Az egyik bekezdés címeként kiemelt „riasztó bénultság” lett úrrá rajtam a cikk elolvasását követően. A szerző már ismerős, mint aki kritikus írásaival gyakran dob egy-egy kavicsot a „gonosz” felé, demokrácia márkanevű pajzsa mögött megbújva. Mert most úgy áll a helyzet, hogy több dél-amerikai ország kiszállt a Nemzetközi Valutalap (IMF) játékából, visszafizették tetemesre duzzasztott adósságaikat, megszüntetve ezzel éves költségvetésük legnagyobb kiadását. Mert számolni azért ott is tudnak. Amikor a folyósított hitelek kamatainak visszafizetése egymaga több pénzt visz el az országból, mint a közigazgatási, fejlesztési pénzek együttesen, akkor ez nem éri meg az adott országnak. Brazília és Argentína, köszöni szépen, már nem kér az újabb pénzügyi válságból, amelyet pontosan a Valutaalap „intézett el” nem egész egy hónap leforgása alatt. Az Egyesült Államok szemében csak „leányvállalatként” működő latin-amerikai országok öntudatra ébredtek, saját földjeiken kívánják tartani az értékeiket, az életüket.
A „Csúf Gonosz Chávez” nevével fémjelzett baloldali kormányzás nem az Egyesült Államok ellen szólít fel, hanem annak kizsákmányoló, emberi értékeket semmibe vevő gazdaságpolitikája ellen. Azzal, hogy Venezuelát és Bolíviát megtisztították a betolakodóktól, nem a „demokrácia” fellengzős ígéretei szenvedtek csorbát, hanem mindezzel megkezdődhetett egy olyan folyamat, amelyben a dél-amerikai országok kevésbé lesznek kitéve a világkereskedelem szeszélyeinek. A jövő az értékek lokalizálása. Az eszköznek, a kultúrának, a termelésnek, a vásárlóerőnek mind helyi szinten kell megerősödniük, hogy elérhetővé válhasson a fenntartható fejlődés. Az Egyesült Államok sok pénzt és befolyást vesztett el: a „leányvállalat” önállóvá vált, kezdeti bénultságából felocsúdva megtette első lépéseit, kicsit imbolyogva ugyan, de minden lépésével megerősítve magát. Már nem az IMF mankóit kell használnia, hanem a saját lábait.
HABÓ PÉTER, Fair Trade Center
• Fogyatékkal élők és a cégek
A fogyatékkal élők alkalmazásáról szóló Korlátozott stratégiák című cikk (Figyelő, 2007/2. szám) második bekezdésében az szerepel: „Egy Érd melletti céghez vitt Orbán Péter, a Napra-Forgó Kht. igazgatója négy korlátozott munkaképességű álláskeresőt. Miután a fehér köpenybe öltözött humánerőforrás-igazgató körbevezette őket a cégen, és elmagyarázta, hogy mi lesz a feladatuk, megkérdezte tőlük, hogy mik a korlátaik. Az álláskeresők – talán orvosi köpenyre asszociálva – az összes eszükbe jutó sérelmüket elmesélték az igazgatónak, aki a panaszáradatban szóhoz sem jutott. Nem meglepő, hogy ezek után odáig sem jutottak el, hogy megmutassák, hogyan dolgoznak.” E mondatokból is kiderül, hogy nem egy Érden működő cégről van szó, hanem „Érd mellettiről”, az viszont nem, hogy pontosan hol is működik ez a vállalat. Az olvasóban csak az rögzül, hogy Érdet említi a szerző. Az érdi önkormányzat új vezetése komoly figyelmet fordít a fogyatékkal élők munkalehetőségeinek szélesítésére (az új hivatali struktúra jelenleg folyamatban lévő kialakításakor ez az egyik fontos szempont), és erre kívánja ösztönözni az Érden működő cégeket is.
ARATÓ ZSOLT, sajtófőnök, Érd megyei jogú város polgármesteri hivatala