs idejük követni, nemhogy más, kapcsolódó területekre tovább képezzék magukat” – mondja Laborczy Éva, az aktivisták jogásza.

A meddőség által sújtott közel 150 ezer pár legalább ötödénél olyan női hormonális problémák állnak fent, amelyek elsősorban a belgyógyászat, pontosabban az endokrinológia hatáskörébe tartoznának. A leggyakoribb endokrin női zavar a PCOS, azaz a policisztás petefészek (ovárium) szindróma (Tűréshatáron – Figyelő, 2006/27. szám). Az ezzel foglalkozó non-profit honlap (www.pcos.hu) szerzői csapata azért küzd, hogy a nők tizedét érintő rendellenesség ne úgy rögzüljön a köztudatban, mint egy meddőségi probléma, amivel a központba kell rohanni. Boga Tünde, a honlap szerkesztője úgy látja, a páciensek nem is tudnak a gyógyítási lehetőségekről. Például arról, hogy a PCOS valójában anyagcsere-betegség, amit diabétesz-gyógyszerrel kellene orvosolni. A honlapot segítő endokrinológus orvos, Petrányi Gyula szerint az oda befutó panaszok nyomán elrettentő kép rajzolódik ki: egyrészt az orvosok nem bizonyulnak naprakésznek, másrészt gyakran egy-egy betegség diagnosztizálására is képtelenek, mert mindenki csak a szakterületéhez tartozó tünettel foglalkozik. „A jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. Hiányzik a kreatív és integráló gondolkodásmód, ezért alakul ki a betegek küldözgetésének gyakorlata a gyarapodó aktáikkal együtt.”

Ugyanakkor gyakran a legegyszerűbb vizsgálatok maradnak el, vagy azokat is hibásan végzik. Ennek következménye, hogy helyes diagnózis és gyógyszerezés híján sok nőt „elkap a meddőségi futószalag”. Fray Adrienn, egy másik civil honlap (www.hipofizis.hu) alapítója osztja a kollégák véleményét: „A visszajelzések alapján az a megdöbbentő tapasztalatom, hogy gyakran a gyermekáldásra váró párok a meddőségi központokban esnek át mindenféle kezeléseken, miközben a nő az agyalapi mirigy daganatától szenved, amit viszont nem gyógyítanak, holott erre Magyarországon remek orvosaink vannak.”

Ausztriában például csak akkor finanszírozzák meg – egyébként 70 százalékban – a lombikkezelés költségeit, ha kétoldali petevezeték-elzáródás vagy a férfi nemzőképtelensége áll fenn. Az olyan női probléma, mint a PCOS, nem ad alapot a támogatásra. Ezzel szemben az itthon elvégzett kezelések nagyjából felében jelentkezik ez a két probléma, s minden második esetben egészen más aka­dálya van a gyermekáldásnak. Az EüM-nél felhívják a figyelmet arra, hogy itthon is behatárolják a jogsza­bályok az indokoltan elvégezhető lombikos beavatkozásokat, ezért azt ígérik: a jövőben az egészségbiztosító fokozott szigorral fog eljárni a protokoll betartatásának ellenőrzésében, s nagyobb szerepet szánnak a szülész-nőgyógyász szakfelügyeletnek is.

SIKERDÍJ. A pcos.hu oldal belső statisztikája szerint igen sok, ismeretlen eredetű meddőség címén hormonkezelt nő végül egy alapos belgyógyászati kivizsgálás vagy életmódváltás után esik teherbe. Petrányi Gyula mindezt így summázza: „Sok helyen az ügyvéd csak akkor kéri el díját a védenctől, ha megnyeri a pert. Ha hasonló módon a meddőségi beavatkozáskor a betegnek – vagy az államnak – csak akkor kellene fizetnie, ha az eredményes szüléssel végződne, gondolom, sokkal kevesebb kiábrándító történetet hallhatnánk.” Az endokrinológus okfejtése nem áll messze az EüM gondolkozásától sem; elképzelhető, hogy a központok sikerdíjat kapnának, ha az első vagy a második beavatkozás sikeres lesz.

A meddőségi centrumok vezetői visszautasítják az őket érő vádakat. Konc János szerint a hosszas kivizsgálásokkal „termékeny éveket” veszítenek el a nők az életükből, hiszen köztudott, hogy a korral csökken a teherbe esés valószínűsége, és hozzájuk a nők általában már több év sikertelen próbálkozással a hátuk mögött érkeznek. Hasonlóan, a Kaáli Intézet vezetője alaptalan feltételezésnek nevezte a meddőségi központok futószalag-szemléletét, azzal azonban egyetért: ahhoz, hogy egy orvos ezen a területen a legmagasabb szakmai színvonalú ellátást tudja biztosítani, szükséges az is, hogy az általa végzett meddőségi kezelések száma kellően sok legyen. A lombikbébi-centrumok éppen attól hatékonyak, hogy azokban specialisták dolgoznak, akik a nőgyógyászatnak csak ezzel a részével foglalkoznak. „A betegek alapos kivizsgálása természetesen minden esetben előfeltétele a megfelelő kezelésnek” – mondja Kaáli Géza. Hozzáteszi: ha a finanszírozást valamilyen hatékonysági mutatóhoz kötnék, a problémásabb (például idősebb) betegek kezelését esetleg egyes centrumok nem szívesen vállalnák.

Egy 2005 júniusában elfogadott határozat alapján az egészségügyi tárcának egy éven belül olyan javaslatot kellett volna kidolgoznia, amely megoldást talál arra, hogy a kedvezőtlen anyagi helyzetben lévőknek ne kelljen lemondaniuk a mesterséges megtermékenyítés lehetőségéről. Ez azóta sem történt meg, ráadásul a tervezett módosítással a szegények még hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Ugyanakkor Horváth Ágnes államtitkár szerint a nehéz helyzetben élőknek lesz lehetőségük méltányosságot, külön támogatást kérni. Egy biztos: a változtatás hírére a próbálkozók már megrohamozták az intézeteket, több hónapja hosszú sorban állással lehet csak bejutni a meddőségi központokba.