Robbie Williams megpróbálta kitalálni, hogy milyen is lehet az úgynevezett mai sláger, és olyan zavaros lemezzel állt elő, hogy az az érzésünk: a pop képzeletbeli táncparkettjén fejére esett a Föld mozgásával megegyező irányba forgó diszkógömb. Ezzel szemben a szervizajtó mögül, a sörösládák takarásából előálló Gnarls Barkley duónak sikerült saját használatra alkotni egy addig nem létező irányzatot.
Robbie Williams már a tavalyi Intensive Care című albumával letért a soft-rockos tánczene biztos megélhetést hozó útjáról, ami szimpatikus lépés volt, függetlenül attól, hogy a végeredmény korántsem volt meggyőző. Mindez nem szegte kedvét az európai szórakoztatóipar legnagyobb táncos-komikusának. Szerencsére Robbie van olyan hiú, hogy ne akarjon belemerevedni a pop-rock dizőz szerepébe, ő azzal az elhivatottsággal készít lemezeket, ahogy Madonna: minden megnyilatkozásával bele akar szólni a zenei trendek alakulásába. Az elektrós és szinti-popos irányba elmozduló albumon találunk countrys beütésű számot (Viva Life On Mars), vagy éppen latinos garázspopot (Bongo Bong and Je Ne T’aime Plus), de a túlságosan is sokszínű lemez hangszerelésbeli tarkasága nem pótolja Guy Chamberst, Robbie nagy slágereinek szerzőjét, akivel három éve veszett össze.
A Gnarls Barkley duó (Seelo-t a legutóbbi Outcast albumról ismerhettük meg, míg a másik főhős, Danger Mouse a Gorillaz album producere volt) először is az év legnagyobb funky-soul slágerével, a Crazyvel hívta fel magára a figyelmet, majd a St. Elsewhere című, minden igényt kielégítő pszicho-aktív soul-pop koncept albummal, melyen a slágerérzékenység és a kreativitás egymást túllicitálva kényezteti a hallgatót. Sláger sláger hátán, a szemplingek és az élő hangszerek aránya is ideális, egy szavunk sem lehet.
Robbie Williams: Rudebox › EMI › 16 szám › 75 perc › Poptőzsdei árfolyam: ***
Gnarls Barkley: St. Elsewhere › Warner › 4 szám › 37 perc › Poptőzsdei árfolyam: ****