Kiútkeresés

A pénzintézetek árpolitikája láttán mind több itthoni cég szlovák bankszámlákon keresztül intézi pénzügyeit.

Magyarország helyett inkább egy szlovák banknál vezetem a cég folyószámláit, mert jóval olcsóbb – szögezi le Kiss Péter élelmiszer-ipari nagyvállalkozó. A cégtulajdonos azt is hozzáteszi: pénzügyeivel itthon eszébe sem jutott volna az OTP-hez fordulni, ám északi szomszédunknál a magyar bank filiáléja vezeti számláit.

Egyre több, nem feltétlen külkereskedelemmel foglalkozó nagyvállalkozás bíz meg Magyarországgal határos EU-tagállamban működő – leginkább osztrák vagy szlovák – bankot folyószámla-vezetéssel, átutalással, beszedési megbízással. Teszik mindezt annak ellenére, hogy a banki költségekhez hozzá kell adniuk a devizára váltás tarifáját is. Ráadásul a szlovákiai bankok nem csupán olcsóbbak, de gyorsabbak is. Míg itthon például az átutalási megbízások teljesítése egy-két napot is igénybe vesz, addig a szlovákoknál csupán egy-két órát. „A »tótoknál« nem divat az ügyfél pénzét 24-48 órát használni” – ragozza tovább Kiss Péter. Azért a korábbi évekhez képest egy kis hazai javulást is tapasztal már a cégtulajdonos: a forintátutalások díjait az Európai Unió bankjainak tarifáival egyre versenyképesebbnek tartja.


Komárnói fiók. Érdemes átjárni. Fotó: Lakos Gábor

VOLT, AKI TAVALY EMELT. Január elseje nem minden banknál hozott áremelést, részben azért, mert némely pénzintézetnél ezt még az óévben meglépték. Így az OTP is 2006-ban változtatta meg a társaságokat érintő díjszabásait, a számlavezetés a társaság méretétől függően havi 999-2800 forint. Az egyik legnagyobb vállalati kiszolgálónál, a Kereskedelmi és Hitelbanknál már áttolták az újévre az áremelést, annak mértéke általában 10 százalékos volt. A forintszámla vezetésének havi díja azonban ennél magasabb arányban, 3300 forintról 4000-re emelkedett (a változások a K&H-n belüli megbízásokat nem érintik).

Árképzési politikájukat a pénzintézetek hétpecsétes titokként kezelik. Evidens, hogy az árképzésnél figyelembe veszik, a működési költségeiket, a célcsoportot és a versenytársak árait. Ám tudják azt is, a közhely, miszerint a magyarok rendkívül árérzékenyek, az ő ágazatukra nem vonatkozik. A honi bankválasztásnál a szolgáltatások tarifája – egy, a GfK Piackutató Intézet készítette korábbi felmérés szerint – nem, hogy a legfőbb szempont lenne, de még dobogós helyre sem kerül. A bankok a mikro- és kisvállalkozások felé szabott tarifával számlázzák a szolgáltatásokat. Ismert, hogy egyedi alkudozásnak – mivel kis ügyfelekről van szó – helye nincs, akkor sem, ha a kliensek irreálisnak tartják az áremelés mértékét. Nagyobb ügyfelekkel – egyes bankok 100 millió forint, mások 500 millió forint éves számlaforgalom feletti kliensekkel – egyedileg állapodnak meg a díjakban, s így akár harmadolhatóak is a szolgáltatás költségei. Néhány nagyvállalati ügyfél révén azért hozzájuthat némi információhoz a nyilvánosság. Az árfolyamokhoz kapcsolódó bankköltségekből és az átutalások díjából gyakran 50, míg a hitelkamatok árából 70 százalékot engednek a bankok. A testre szabott tarifáról határozatlan idejű szerződést kötnek, amelyet a gyakorlatban azért évente felülvizsgálnak.

CSÁBÍTÓK. A tárgyalások során a hitelintézetek rugalmasak, nem akarnak nagy ügyfelet veszíteni. A versenytársak kecsegtető ígéretekkel ostromolják egymás ügyfeleit, elcsábításukhoz azonban az olcsóság felcsillantása kevés. „Ahhoz, hogy minél kedvezőbb árat tudjanak adni, számos pénzügyi adatot kérnek, amelyeket nem szívesen szolgáltatnak ki a cégek” – mondja egy feldolgozóipari vállalat gazdasági igazgatója. Ám még az itthon kialkudott árkedvezmények után is vannak, akik számára olcsóbb a külföldi bankolás.

A magyarországi bankokat ellenőrző Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a hatályos jogszabályok szerint nem kontrollálhatja a hitelintézetek árazási politikáját. Nem lehet ármaximáló szerepe sem, hiszen a magyar törvények szerint teljesen szabad a díjképzés, nem ismerik például a kamatplafon/kamatsapka fogalmát, szemben néhány EU-tagállammal. A pénzintézetek „saját belátásán” múlik a tarifatáblázat. Az egyoldalú áremelésre a bankoknak az eredeti, a folyószámla vezetésére kötött szerződés ad módot. A felügyelet csupán azt ellenőrzi, hogy az ügyfelek számára kedvezőtlen – kamatot, díjat, egyéb feltételeket érintő – módosításokat hatályba lépésük előtt 15 nappal a bankfiókokban jól látható helyen hirdetményekben közzéteszik-e a pénzintézetek. Ha internetes bankolást érint a változás, akkor e-mailben kötelesek értesíteni a bankok a klienseket. Akad bank, amely a törvényi kötelezettségénél többet is megtesz: napila-pokban hirdet, a számlalevélen értesít a változásokról.

A bankszektorban az állam központi versenypolitikájának érvényesítéséért 1994-ig az ágazati felügyeleti hatóság volt felelős, ma a Gazdasági Versenyhivatalé (GVH) ez a hatáskör. A GVH szerint említésre méltó versenyprobléma nincs a szektorban, jóllehet, egy korábbi jelentése arról számolt be, aggályos tartja, hogy a hazai banki szolgáltatások ára magasabb egy versenypiacon elvárhatóénál. A további versenyre pedig a hazai pénzintézeteknek előbb-utóbb nyergelniük kell. Ha Magyarországon bevezetik az eurót, nem csupán a megszokott itthoni piaci szereplők, hanem a határon túliak miatt is főhet majd a fejük. Mert a cégek még kényelmesebben tudják majd a helyi alkalmazottaiknak, beszállítóiknak akár egy olasz, akár egy szlovén, akár egy német bankon keresztül konverziós költségek nélkül, a hazai banki áraknál jóval olcsóbban átutalni a fizetést, a számla ellenértékét.