Sütő Zoltán

– Január az árleszállítások hónapja. A nagy leárazási versenybe Önök is be szoktak szállni. Kiismerte már az új sportág lélektanát?

Fotó: Lakos Gábor

– Sajnos igen, de ha rajtam múlna, erősen szabályoznám ezt a „versenysportot”. Valahogy úgy, ahogyan Nyugat-Európában már megtörtént. Évente két hosszabb és két rövidebb időszakot jelölnék ki az árleszállításoknak. Azoknak a kereskedőknek pedig, akik még ezen felül is az efféle akciókat szomjúhozzák, azt tanácsolnám: költözzenek ki az outlet store-okba.

– Ennyire elkeserítő a helyzet itthon?

– Itt a kereskedők akkor akcióznak, amikor nekik tetszik, de ha lehet, már december elején elkezdik, amivel ügyesen tönkreteszik más boltok karácsonyi forgalmát, illetve az árversenybe való beszállásra kényszerítik környezetüket. A „sale”, „soldi”, „végkiárusítás” szavak mágnesként vonzzák a vevőket a boltokba, ahol az ezer árucikk közül lehet, hogy csak két termék van leértékelve, de ha az ember egyszer bemegy, ott költi el a pénzét.

– Most ugye nem azt várja, hogy vevőként elmorzsoljak egy könnycseppet a kereskedőkért az akcióhajhászás miatt?

– Természetesen nem. Mi sem járunk rosszul, de esetünkben akkor jó a csillagok állása, ha a termékek 70 százaléka adott szezonban teljes áron megy el. A maradékot a következő periódusban árusítjuk ki maximum 70 százalékon, s ha úgy sem sikerül túladnunk a készleten, a ruhákat odaadjuk a szegényeknek. Ha egy tétel 60-70 százalékát sikerül eladnunk, akkor vagyunk nullán. Ha azon felül 1 forintért tudjuk értékesíteni a darabokat, az már nyereségként jelentkezik.

– A klímaváltozás, amivel tele van a sajtó, és amely szerint 2-3 fokkal nő az átlaghőmérséklet, befolyásolhatja majd az üzletét?

– Negatív irányba, igen. Télen jelentős forgalmat realizálunk a nehézkomfort, vagyis a télikabátok révén. Ennek elmaradása csökkenti az évi forgalmunkat, amely 2 milliárd forintra állt be, és aminek a növekedésében bíztam. Pláne, hogy nemrég olvastam egy statisztikát, amely szerint a magyar férfiaknak immár 8 százaléka érdeklődik az öltözködés iránt.

– Ez azért még mindig elkeserítő, de tudna mondani valakit, mondjuk a közéletből, akinek elégedett a megjelenésével?

– Nehéz, mert sok mesterkélt megoldást látok. Az öltözködés konzervatív, nincsenek nagy bevállalások színben, anyagban, így nem csoda, ha a kommersz áru megy igazán. Az aktuális divat Magyarországon évekkel elmarad a nyugat-európaitól. A rózsaszín ingek ideje nem jött még el, miként a sárga, zöld, terrakotta csíkos öltönyök áttörése is várat magára. De ha mégis kell valakit mondanom, Frei Tamás jut az eszembe.

– És Noszály Sándor jó választásnak bizonyult cége reklámarcának?

– Igen, mert Noszállyal sikerült leporolni húsz éve piacon lévő cégünk kissé beszürkült imázsát.

– Nem véletlen, hogy teniszezőre esett a választása. Ön is aktívan teniszezik, ráadásul tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak (MOB) is. E minőségében mit szól a BOM-mozgalomhoz?

– Jó ötlet ide hozni az olimpiát, de át van politizálva, el van üzletiesítve az eszme. Nem őszinte, és ami a legnagyobb baj, hogy megosztja az országot, mint oly sok minden. Ráadásul tudnivaló, hogy olimpiát a MOB aktív közreműködése nélkül lehetetlen szervezni. Együttműködésre kellene törekedni.

– Ha már a megosztottságnál tartunk, mit gondol, tavasszal folytatódnak az ősszel megkezdett zavargások?

– Számítok rá, hogy folytatódik a küzdelem, ha nem is radikális módon. Ugyanis azt vallom: a társadalom együttműködése nélkül nincs remény a változásra.

– A harcosok klubjának idei első felvonásához – gondolok itt a Prikkel vállalkozó házaspár halálára – mit szól?

– Elképedek, hogy két emberélet 10 milliót érjen. A kivégzésnek a legaljasabb módszere a benzines locsolás, de végül is nincs min csodálkozni. Azt kapjuk vissza, amit a kereskedelmi csatornák azzal a rengeteg B kategóriás krimivel elplántálnak.