Forgács Péter vette elő ezúttal a receptet Schwajda György szakácskönyvéből: „Hogyan csináljunk színdarabot a világsikerű regényből?” Kétségtelen, ahhoz képest, hogy ez mennyire lehetetlennek tűnik első hallásra, Schwajda valódi „ínyes mesternek” tekinthető. A színpadon uralkodó rendetlenség (díszlet-jelmez: Füzér Anni) nem csak a bútorokra értendő: akár a regényben, itt is jönnek-mennek a megjegyezhetetlenül hasonló nevű szereplők, jelenetek kezdődnek, s végződnek – időhiány miatt – kurtán. Noha a színpadon látszólag a káosz az úr, Marquez remekműve lassanként megelevenedik. Olykor kissé bohózatszerű, máskor erősen groteszk, időnként lírai, de kétségtelenül magával viszi a nézőt a cselekmény.
A mű működik. Segítségére van ebben Börcsök Enikő, a Vígszínház – mondjuk ki – legjobbja. Fajsúlyos asszonysorsok tolmácsa ő, és Ursula szerepe újabb lehetőséget ad neki, hogy ennek tanúbizonyságát adja. Az este egyetlen igazán jelentős alakítása az övé. Hegedűs D. Géza José Arcadio Buendiaként sajnálatosan modoros. Egy-egy középszerepben erős Harkányi Endre, Pap Vera, Csőre Gábor, Juhász István. Megfelelnek a többiek is. Csapatmunkát hozott ki a rendező a máskor gyakran szedett-vedettnek ható társulatból. Az előadás ettől még nem lett jelentős, de tisztes munka végeztetett el. A Száz év magány a Vígben nézhető előadás, és ez önmagában sem kevés.
Száz év magány, › Budapest, Vígszínház › Rendező: Forgács Péter › Főszereplők: Börcsök Enikő, Hegedűs D. Géza, Pap Vera, Venczel Vera, Harkányi Endre › Következő előadások: január 25., 28.