Az oktatási és az egészségügyi reform, illetve a kórházbezárások kapcsán egyre szaporodnak az MSZP-ben a lázongó hangok, Gyurcsány Ferenc mégis biztonságban érezheti magát – kormánya és az MSZP élén is. Formálisan ugyan még nem ő a szocialisták első embere, ténylegesen azonban már tavasz óta irányítja a pártot, s minden reménye megvan arra, hogy 2007 februárjától az alapszabálynak megfelelően is átvegye a posztot. „Sem a kormányfői, sem a pártelnöki tisztsége nem kérdéses, mert e pillanatban nincs nála rátermettebb ember, aki végig tudná vinni a reformokat”- jelentette ki a Figyelőnek egy szocialista honatya.
Fotó: MTI
ROSSZ KALAND. A nagy elosztó rendszerek átalakítása, a megszorítások, s a konvergenciaprogram szoros keretei miatt a 2007-es kritikus év lesz. Társadalmi és politikai tiltakozó hullámra lehet számítani, már csak ezért sem tör senki a vezetői posztokra. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése és a tévészékház szeptember 18-i ostromát követően hallani lehetett, hogy Gyurcsány esetleg távozik a közéletből, s Kiss Péter veszi át tőle az irányítást, ma már azonban ez lekerült a napirendről. „Bármelyik szocialista frontember rossz kalandnak tartaná élére állni egy ilyen kezdeményezésnek” – húzta alá kormánypárti forrásunk.
Úgy tudjuk, a miniszterelnöknek a 19 közül mindössze fél tucat megyében kérdéses az abszolút támogatottsága. Körülbelül az az arány ma is, mint ami Medgyessy Péter menesztését követően, a 2004-es őszi kormányfőjelölő kongresszuson érvényesült. Ezért sem lenne esélye a pártelnöki címre hetekkel ezelőtt még aspiráló Szekeres Imrének; a legújabb hírek szerint honvédelmi tárcát irányító pártelnök-helyettes már nem pályázik a posztra, az MSZP vezetésében azonban részt kíván venni.
A februári kongresszuson azért is valószínűsíthető Gyurcsány elnökké választása, mert a szocialisták megyei vezetői szinte kivétel nélkül bekerültek az uniós pénzosztói hatáskörrel rendelkező regionális fejlesztési tanácsokba (lásd külön). „Nincs okuk az elégedetlenségre” – erősítette meg lapunknak több helyi szocialista politikus.
A Szocialista Párt ugyan kifelé zárt (nem engedik elmozdítani a kormányfőt), de befelé sokszólamú. A különféle ideológiai, érdekképviseleti, gazdasági és regionális csoportok között megvannak a régi törésvonalak. Lobbicsoporthoz való tartozástól függetlenül egyre több országgyűlési képviselő ad hangot elégedetlenségének, nagyobb beleszólást követel a döntésekbe. Elégtelennek érzik a reformtörvények politikai és társadalmi előkészítettségét, érdemi konzultációra tartanak igényt. Nyár óta a törvényjavaslatokkal szinte az utolsó pillanatban találkoznak, amikor már csak bólintani tudnak, vagy nemet mondani. A mellőzöttség egyes szocialista képviselőkben sértettséget vált ki, emiatt bírálják névvel vagy név nélkül a kabinet intézkedéseit, s hangoztatják, hogy 2008-tól már nem számol a párt Gyurcsánnyal. Ezek a vélemények azonban – mint informátoraink jelezték – elenyésző kisebbségben vannak. „Krízisidőszakban összezár az MSZP, másfelől senki sem akar politikai öngyilkosságot elkövetni” – érveltek koalíciós körökben, hogy február után miért kizárt (legalábbis egy-két éven belül) egy újabb személycsere a párt élén.
EGY KÉZBEN. Kisebbségben maradtak azok a hangok is, amelyek szerint nem szolgálja a párt érdekeit, ha egy kézben összpontosul az elnöki és a kormányfői hatalom. Hivatalosan Gyurcsány nem reagált a kritikákra, három hete azonban egy budapesti pénzügyi szakmai fórumon arról beszélt: tisztában van vele, hogy a kormányprogram sem nem baloldali, sem nem szociáldemokrata, de végig kell csinálni, mert nincs más út. Tudják ezt a kormánypárti képviselők is. Ennek ellenére újra és újra felvetődik bennük, kell-e olyan tempóban és olyan intenzitással végigvinni a reformokat, ahogyan azt Gyurcsány diktálja. Egyre többen vonnak párhuzamot Horn Gyula és az ő vezetési stílusa között. Horn szavakban és tettekben is autokrata volt kormányzása idején. „Ha belenézett Pestnél a Dunába, Paksig kidöglöttek a halak!” – érzékeltette szimbolikusan egy parlamenti képviselő, hogy Hornnak nem lehetett ellentmondani. Gyurcsány formailag ugyan nagyobb hangsúlyt fektet a döntéshozatal demokratizmusára, ám a gyakorlatban nem egyszer mellőzi ő is az erre hivatott fórumokat.
A kormány átalakításával Gyurcsány Ferenc nemcsak saját pártelnökké választását várja meg, hanem azt is, ki lesz az SZDSZ-ben Kuncze Gábor utóda. Más irányban építkezik ugyanis, ha Fodor Gábor fut be, mintha Kóka János gazdasági miniszter, s megint másként, ha egy harmadik személy lesz a kiválasztott. SZDSZ-es források szerint Fodor megerősödése újrarendezné a tárcák elosztását a két kormányzópárt között. Esélyesként szóba jöhetne az Igazságügyi Minisztérium vezetésére. Fodornak amúgy meggyőződése, hogy a rendőrség rossz helyen van az igazságügyi tárcánál, s hogy hiba volt a közigazgatási államtitkári posztok megszüntetése. (Ez utóbbiakat eredeti tartalommal nem állítják helyre, ám a tárcáknál megnövelik az államtitkárok számát.)
Az esetleges személycserékről egyelőre annyit sikerült megtudni, hogy „Gyurcsány első dolga lesz Bajnai Gordon miniszterré történő kinevezése, s Szetey Gábor megerősítése”. Csökkenni fog a kancelláriaminiszter hatásköre, a miniszterelnöki kabinetfőnöki feladatokat Szilvásy Györgytől Gál. J. Zoltán államtitkár veszi át. Parlamenti forrásból úgy értesültünk: nem feltétlenül a teljesítményük, mint inkább az új kormányzati szerkezet és a koalíciós alku miatt négy tárcavezető sorsa kérdéses: Veres János pénzügyminiszteré, Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési, Petrétei József igazságügyi és Persányi Miklós környezetvédelmi miniszteré.
A pártelnöki tisztséget Gyurcsány egyébként arra akarja felhasználni, hogy lerakja az alapjait egy modern baloldali szociáldemokrata pártnak. A párt egyik prominens politikusa szerint az MSZP túl kevés ponton kötődik a társadalomhoz. Miközben négyévenként 2 milliónál is többen szavaznak rá, a tagsága alig 30 ezer fő. Többségében olyanokból áll, akik egzisztenciálisan kötődnek a párthoz. (Ez a probléma valamennyi magyarországi pártra jellemző, a Fidesztől az SZDSZ-ig.) A nyitás azonban nem jelenti azt, hogy ahol eddig 10 fő alkotta az alapszervezetet, ott holnaptól 150-en lesznek, már csak azért sem, mert ez ellen a helyi és megyei szervezetek vezetői is tiltakoznának. A tömeges belépésekkel ugyanis felborulnának az eddigi erőviszonyok. Lapunk úgy értesült, hogy az MSZP lassan, fokozatosan szeretné növelni a taglétszámát. Létrehozzák például a pártolói tagságot, hogy akik ódzkodnak a tényleges belépéstől, de ideológiailag azonosulnak a szociáldemokrata, baloldali eszmékkel, azok is felsorakozhassanak a párt mögött.